(Fel)támad a Posztmodern építészet!

Berlinben rendezett konferenciát a Translations of Modernism kollektíva, a Collegium Hungaricum Berlin és a Paradigma Ariadné. A po·mo·stroika – Postmodern Theories, Practices and Histories konferencia fókuszában a posztmodern építészet nemzetközi reneszánsza és újraértékelése, a kelet- és közép-európai régió építészetének '70-es, '80-as években lezajló tendenciái voltak. A korszakot ebben a régióban is egyértelműen áthatotta a posztmodern építészet, de legalábbis a modern építészetből – a házgyári építészetből – való kiútkeresés.  

Nemcsak az építészet formanyelve alakult át, de egészen más fórumok, pozíciók mentén kezdett el szerveződni az építészet. Idehaza ennek legfeltűnőbb példái az organikus mozgalom kibontakozása és az olyan pillanatnyi csoportosulások, együtt dolgozások/gondolkodások, amelyek Nagy Bálint, Rajk László, Ekler Dezső és Szegő György személye körül jöttek létre. Ahogyan a konferencián kiderült, nem magyar sajátoság volt, hogy a korszak építészei igyekezték magukat egy szélesebb kulturális közegben definiálni, kiállítások, publikációk, performanszok, találkozók, tárgytervezés és a pályázatok adta nyilvánosság segítségével. Mi több, ezek a változások az építészet másodlagos fórumain is lezajlottak, a Bercsényi 28-30 folyóirat aranykorát élte és Moravánszky Ákos, majd Turányi Gábor szerkesztősége mellett radikálisan átalakult a Magyar Építőművészet szakmai fókusza is. A lap, amely addig csupán a magyar építészek házbemutató platformjaként szolgált, tematikus fókuszú, az építészet történeti és szakmai-kritikai kérdéseit tárgyaló kulturális lappá változott.

A két napos konferencia előadásai plasztikusan világítottak rá a tényre, hogy a posztmodern építészet önmagában való izgalmassága és útkereső kísérletezése, a kelet-európai szocialista keretekkel és annak feloldódásával majd a rendszerváltással együtt egészen sajátos eredményeket hozott létre. Ebből kiemelkedő Jana Pavlová előadása a Cseh bankok rendszerváltás körüli építészetéről - amellyel már az Építészeti Filmnapok közönsége is megismerkedhetett -, valamint Kacper Kępiński előadása amely a Lengyel Biztosítási Intézet (ZUS) épületeit, az úgynevezett ZUS palotákat mutatta be.

Florian Urban, a már két évvel ezelőtti Transmodern konferencián Kuba Snopek  által bemutatott, lengyel templomépítészet egy példáját prezentálta. A téma túl azon, hogy hordozza a posztmodern építészet formai sajátosságait, egészen lenyűgöző emberi együttműködést is generált abban a korban: a szocialista lengyel állam nem támogathatta annak a közel 1000 templomnak a felépülését, amely '70-es, '80-as években Lengyelországban létrejött. Kuba Snopek azóta külön könyvben publikálta ezzel kapcsolatos csoportos kutatásának eredményeit. Ugyanő hasonlóan izgalmas témát és hasonlóan izgalmas kutatási tervet prezentált az idei konferencián.

Snopek, Vladimir Petróval közösen a nyugat-európai tendenciáktól eltérően létrejövő közterekről, a 20. századi kelet-európai köztértörténetről adott elő. Előadásuk alapfelvetése váratlan és provokatív: a szocializmusban létrejött felvonulási terek rendszerváltás után történő, kapitalista keretek között létrejövő ingatlanfejlesztési célú beépítésével eltűnnek Kelet- és Közép-Európából azok a közterek, amelyeken akár egymillió ember is összegyűlt. Ezzel szűkül a polgárok demokratikus lehetősége tömegtüntetések, tömegmegmozdulások, vagyis a tömeges akarat kifejezésére. Meg kell-e őriznünk ezt a köztéri unikalitást, amelynek köszönhetően élesen elütnek a szocialista múlttal is rendelkező nagyvárosok nyugati társaiktól? A páros nem akart választ adni a kérdésre, de vizsgálódásuk már önmagában egy egészen újszerű megközelítést jelöl ki.

