Együtt (l)enni jó! - a Kajahu közösségi étterem

A belváros közepén, a Petőfi Sándor utcában, alig néhány hónapja nyílt meg a Kajahu. A közösségi étterem friss és minden tekintetben 21. századi koncepciója nem csupán dizájntartalmában figyelemreméltó, de a vendéglátásról vallott nézeteink alapvető újragondolására is késztet. Rózsa Balázs ötletgazda tulajdonossal és a koncepcióért felelős Sopov Ildikó Évával Rothman Gabriella beszélgetett.

A design ma már korántsem csak tárgyak és terek átgondolt megalkotását, de egy teljes, minden részletre kiterjedő komplex befogadói élmény, a felhasználói folyamat megtervezését is jelenti. A Kajahu éppen ilyen, s a felpörgetett városi életmódra, az ebből fakadó megváltozott fogyasztói szokásokra, sőt a folyamatos online jelenlét igényére egyaránt reflektál. Az utcára hatalmas portálokkal nyíló, feszes kontúrokkal megrajzolt, mégis közvetlenséget sugalló egybefüggő tér jónéhány egymástól merőben eltérő funkciónak ad helyet, mégis egyetlen jól szervezett organikus rendszerként működik.

A belépőt szigetszerűen elhelyezett kanapékkal berendezett, barátságos nappaliként is értelemezhető entrée fogadja, mögötte a helyiség központi traktusában feszes rendben sorakozó asztalok állnak. Jobbra nemesacél látványkonyha, balra kifejezetten a közösségi főzésekhez kialakított You Can Cook névre keresztelt szekció, hátrébb mászható puffokkal spontán teleszórt gyereksarok és egy delikát boltokat megszégyenítő kínálattal csábító piactér húzódik.

Maga a tervezői fegyelmezettség és visszafogottság is példás, ami azonban a Kajahut valóban 21. századivá teszi, az az étterem innovatív működése. Az asztalokba épített érintőképernyős terminálokon ugyanis saját fejlesztésű szoftver fut, amelyen néhány kattintással elérhető a menü, pillanatok alatt leadható a rendelés, sőt regisztrált vendégek esetén a számla is egyetlen perc várakozás nélkül rendezhető. (A szoftver egyébként ismerkedést segítő chatfunkcióval is rendelkezik, sőt a gyerekek örömére rajzfilmek is futnak rajta.) A gyorsaság és az olajozott működés kulcsfontosságú tényezők, ám az alapítók által vallott „fair dining" elve olyan minőségi sztenderdet állít, amely belsôépítészeti megoldásaiban és kínálatában egyaránt felveszi a versenyt a kategóriákkal drágább éttermek bármelyikével.

Rothman Gabriella: Közgazdászként nyitottál éttermet. Milyen úton jutottál el a vendéglátáshoz?

Rózsa Balázs: Hosszú évek alatt érlelődött a gondolat, és mindenképpen innovatív vállalkozást szerettünk volna létrehozni. Egy olyan területet kerestünk, ahol a kereslet állandó, nincs kiszolgáltatva a folyton változó trendeknek, s számunkra klasszikus értéket képvisel. Az evést ilyen dolognak tartjuk, s szerettünk volna a vendéglátásban egy eddig ismeretlen kategóriát létrehozni, amely az újdonság erejével hat, élményszerű, hosszú távon fenntartható és üzletileg is értelmezhető. A megvalósítást nagyon alapos piackutatás előzte meg. Külföldi példákat tanulmányoztunk, célcsoportot elemeztünk és tudatosan tematizáltuk a vendéglátás különféle formáit. Egy olyan piaci rést kerestünk, ahol valóban eredetit tudunk mutatni. A Petőfi Sándor utcai étterem megnyitása előtt létrehoztunk egy „műhelyt", ahol jóval kisebb léptékben már teszteltük a koncepciót, s ha úgy tetszik, ott kezdtük a kutatás-fejlesztést. Az ötlet megszületése óta majdnem hét év telt el, volt időnk a befektetési környezet, a finanszírozási struktúra kialakítására, a beszállítói folyamatok és csatornák kiépítésére is. Szándékosan apró és megfontolt lépésekben haladtunk, igyekeztünk a kockázati tényezőket és a hibalehetőségeket a minimálisra csökkenteni.

R.G.: Egy egyedülálló, meglehetősen komplex koncepciót alakítottatok ki, amely  szorosan kapcsolódik az internetes kultúrához. Hogyan épül ez fel?

R.B.: Az étkezésre klasszikus értékként tekintünk és ezt szerettük volna a 21. századi korszerű technológiával összekötni. A hálózatosodás ma már megkerülhetetlen, arra törekedtünk, hogy úgy kössük össze az embereket a fizikai térben, hogy az online hozzáférést megtartsuk, s új élményszerű szolgáltatáscsomagot kínáljuk. Az éttermet egy offline közösségi térként definiáljuk, ahol a technológia jelenléte kényelmesebbé, élményszerűbbé teszik az ittlétet, de a közösségi élményből nem von le, csupán egy eszköz. Úgy gondoljuk, hogy sikerült megvalósítanunk az internet és a vendéglátás újszerű fúzióját, s ezzel egy új kategóriát teremtettünk.

R.G.: Az étterem kínálata hasonlóan átgondolt.

