Eiffel után szabadon
Heterogén környezetben, historizáló és szecessziós stílusjegyeket mutató, illetve néhány, a közelmúltban épült ház közé tervezett társasházat Perényi Tamás. A téglahomlokzat zöld, szegecselt acél elemei a Szabadság-hidat vagy Eiffel pályaudvarait juttatják az ember eszébe.
Heterogén környezetben, historizáló és szecessziós stílusjegyeket mutató, illetve néhány, a közelmúltban épült ház közé tervezett társasházat Perényi Tamás. A téglahomlokzat zöld, szegecselt acél elemei a Szabadság-hidat vagy Eiffel pályaudvarait juttatják az ember eszébe.
A tervezési terület környezetét elsősorban historizáló és szecessziós stílusjegyeket mutató, kb. 100 évvel ezelőtt épített lakóházak alkotják, néhány, a közelmúltban felépült lakóházzal vegyesen. A telket kétoldalt a szomszédos épületek tűzfalai határolják, a hátsó telekhatáron egy egyszintes garázsépület húzódik.
A tervezett épület funkciója lakóház, a földszint utcai traktusában egy diszponibilis üzlethelyiséggel. Szintenként 5-5 lakás helyezkedik el, a felső, hátrahúzott szinten 2 utcai és egy udvari lakás kap helyet. A lakások eltérő nagyságúak és szobaszámúak, így többfajta igényt tudnak kielégíteni. A földszinti, udvar felé néző lakásokhoz egy-egy kisméretű, saját használatú kertrész kapcsolódik. A kert 1 méteres földtakarással rendelkezik; a 2 db tervezett lombos fa körül a földtakarás mértéke 1,5-2 méter.
A lakásokhoz, illetve az üzlethez tartozó parkolók a pinceszinten helyezkednek el. Az OTÉK szerinti parkolószám egy szinten nem biztosítható, két szint pince tervezése és kivitelezése komolyabb és lényegesen drágább alapozási technológiát eredményezne. Ezért a pinceszintre olyan garázstechnológiai szerkezetet terveztünk be, amely parkoló állásonként 2-2 db gépkocsi elhelyezését teszi lehetővé. A technológia telepítéséhez szükséges mélyített sávok a szomszédos épületek alapozásától elhúzottak, ami az esetlegesen szükséges aláalapozási költségeket csökkenti.
Perényi Tamás
07:00
no igen, én laktam sokat háromnyolcvanas belmagasságú polgári lakásban... a téli fűtési energiád jelentős része arra megy el, hogy a légtér felső egy méteres sávját fűtsd, és "embermagasságban" mégis kutya hideg van... és ezen csak korlátozottan segít a mai, korszerű hőtechnika, hiszen a lakás légterén belüli hőmérsékleti rétegződés így is megmarad... ha kisgyerek is van, aki állva az egyméteres zónában tartózkodik, és emellett állandóan a padlón ül, fekszik, a neki megfelelő 20-21 fokos komforthőmérséklethez a légtér felső részében 26-28-30-at kell biztosítani...! nemrégen terveztem egy családi házat, amelyben a megrendelők kifejezett kérésére megnyitottuk a nappali légterét (szemben a lakó- és alárendelt terek padlásteres megoldásával); nagyon elegáns, nagyvonalú, és iszonyat hideg, rengeteg fűtés megy el rá, télen mégis inkább a hálószobákban tartózkodnak... noha a 2,65 tényleg büntető, de a 3,80 a mai energiaárak (és azok növekedésének trendje) mellett borzasztó kitolás a lakókkal (és az ökoszisztémával is...); 3,00-3,20 körül lenne talán a már méltó, de még nem értelmetlen tér magassága!
21:04
@Pirx pilóta: Egyetértek abban, hogy a 3,2 m egyfajta emberbarát kompromisszum. De 2,8 m-es belmagasság alatt bármilyen, huzamosabb tartózkodásra szánt helyiséget elfogadhatatlannak tartok.
04:58
Pákozdi Imre olyan problémát feszeget, aminek több vetülete is van. Az egérlyuk belmagasságokból adódó függőleges ritmuszavar az utcaképben csak az egyik probléma, amivel mindenkinek meg kell küzdenie történeti környezetben. A tégla burkolat szintenkénti acél kiváltása más környezetben nagyon elegáns homlokzati struktúrát eredményezhetetett volna, de itt már önmagában kétségessé tette ennek a küzdelemnek a sikerét, és ezt még tovább fokozta a parapetsávok túlhangsúlyozása. A dolog természeténél fogva a probléma a földszinten a legkellemetlenebb - ebben az esetben is. A másik probléma a tömegbeli illeszkedés igénye, amit ebben az esetben akár mintaszerűnek is mondhatnánk - de ennek eredménye hat emelet a két- illetve négyemeletes házak között. Majdnem kétszeres szintterületsűrűség az ingatlan"fejlesztő" örömére és a környezet bánatára.
07:08
@zapata: Nagyrészt egyetértek, bár a parapetsávok szerintem markánsak és elegánsak - aminthogy az egész utcai homlokzat formavilága az. A magasságviszonyokra visszatérve: valóban a földszint töpörödöttsége a legfeltűnőbb. Ha egy emelettel kevesebb épült volna, akkor minden szint negyven centivel, a földszint pedig 60-80 cm-rel lehetett volna magasabb, megtartva a két határoló ház közé történő, tényleg mintaszerű magasságbeli illeszkedést.
03:57
Nagyon klassz lehetne. Amivel operál, veretes formakincs, a ház azonban sanyarú módon szenved az összenyomottságtól. A múlt (XX.) század első felében épült, ehhez hasonló házak belmagassága ugyanis 3,5 - 4 méter volt. Azok kívül-belül tágas, erőteljes benyomást tettek. Itt azonban érdemes külön megnézni azt a fotót, amelyen jól látszik: az új háztól jobbra álló, régi, világos épület négy szintjének az új hat szintje felel meg... De a többi felvételen is hervasztó, ahogy a nyílászárókra szinte rátenyerel a következő szint födémje. És ezt csak részben menti, hogy ma (és az elmúlt ötven évben), itthon (és nem csak itthon), az újonnan épülő lakóházak 99%-a felháborítóan alacsony belmagassággal készül ill. készült. 200 ezer forintos négyzetméter-ártól egymillióig, tökmindegy.
21:12
kell nagyobb?
03:58
@mnak2: Igen. A XIX. század harmadik harmadától a XX. század közepéig Európában és Amerikában nem volt kérdéses, hogy a városi házakban mennyi az egészséges és emberhez méltó belmagasság. Még a Bauhaus is három méter fölötti értékekben gondolkodott. A II. világháború után "szakadt át a gát", valamikor az ötvenes években. Először talán a nagy szállodaláncok, azután a lakótelep-építők kezdtek 2,65 - 2,85 m közötti belmagasságú nyúlketreceket építeni Sao Paolótól Moszkváig. Ez a lakótér-lelapítási trend az építőipar globális életminőség-lopása, a bamba nagyközönség durva becsapása. A dolog azután átterjedt az irodaépületekre, bár ott az egyterűség divatja valamelyest ellene hat. Az igazság kedvéért hozzáfűzöm, hogy az angolszász elővárosokban mindíg is dívott az alacsony belterű családi ház; a kontinensen és a korábbi amerikai építészetben viszont sztenderd volt a 3,2-3,8 m-es belmagasság. Amit nagyonis szükséges volna visszahozni, különösen ha belegondolunk, hogy az utóbbi 50 évben legalább 10 centit nőtt és 15 kilóval terebélyesedett az átlagember.