Elegáns kottasor

Mintha egy kottasort képezne le a tető cikk-cakkos formája. A játékos megjelenést adó lamellasor és az U alakú belső udvar látványa az épületből emeli a térélmény minőségét. Vogl Eszter Msc diplomamunkájában - amelyért Breuer Marcell  diplomadíjat kapott - a téma, a bicskei zeneiskola gondolata hiánypótló.

"A zene az idő, az építészet pedig a tér birtokbavétele. A zene a pillanatot, a folyamatos idő egy konkrét szakaszát ünnepli - akkor és ott. Az építészet a tér egy részletét próbálja személyessé tenni. A véges életű ember ünneppel szakaszolja az örökkévalóságot, és építményekkel szakaszolja a végtelen teret. A zene az idő egy fontos, ünnepi pillanatához kapcsolódik. Az építészeti alkotás - ha a hasznosságon túl hordoz valami többletet - szintén ünnep, a tér egy fontos pontjához kapcsolódik vagy új, önálló teret hoz létre. A dal az emberi lépték kiterjesztése az időben. Az építészet szándékában időtlen - az emberi időn felülemelkedik – és az emberi lépték kiterjesztése a térben."

/Földes Imre/

Téma

Diplomatervem témáját olyan gondolatokra építettem fel, melyek jelenleg fennálló konkrét problémákra reagálnak a közvetlen környezetemben. Helyszínül Bicske városát határoztam meg, mert több éves személyes kötődésem és helyismeretem jó alapot adott egy átfogó tervezési munkához. Bicske kulturálisan aktív és fejlődő város, köszönhetően az itt működő Művelődési Központnak és a Zeneiskolának. A két intézmény további működéshez és fejlődéséhez alkalmas, szellemiségükhöz és színvonalukhoz méltó épület tervezése volt a célom. Ebből adódóan a téma és hozzá kapcsolódó funkciók egy hozzám közelálló művészi kifejezési forma - a zene - köré csoportosulnak. A zene egy olyan eszköz, amivel érzéseket szavak nélkül lehet közvetíteni, ugyanez igaz az építészetre is. Hogyan lehet kifejezni a zenét az építészetben? Erre a kérdésre kerestem a választ tervezési munkám során.

Tervezési program

A város, a zeneiskola és a művelődési ház analizálása következtében fogalmazódott meg bennem az a tervezési program, miszerint a zeneiskolának szüksége van egy új épületre, ami közvetlen kapcsolatot kíván a művelődési házzal, az itt megrendezhető koncertek/előadások kapcsán. Következésképpen tervemben a két funkció egy épületegyüttessé szerveződött, szem előtt tartva az intézmények jelenlegi működését és fenntarthatóságát.

Tervezési terület

A tervezési helyszín a város közvetlen központjában található, modernkori áruház épület és régi polgári házak veszik közre, északról Bicske főtere a Kossuth-téri park határolja. A jelenlegi művelődési ház helyrajzát alapul véve déli irányba két elbontandónak ítélt kiskereskedelmi épület telkével lehetne terjeszkedni és új építési területet nyerni a zeneiskola számára. A három telek összevonásával a városközpont tereinek szervezésére is új lehetőség nyílik.
Közlekedési kapcsolatok és telepítés Analitikus funkció meghatározásom a telepítéssel nyert értelmet, hiszen a két funkció - zeneiskola és művelődési ház- kapcsolatát térben kell értelmezni. Eszerint beszélhetünk két különálló épületről, amik kapcsolódnak egymáshoz vagy egy épületegyüttesről. Az tervezési területet a városszövettel együtt kellett értelmezni, ahhoz, hogy ne csak az épület funkcionális feladatait lássa el, hanem a városközpont térkapcsolatait is rendezni tudja. Fontosnak tartottam a jelenlegi térfalak megtartását, de emellett új felnyitások biztosítják a terület bekapcsolódását a város vérkeringésébe.

Beépítési koncepció

A beépítési vonalat követve a telek adottságaiból adódóan L és U - alakú körülölelő tömegek hozhatók létre, amelyeket oktatási és kulturális funkció tekintetében mindenképen előnyösnek találok, hiszen közrezárnak egy védett belső területet. A tervezési folyamat során végül két U alakú tömeg alakult ki, melyek egymáshoz képest elforgatva két belső udvart zárnak közre. A két tömeg a kapcsolódási pontot és az átjárhatóság lehetőségét is magában hordozza.

Tér- és funkciószervezés

Az épület két kapcsolódó tömegre bontható, a zeneiskolára és a kulturális központra. A zeneiskola főbejárata a déli homlokzatról nyílik egy tágas aulába, két szint magas galériás elrendezéssel. Az aula központi eleme az emeletre futó széles lépcső, amely nem csak közlekedési célt szolgál, hanem ülőbútorként is funkcionál. Az aulából nyílik egy kisléptékű könyvtár, amely elsősorban a zeneiskolát szolgálja ki és a jelenlegi művelődési házban működő internetezési lehetőséget pótolná.

