Éptört oktatás ma a MOME-n – Ferkai András helyzetjelentése

A BME Éptört tanszék 140 éves jubileuma keretében rendezett "Az építészettörténet oktatásáról" c. szimpóziumon Ferkai András – Sólymos Sándorral - a MOME éptört kurzusait mutatták be. Az alábbiakban Ferkai András helyzetjelentését adjuk közre.

A BME Éptört tanszék 140 éves jubileuma keretében rendezett "Az építészettörténet oktatásáról" c. szimpóziumon Ferkai András – Sólymos Sándorral - a MOME éptört kurzusait mutatták be. Az alábbiakban Ferkai András helyzetjelentését adjuk közre. Hat képzési hely oktatói részvételével a szimpóziumra 2010. április 20-án a BME Oktatói Klubjában került sor, dr. Simon Mariann szervezésében és vezetésével. [a szerk.]

---

A MIE/MOME oktatásában az építészettörténet hagyományosan két helyen fordult elő, az általános művészettörténet, illetve az építész szaktörténet keretében. Az egyfokozatú képzésben a művészettörténet öt év alatt kronologikus rendben vette végig a hagyományos képzőművészeti ágakat (festészet, szobrászat, építészet). A régi korok művészeténél egyetlen művészettörténész oktató tárgyalta mindhárom területet, a 19-20. századhoz érve azonban három külön félévre bomlott az oktatás: külön szakember beszélt a képzőművészetről, a design, illetve az építészet területéről. Ez a minden hallgató számára kötelező és szigorlatköteles tantárgy mentesítette a szaktörténet oktatóját az alól a kényszer alól, hogy párhuzamosan végig kelljen szaladnia az építészet történetén.

Az építész szaktörténet tantárgy kidolgozására 1993-ban Ferencz Istvántól, az újonnan alakult, az építészet, belsőépítészet és bútor területét átfogó Építész Tanszék vezetőjétől kaptam megbízást. Az öt féléves tárgyat három féléves bútortörténet egészítette ki, melyet Kiss Éva, később Horányi Éva oktatott. Az építész szaktörténetet tematikus félévekre építettem fel, amelyek az illető szemeszterben kiadott építészeti vagy belsőépítészeti tervezési feladatokhoz kapcsolódtak. A sorozat a következő kurzusokból áll össze:

• Az építészet eredete és ősi törvényei
• A lakás, lakóházépítés története
• A középületek világa
• Határterületek: a kereskedelem, vendéglátás, szórakozás kultúrája, üzletportálok, fürdők, városi közterületek és utcabútorok
• Magyar építészet a 20. században

A sorozat kissé eklektikusnak tűnhet, de volt logika benne. A primitív és népi építés, az építőművészet magas kultúrájának, eszköztárának, „nyelvének" kialakulása, az Alexander-féle mintanyelv adták az alapot. A rákövetkező két félév a privát és a közösségi szféra alakításának törvényeit, lehetőségeit vizsgálta, főként esettanulmányokon keresztül és interdiszciplináris szemlélettel. A negyedik félév a belsőépítészet, a környezettervezés, illetve a mikrorarchitektúra témáit mutatta be a közelmúlt és a jelen hazai, illetve külföldi példáival. Végül az utolsó fejezetben merültek fel a legnehezebb kérdések: az építészet stílusa, az egyéni, regionális és nemzeti karakter kifejeződése, az építészet gazdasági- és szociális meghatározottsága, az építtetői reprezentáció, az eszmék és ideológiák, a politika illetve a piac és a divat hatása az építészeti alkotásra.

Ez a jól működő rendszer a Bolognai folyamat eredményeképpen szétzilálódott. Az osztott, többfokozatú képzés lehetetlenné tette a művészettörténet kronologikus rendszerű oktatását, az egy féléves kronologikus alapozásra következő választható tantárgyak megszüntették azt a biztos hátteret, amely az építész szaktörténet tematikus kezelését lehetővé tette. A műegyetemi végzettségű új tanszékvezető, Nagy Tamás ragaszkodott ahhoz, hogy a MOME építészhallgatói ugyanolyan alapos építészettörténeti képzésben részesüljenek, mint a műszaki iskolák hallgatói, hiszen azonos jogosultságot kapnak diplomázás után. Így ma a BA képzésben 3 féléves bútortörténet és 3 féléves építészettörténet (mindkettő kronologikus rendszerben) fedi le a történeti ismeretek területét, utóbbit Sólymos Sándor, a Képzőművészeti Egyetem tanára oktatja. Úgy tűnik, a korábbi szaktörténetből két félévnyit sikerült átmenteni a mesterképzésbe, így az általam fontosnak tartott probléma centrikus tárgyalásmód legalább ezen a szinten megmarad.

A művészettörténet tantárgynál egyébként folyik a vita, hogyan lehetne az átlátás igényét (kronológia) a „mélyfúrás" (szolid ismeret, problémalátás, újszerű interpretációk) igényével összebékíteni  

Ferkai András