Érzelmes modern: egy budai luxusvilla, tele szerethető részletekkel

A tetőtől az árnyékolástechnikáig frappáns és nagyívű, mindemellett igazán élhető, szerethető megoldásokban bővelkedik az a budai családi ház, amelyet a Finta Stúdió két építésze jegyez. A projekt tapasztalatairól Szabó Tamás Jánossal és Bánó Orsolyával beszélgettünk.

A megrendelő milyen igényekkel keresett meg benneteket?

Szabó Tamás János: Egy háromgyermekes család kért fel bennünket új otthonuk megtervezésére. Nagyon izgalmas adottságokkal vágtunk bele a munkába: a nyeles telek, amire építkeznünk kellett keresztben lejt is. Pici utcafronti rész tartozik hozzá, de egyébként szerencsés módon egy hatalmas, nyugodt, zöld területre néz. A földszintre a kert felé néző konyha, nappali, közösségi terek, illetve az egyik nagyszülő számára egy külön bejárattal is rendelkező lakrész került. Az emeleten kaptak helyet a hálószobák, amelyek közül a két gyerekszobát közös fürdő köti össze, a másik két szoba pedig saját fürdőszobával rendelkezik. Alapvetően egy nagyon racionális villa lett – lehetett volna még pazarabb, de egyik felet sem ez motiválta, a megrendelő és mi is egy normális, jól funkcionáló és szerethető házat szerettünk volna alkotni.

Bánó Orsolya: Tényleg klassz együttműködés volt, abszolút bizalommal voltak felénk, így amikor megmutattuk az első terveket, azt mondták, hogy igen, erre gondoltak és csináljuk. Természetesen ehhez az is kellett, hogy jól artikulálták az elején, mit szeretnének, és utólag nem változtattak meg dolgokat, ezért a ház olyan lett, amilyennek megálmodtuk. A belsőépítész, Takách-Batta Tibor pedig remekül kiegészítette a mi munkánkat, tulajdonképpen továbbment azon az úton, amin mi elindultunk, sok gondolattal, finom részlettel és érzelemmel gazdagította. A bejáratnál kialakított, felső ablaksorral megvilágított keresztfolyosót például szoborszerűen megformált beépített szekrénnyel tette izgalmas érkező térré.

Milyen sarokpontjai voltak a koncepciónak, mivel foglalkoztatok a legtöbbet?

Sz.T. J.: Az alapvető elrendezés mellett az egyik első javaslatunk az volt, hogy a tetőt mindenképp tegyük használhatóvá, mert csodás a környező tájra és a medencés kertre néző panoráma. A másik fő gesztus a terasz és annak fedése. Én nagyon szeretem, ha elmosódik a kint és bent közötti határvonal, az átmenetet pedig sok üvegfelülettel, és egy fedett kinti térrel kiválóan lehet biztosítani.

Ennek ideális megoldását azonban nem mindig egyszerű megtalálni – ha nincs zárható fedés, akkor az a probléma, hogy eláznak kint a bútorok, ha pedig túl zárt, akkor a benapozottság, illetve a kinti szabadság élménye sérül. Végül a terasz fölé egy filigrán, de nagyon látványos acélszerkezetet terveztünk, amelybe az Archishade Algarve Aero bioklimatikus pergola rendszere került. Ez a mozgatható, tehát nyitható és teljesen zárható lamellarendszer nemcsak igény szerinti árnyékot ad, de az esőt is megfogja szükség esetén, ezért tökéletes megoldás volt ide.

A kihívás az volt benne, hogy eredetileg ennek a terméknek egy saját, lábakon álló okosrendszere van, nálunk azonban adott volt a terveknek megfelelően ez a jelentős méretű, kinyúló, lebegő betonkonzol. Ebbe kellett belevarázsolni ezt a megoldást a vízelvezetéssel együtt, de konstruktívan állt hozzá mindenki a dologhoz, így remekül sikerült ennek kivitelezése. A másik két, emeleti teraszra szintén lamellás, de ezúttal fix megoldást választottunk, amely így harmonizál a lebegő terasz feletti árnyékoló stílusával.

Milyen további árnyékolástechnikai megoldásokat alkalmaztatok a hatalmas üvegfelületeken?

B.O.: Nagyon szép, minimális tokmérettel rendelkező ablakok és hatalmas tolóajtók kerültek a házra, amelyhez bizony olyan árnyékoló rendszert kellett választani, ami leköveti ezt a letisztult megjelenést, és kezelni tudja, hogy nincsenek vastag vezetősínek, ezért erre a célra szintén az Archishade zsaluzia és textilárnyékoló termékeit kombináltuk.

Egy szép üveg-üveg sarkot, illetve a hatalmas tolóajtók látványát el tudja rontani, ha megjelenik egy vezetősín, ezért az ilyen csomópontoknál sodronyos verziót választottuk. Ez persze mindig érzékeny kérdés, mert például nagyon szeles helyeken nem túl optimális sodronyos megoldást alkalmazni, de családi házak esetén ez általában nem probléma, ráadásul úgy helyezkedik el az épület, hogy elég jól kivédi az uralkodó irányú észak-nyugati szelet, így itt nyugodtan gondolkodhattunk ebben a megoldásban.

A lakóegységeknél, ahol sorolt nyílászárók vannak, sínes zsaluziát és kültéri textilárnyékolókat használtunk. Ma már ugyan szuper minőségűek az üvegek, de nem versenyeznek azzal, ha van egy jó külső árnyékoló, ami megfogja a meleget is – ez egyre fontosabb szempont, hiszen egyre melegebbek és hosszabbak a nyári, napos hónapok, és sokkal rövidebb a fűtési szezon. Belső árnyékolóval és ablakokkal ezt nem lehet kompenzálni. Egy családi ház esetén ráadásul a külső árnyékolókat illetően a karbantartással, takarítással sincs probléma, ami egy magas irodaház esetén nem olyan egyértelmű.

Összességében hogyan értékelnétek a kész villát?

SZ.T.J.: Letisztult, de minimalistának nem nevezném. Nagyon szép, de ahogy Finta József, stúdiónk alapítója mondogatta, „az ember nem minimalista lény", és ezzel egyet tudok érteni – ha nincsenek különleges, apró részletek, amiket szeretni lehet, azzal elég nehéz megbarátkozni. Mostanában sokszor téma az építészek között, hogy a szakmán kívül kevesen értik a házainkat, épületeinket. A gótikában vagy barokkban nem kellett elmagyarázni a házakat, lehet, hogy nem tetszett mindenkinek, de értették az emberek. Valószínűleg éppen a részletek vesztek el egy kicsit. Úgyhogy ezt a villát inkább érzelmes modernnek titulálnám – ismét megidézve Józsefet –, mert sok olyan finom részlet van benne és rajta, mint a lebegő acélszerkezettel borított terasz, a tetőterasz, vagy akár a kinti lépcső mellett húzódó a növényfuttató. Ezektől a részletektől lesz szerethető, és nem életidegen.

Csapó Bea