R.B.: Egy jól felépített márka számos egyedi jegyet kell, hogy hordozzon. Egy étterem esetében alapvető, hogy ez az étlapon is megjelenik. Kiválasztottunk néhány olyan terméket, termékcsoportot, amely jól megkülönböztethetővé, sőt földrajzilag is beazonosíthatóvá tesz minket. Így találtunk rá a szürkemarhára, ami egykor Magyarország második legfontosabb exportterméke volt, s ma már hungarikum minősítésű. Egy komplett értékláncot hoztunk létre, a tenyésztéstől kezdve, az értékesítésig felügyeljük a folyamatot, s nem csupán alapanyagként szerepel jó néhány fogásban, de félkész és kész termékként is kapható a piactéren. Fontosnak tartjuk a hazai termelők népszerűsítését, támogatását, s nemcsak húsféléket, de hazai bort, lekvárt, kekszet, sőt zöldséget is forgalmazunk.

R.G.: A nyitás óta alig fél év telt el, milyenek az eddigi tapasztalatok, visszajelzések?

R.B.: Nem a gyors sikert hajszoljuk, de az már most is nyilvánvaló, hogy a koncepció életképes a hazai piacon. Az előzetes tervek felett teljesítünk, pozitívak a vendégek visszajelzései. A social media felületeink aktivitása is alátámasztja, hogy elérjük a célcsoportot, az X, az Y és a Z generációt, s a fogyasztói bizalom kiépítésében is szépen haladunk. A hosszútávú céljaink között szerepel, hogy franchise rendszerré fejlesszük a Kajahut. Ezt az étteremet egyfajta standardizált elemekkel működő zászlóshajóként értelmezzük, s komoly elismerésnek tartjuk, hogy már hat országból kaptunk megkeresést.

R.G.: Ildikó, te már a kezdetektől részt vettél a munkában, s jóval összetettebb volt a feladatod, mint a belső tér kialakítása.

Sopov Ildikó Éva: Én ezt koncepcionális tervezésként definiálom, hiszen az enteriőrtervezés mellett a felhasználói élmény forrásának megteremtésén is dolgoztam. Először sorra vettem azokat tényezőket, amelyeket az internet változtatott meg a mindennapjainkban. A világháló alapvetően egy demokratikus közeg, ezt az elvet követtük a felkért tervezőkkel való közös munkában is. Ez a mellérendeltségi, partneri viszony egy inspiratív és kreatív közeget teremtett, ami komolyan hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők a legjobbat hozzák ki magukból. Meg kellett találnunk azokat a szakembereket, akik szívesen vesznek részt egy ilyen, a szokásosnál hosszabb, együttgondolkodási folyamatban, s értik, érzik, hogy a dizájn az, ami nemcsak vonzóvá, de működőképessé teszi az egész rendszert.

R.G.: Hogyan követi a koncepciót a térszervezés?

S.I.É.: A kiindulópont itt is az internet volt, hiszen a világhálón bolyongva megváltozik a tér és időfelfogásunk. A nethasználat lehet magányos és társas műfaj egyaránt. A mi dolgunk az volt, hogy egy olyan atmoszférát teremtsünk, ahol ez egyedül és társaságban is komfortos. Arra törekedtünk, hogy a tér átláthatóságát megtartsuk, s a vendég bármilyen szituációban részese lehessen a közösségi élménynek, ugyanakkor lehetőséget kínáljunk a félrevonulásra is. Több funkciót kellett egyetlen logikai szálra felfűzni, egyenrangúként kezelni, hiszen van, aki csak egy kávéra ugrik be, van, aki ebédel vagy vacsorázik. Van, aki gyerekkel érkezik, míg mások a barátaiknak főznek a speciálisan kialakított pult körül, és olyan is akad, aki bevásárol a piactéren. A Kajahu működéséből fakadóan a hagyományos éttermi szerepek is megváltoztak, hiszen a vendég egy picit pincér is, ha a You Can Cook szekcióban a barátainak főz, akkor szakács, ha a piactéren válogat, akkor vásárló. Ez a szerepek közötti teljes átjárhatóság a virtuális, netes barangolást képezi le egy offline kontextusban.

[imagelist|imgid=189342|name=img-3987.jpg|title=Kajahu - építész: Sopov Ildikó Éva - fotó: Bertalan Ádám

R.G.: Milyen eszközrendszerrel dolgoztál?

S.I.É.: Mivel sok minden történik egyetlen összefüggő térben, ezért redukált eszközökre volt szükség: neutrális színekre és egyszerű formákra. A krétafehér matt falak adják az alapot, a többféle felületen is megjelenő szürke árnyalat finom, de csupán jelzés értékű utalás a szürkemarhára, a bútorzat világos fafelületei szép kontrasztot hoznak, s viszonylag nagy méretük ellenére sem nyomják agyon a teret. Nyers és kemény, illetve puha és otthonos részletek váltják egymást, ettől izgalmas és dinamikus az összkép.

R.G.: A berendezés hazai dizájnerek munkája. Kik ők, és hogyan választottad ki őket?

S.I.É.: A lounge szekció kanapéit Rácz Anikóval, a Hannabi alapítójával alakítottuk ki, aki több megoldást is javasolt, végül e mellett a három részre osztott szigetszerű konfiguráció mellett döntöttünk. A lámpákat tervező Koralevics Rita pályáját és a PaperUp! márkát régóta figyelem, s most végre lehetőségünk nyílt együtt dolgozni. Az itt látható lámpák is közös munka eredményei, a formai kialakításuknál marhák nyakában lógó kolompok jellegzetes alakja szolgált inspirációként. Az éttermi asztalokat a Butorcreator tervezte és kivitelezte, a cementlapokat és a mosdótálakat az Otti manufaktúra készítette. Ők hosszas kísérletezéssel fejlesztették ki azt a módszert, aminek köszönhetően a Kajahu szürkemarha-fejet formázó logója is megjelenik néhány lapon.

Rothman Gabriella