Érzékenyítés - emlékmű Olaszliszkán

A Csodarabbik útja zarándokút összesen tíz települést érint Tokaj-Hegyalján. A térség egykori zsidó lakosságának történelmével, hagyományaival, fontos szellemi és gazdasági szerepükkel ismerkedhetnek meg a zarándokok, látogatók. Az út egyik állomása Olaszliszka, ahova a régi zsinagóga romjaira tervezett zarándokhelyet Szécsi Zsolt és M. Juhász Ágnes. Molnár Szilvia írása.

Tapasztalataim alapján az utókor számára a tokaj-hegyaljai térség legismertebb csodarabbija, a sátoraljaújhelyi Móse Teitelbaum (1759-1841). Ugyanakkor a magyarországi haszidizmus megalapítója mellett, miként a zarándokút elnevezése is tükrözi, a térségben több neves, legendás csodarabbi élt, tevékenykedett, köztük a Teitelbaum tanítvány, Friedmann Cvi Herschele, aki mestere halálát követően emelte Olaszliszkát a magyarországi chászidizmus középpontjává. Miként Teitelbaum sátoraljaújhelyi sírját, úgy az olaszliszkai zsidó temetőben pihenő Herschele sírját is sok zarándok, megnyugvást kereső ember látogatja. A sírköveken túl, az egykorvolt, a soában szinte teljesen elpusztított zsidó közösség zsinagógájából csupán egyetlen, a keleti fal, annak is töredéke maradt az 1960-70-es évekre.

Az EMIH megbízásából, Szécsi Zsolt és M. Juhász Ágnes építészeti, illetve Baróthy Anna, Tóth Bálint, Faddi Dalma design tervei alapján, 2016-ra emlékhellyé lett a zsinagóga romterülete. A megmaradt töredékek generálták, pár archív fotó formálták a koncepciót. Utóbbiak alapján megépítettek az egykori zsinagóga nyugati homlokzatához nagyon hasonló, és a régivel azonos méretű kulisszahomlokzatot, ennek kapuján belépve, a homlokzat belső oldalán fémből készült mécses-helyek perforált családnevekkel, ezek mind a soában odaveszett olaszliszkai családok emlékmécsesei. Szemben, előttünk, a nyitott égbolt alatt az oldalfalak maradványai, a szentélyfal-töredék, a térben bimát imitáló felépítmény. Méltóságteljes emlékhely. Aztán történik valami, ami által a csendes megemlékezés helyét a megrendültség, a megértés veszi át. Lassan fény vetül a szentélyoldal tórafüggönyt imitáló, textilhatású finombeton-felületére, a Mózes 5. könyvéből való sorok fényben fürödnek, s mindeközben a zsinagóga terében álló látogató héber imát mondó rabbi hangját hallja, hívők beszélgetésének moraját, padlónyikorgást. A térben sétálva pedig, napnyugtakor, s különösen utána, fénylő pontokon halad át a látogató, a vonalakkal összekapcsolt fénypontok a talp érintésére felfénylenek.

Az emlékezés tere rendkívüli időcsapda is egyben az interaktív elemek által: a látogató a szinte csodával határos módon megmaradt, az atmoszférazajokat is megőrző, eredeti olaszliszkai hangfelvétel által néhány percre a háború előtti település zsinagógájában levezetett egyik szertartás résztvevője lesz. Tekintetét a térben a tórafüggöny szövegét megvilágító, a bima lábazatát ölelő fények, lépéseit a padozat fel-felerősödő fénypontjai irányítják, utóbbiak – melyek hálózata kilép a zsinagóga teréből és az emlékhelyre bevezető járdán is folytatódik – valójában csillagpontok, amik egy meghatározott konstelláció csillagpontjai: 1944. április 13-án, az olaszliszkai zsidók deportálásának napján éppen ez volt a csillagállás. Ahogy teljesen besötétedik, a járdán állva beáll a csend, és már csak az égi, lassan mozgó és a burkolatban örökre rögzített csillagképek fénylenek.

(A tórafüggönyön olvasható szöveg két összefüggő részlet: „És leírta Mózes mind e törvényt és átadta a papoknak, Lévi fiainak, a vezetőknek az Isteni szövetség ládáját és Izrael minden véneinek" /Mózes 5. könyve, 31:9/ (a korábbi mondat kiterjesztve:) „Most pedig írjátok le magatoknak ezt az éneket és tanítsátok meg arra Izrael fiait, hogy tanúságul szolgáljon Izrael minden fiának" /Mózes 5. könyve, 31:19/ A nyugati homlokzat belső falán: „És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem!" /Ezékiel próféta könyve, 37:13/)

Molnár Szilvia

Megjelent nyomtatásban, az Octogon 2016/4. számában.