Elhunyt Ingo Maurer, a fény poétája

„A 20. század leginnovatívabb, legkreatívabb világítástervezője volt" – búcsúztatta Deyan Sudjic, a londoni Design Museum igazgatója. Ingo Maurer fénytervező, designer, iparművész 87 évesen, müncheni otthonában hunyt el. 

Gyászol a nemzetközi designszakma: 2019. október 22-én, 87 esztendős korában elhunyt Ingo Maurer, Németország egyik legismertebb designere, a világítástervezés doyen-je. Legismertebb egyedi tervezésű termékei: a Bulb (1966), a YaYaHo halogén lámparendszer (1984, Ingo Maurer és társai), a Lucellino szárnyas lámpakörte (1992), a Zettel’z függőlámpa vagy a Porca Miseria! (1994) a világ legfontosabb designmúzeumainak gyűjteményeiben szerepelnek, fényinstallációi pedig generációk gondolkodását és érzékelését befolyásolták.

Ingo Maurer a Boden-tónál található Reichenauban született, majd grafikai tervezést tanult. 1960-tól az Egyesült Államokban élt és szabadúszó grafikusként dolgozott. Három év múlva visszatért Münchenbe, majd világkörüli útra indult, többek között Japán, Brazília és az Egyesült Államok érintésével. Végül New York-ban telepedett le; itt élt több mint négy évtizedig. „Az otthon? Az otthon az a hely, ahol kényelmesen érzem magam, ami inspirál. Ez lehet New York, Párizs, Tokió, Sao Paulo vagy München" – jelentette ki egy interjúban. „Otthon érzem magam a barátaimmal is. Kell, hogy provokáljanak – ebből jön az erőm a kreativitáshoz."

Már 1966-tól elkezdett foglalkozni kisszériás designtárgyak tervezésével és előállításával. Ebből nőtte ki magát a világ számos pontján képviseleteket fenntartó, Münchenben és New York-ban pedig saját showroomot működtető Ingo Maurer GmbH, ahol élete végéig dolgozott. Első nemzetközi sikerét az 1969-es Bulb lámpával aratta, amely még abban az évben bekerült a New York-i Museum of Modern Art gyűjteményébe. 

Maurer tervezési folyamatára a kollaboratív munka, a művészet és a technológia közötti határmezsgyék elmosása, valamint az irónia és humor jellemző. Játékos, a hagyományokat felborító tárgyait és installációit a legapróbb részletekig átgondoltan tervezte meg. Mindig nyitott volt az innováció iránt: már a nyolcvanas években nyitott a halogénrendszerekre, 2001-ben ő tervezte az első LED asztali lámpát, 2006-ban pedig OLED-világítótestekkel kezdett foglalkozni. Kísérletező szemléletére jellemző, hogy olyan anyagokat vont be a világítástervezésbe, mint a papír, a porcelán vagy a műanyag; a Zettel’z lámpatest alakításában pedig a felhasználóknak is teret engedett – a lámpatestet képező japánpapír lapok a használó igénye szerint formázhatóak, rajzolhatóak, jegyzetelhetőek.

A designtárgyak mellett stúdiójával komplex világítási rendszerek tervezését és kivitelezését is végezte, mint a magánszektor részére, mind közmegbízásokra. Utóbbiak közül kiemelkedik a müncheni Westfriedhof (1998) és Münchner Freiheit (2009) vasútállomások világítása, valamint a Messe Frankfurt számára tervezett Flying to Peace fényobjekt. 2018-ban fejezte be talán legösszetettebb munkáját, a georgiai Tsinandali Borászat számára készített világítási koncepttervét. 

A tervező cége rendszeres résztvevője a legfontosabb globális designvásároknak, Ingo Maurer életművét és munkásságát pedig szerte a világon bemutatták kiállításokon. A New York-i Cooper-Hewitt National Design Museum 2007-ben rendezte meg Provoking Magic: Lighting of Ingo Maurer című tárlatát. 2019. november 15-én nyílik meg egyéni kiállítása Münchenben, a Pinakothek der Moderne falai között.