Az aulából továbbhaladva hátsó szárny felé a tantermek sorakoznak, tanszakok szerint kapcsolódva egymáshoz. A zeneiskola belső terei funkcionálisan úgy lettek elosztva, hogy az utca felöli fronton legyen a közlekedő, a tantermek pedig a belső udvarra nézzenek, ezzel próbálva csökkenteni a termekben az utcai zajterhelést. Az emeleten tovább folytatódnak a tanszakok termei, melyeket hangszeres és csoportos helyigényük szerint méreteztem. Az északi szárny nyugati végéből közvetlenül a kulturközpont színpadának hátterébe lehet érkezni. Így a zeneiskolai koncertek előtt a fellépők innen is meg tudják közelíteni közvetlenül a színpadot. A kulturális központot északi irányból a Kossuth tér felöl közelíthetjük meg filigrán oszlopos árkádsoron keresztül. Az árkádsor átmeneti teréből közvetlenül az aulába léphetünk be, illetve lehetőség van az átközlekedő folyósón keresztül az udvar irányába haladni. Az átközlekedő tér szabályozható rendszer elvén működik, zárható és nyitható mind az utca mind a kulturközpont irányába, így előadás esetén egybe lehet nyitni az egyébként külön is működtethető kávézóval.

Egy olyan léptékű városnak mint Bicske, szüksége van többféle rendezvényteremre, viszont nem tudna akkora kihasználtságot biztosítani, hogy minden a funkciónak külön terem jusson, ezért jött létre a multifunkciós előadóterem. A jelenlegi művelődési ház működésének tanulmányozásával 3 féle elrendezés típust különböztettem meg:

1. színházterem - előadások, nagyobb koncertek, egyéb városi rendezvények helyszíne, jellemzően széksorokkal teli terem, amely akár 250 főt is képes befogadni.

2. koncertterem - kisebb léptékű előadások, zeneiskolai koncertek során nem szükséges az egész termet feltölteni székekkel, ebben az esetben elhúzható fallal le lehet határolni egy kisebb termet.

3. bálterem - A városi rendezvénykörbe tartoznak a különféle táncos mulatságok is. Ahhoz, hogy a felsorolt igényeket egy teremmel ki lehessen elégíteni, egysíkú padlózatra van szükség. A sík padlózat hátránya, hogy a koncertek esetén nem lehet olyan jó kilátást biztosítani, mint lépcsőzetes elrendezésnél. A legkézenfekvőbb megoldást a hidraulikus rendszerű egymásba tolható széksorok adták. Számos gyártónál megtalálható ez a termék, rendeltetése egy olyan lépcsőzetes elrendezésű széksor, melynek szintjei egymásba tolhatóak, így minimális helyet foglalva - egy széksor széles helyen - tárolhatóak. Létezik mobil rendszerű széksor, melyet szabadon mozgathatunk a térben és magában hordozza annak a lehetőségét, hogy csak annyi széksort kell kihúzni a szerkezetből, amennyire éppen szükség van. Így a nézőtér alkalmazkodni tud a kis- és nagykoncertek, színházi előadások létszámához. A lehető legtöbb széksor betervezésével, a szerkezet magassága eléri az 1.szintet, így kétirányú közlekedést is lehet biztosítani a galériáról. A színpad is ehhez hasonlóan úgy lett megtervezve, hogy kis és nagyszínpados előadáshoz is alkalmazkodni tudjon. A színpad mögötti hátteret közvetlen külső bejáraton keresztül és az emeletről a zeneiskolából is meg lehet közelíteni.

Tömegszervezés

Az épület tömege a beépítési szituációból kialakult két "U" alakú körülölelő sokszögből indult ki. A környező két szint magas házakhoz viszonyítva rendeltem hozzájuk magasságot, azonban az így kapott széles és lapos hasábok túlságosan nagy kontrasztot mutattak a környék régi polgári jellegű épületeivel szemben. Ezért az alaptesteket vertikálisan több kisebb részre osztottam fel a belső funkciókhoz igazodva. A felosztásból kialakult törtvonalú tető játékos ritmusa igyekezett könnyíteni a tömeg arányain.

Burkolatok

A külső burkolatok kiválasztásához elsősorban a tömeg ritmusát vettem alapul. A vertikálisan ugráló tetőket egy keskeny hosszanti lamella rendszerrel ellátott függönyfallal igyekeztem minél légiesebbé tenni. Az árnyékoló lamellák hártya szerűen átengedik a fény egy részét, a belátást azonban korlátozzák. Függönyfalak elsősorban a reprezentatív terekhez lettek rendelve, mint pl. az aulák, közlekedők. Az intimebb funkcióknál - mint a tantermek- tömör falakkal oldottam meg a térelhatárolást. A falakra a lamellák textúrájához hasonló táblás trapézlemez burkolat került, amely anyagában és színében is megegyezik az árnyékoló rendszerrel. A trapézlemezt a tetőre is felfordítottam, így egységes homogén fémlemez burkot kapott a ház. A tantermek dél-délnyugati tájolása miatt az ablakfelületekre is árnyékoló lamella került.

Vogl Eszter