Hogy a posztmodern reneszánszát definiálni tudjuk, egy szekció erejéig portugál, olasz és amerikai előadó is prezentálta azokat a kísérleti, praxisba vagy akadémiai tevékenységbe integrált megközelítéseiket, amelyek élesen elütnek a megelőző 2000-es évek regionalista és parametrikus megközelítéseitől vagy újraértelmezik azt. Andrew Kovacs, a méltán híres archive of affinites blog szerzője, a UCLA oktatója azon terveit prezentálta, melyek nem esztétikai vonalon, hanem a tervezéshez használt eszközök és inspirációk újrahangolásával igyekeznek értelmezni a tervezői praxis meglévő kötöttségeit. Az előadásból kiderül, hogy miként lehet gumikacsák beszkenneléséből építészetet csinálni, amely felvetés a konferencia legposztmodernebb pillanatait hozta el.

A korszak fiatal irodáiról és a posztmodern örökséghez való viszonyukról a Carnets interjúsorozat olasz készítői adták a legátfogóbb képet. Matteo Vianello és Andrea Cusanno tizenöt fiatal európai irodával készített interjújukat és azok tanulságait mutatták be, miközben feltették a konferencia résztvevőit foglalkoztató kérdést: mi fogja megölni azokat a fiatal irodákat, amelyek ma láthatóan nagy energiákat mozgatnak meg saját identitásuk különböző formátumokon keresztül történő prezentálására, és amelyek így a posztmodernben építészetben találják meg előképeiket?

Elhagyva az építészetet a Mediums, Spaces, Objects szekcióban Kovács Dániel, Muskovics Gyula és Soós Andrea mutattak be a '80-as évek underground és mainstream pillanatait megidéző előadásokat. Kovács Dániel a konferencia társszervezője a Rubik-kocka történetét és filmekben történő reprezentációját mutatta be. Előadásában a magyar design történetének ikonikus tárgyát járta körül és azt, hogy miként vált ez a tárgy a misztérium és a megoldhatatlan rejtélyek reprezentatív eszközévé. Muskovics Gyula és Soós Andrea Király Tamás performatív divatbemutatóiról mesélt azok építészeti, design inspirációit bemutatva.

A konferencia egyik kedvenc előadója Wesselényi-Garay Andor arról beszélt, hogy milyen félreértés okozhatta, hogy Makovecz Imrét sokan posztmodern építésznek gondolják. Az előadó olyan formabontó fogalmakat hozott létre, mint kapitalista realizmus és pszeudo regionalizmus, kétségtelenül elnyerve ezzel a posztmodernre és az innovatív nyelvi konstrukciókra nyitott közönség figyelmét.

Wesselényi-Garay Andor előadása után már senkit nem lepett meg, mikor Giacomo Pala prezentálta Manfred Wolff-Plottegg tehén és ház két dimenziós formájának iterálását mint homlokzatképzési gyakorlatot. Ugyanő fogalmazta meg a konferencia másik kulcsmondatát: "Without constant misuse of language there cannot be any discovery and progress."

A Translations of Modernism kollektíva négy éve jött létre azzal a célkitűzéssel, hogy Közép- és Kelet-Európában összekapcsolja a háború utáni építészettel kapcsolatos kutatásokat, kutatókat, építészeket, rajongókat. A kollektíva jelenleg több regionális intézményt tömörít, amelyek képviselői laza hálózatban szerveződve osztják meg egymással a folyamatos eredményeket. A kollektíva harmadik fóruma után egy biztos, a régió akadémiai közössége nyitott egymás gondolataira, amelyben felismerheti a saját építészeti kultúrájával kapcsolatos párhuzamokat és inspirálódhat a másik kultúrájában rejlő tartalékokból. Folytatása következik!

További videók ezen a linken láthatók.

Garami P. Ida Andrea

A konferencia pénzügyi partnerei voltak: Nemzeti Kulturális Alap, Balassi Intézet, Magyarország V4 elnöksége, Külgazdasági és Külügyminisztérium