Fémgombák és dinnyehéj - állami dizájn Tihanyban 1.

Nem igaz, hogy a szocializmus kevés gondot fordított a dizájnra. Csak Tihanyban legalább féltucat épület bizonyítja, hogy számos építészünk képes volt a jól ideologizált korszerű észszerűség keretein belül maradva szépet is alkotni az ötvenes-hetvenes években. Egyedi épületeiket, illetve átalakításaikat négyrészes sorozatban járjuk körül a Tihanyi-félszigeten - az első cikk Juhász Réka írása.

Elsőként a móló végén álló hajóváró mára elbontott fémgombáit és az ernyőre emlékeztető görbült héjkupolával burkolt idegenforgalmi hivatal és posta parti épületét közelítjük meg kritikus, de igazságos szemmel. Tihanyban számos olyan épület van, amely állami pénzből épült, vagy újult meg a szocializmus évtizedei alatt, ám cseppet sem sematikus. Még ki sem szállt az ember a turistahajóból, a parton máris megpillantja a jellegzetes héjszerkezetes épületet a mólónál, de a partot érés után is rögtön ott a szálló és a motel, kicsit távolabb a rév, feljebb pedig a Rege cukrászda vagy a magtárból lett mozi. Csak a hajóváró csarnok hatszög alaprajzú merevített acéllemez ernyőit nem láthatjuk már, azokat lebontották.

Rögtön a móló mellett áll a némiképp csonka dinnyehéjra vagy kinyitott esernyőre emlékeztető vendéglátóipari egység, melyben ma messzeföldön híres lángos kapható, emeletén pedig modern kávézó működik. Az 1962-ben Bérczes István és Szittya Béla által tervezett épületet látván hihetnénk, hogy tervezői a futurisztikus környezetben játszódó Jetson család című mesesorozatból inspirálódtak, ha a rajzfilmet nem éppen 1962-ben kezdték volna vetíteni. Az előremutató külsejű héjszerkezetes épületben elkészültekor idegenforgalmi hivatal és posta, később hajópénztár működött, csak a kapitalizmus térnyerésével várt egyértelművé, hogy kiteljesedni és bevételt hozni leginkább kereskedelmi egységként lesz képes.

Az internetet megelőző korban az utazók bibliájaként ismert Panoráma Útikönyvek 1989-es kiadása szerint a fent említett, három ponton alátámasztott hatalmas kupola nem csak a Balaton partján volt egyedülálló, csak a francia parton lehetett párjára akadni. „A 22,5 m fesztávolságú kupola szerkezetileg 3 gömbcsuklóra támaszkodik, a gömbszelethéj háromágú hálóvasalással, 5 cm betonvastagsággal készült." –írja a balatoni útikönyv. „Mellette a bazársor, fölötte pedig a Darányi-emlékmű, amelyet Darányi Ignác földművelésügyi miniszternek, a szőlőtelepítőnek, a filoxéravész pusztítása által tönkrement vincellérek megsegítőjének emeltek."

Nem minden terv elkészültét övezte azonban egyetértés a megrendelők és az építészek között.  „A tervet kizárólag utasításra készítette el és azzal nem ért egyet." – írja a tervezőről, azaz saját magáról, harmadik személyben Benkhard Ágost építész a móló megújításáról szóló tervdokumentáció emlékeztetőjében, 1958 augusztusában. A Tihanyi-félszigeten található, 300 m hosszan a vízbe nyúló, 1912-ben épült, finom hajlású móló állapota az ötvenes évek második felére már nem felelt meg a megnövekedett utasforgalom és az ennek következtében támadt igényeknek. A beruházó Veszprém Megyei Tanács 1957. december 31-én vette át a tervek elkészítésével megbízott Út- és Vasútépítő Vállalattól (UVATERV) a móló felújításáról szóló tervdokumentációt, amely szándéka szerint az ország egyik legszebb és külföldiek által is leggyakrabban felkeresett kirándulóhelyén a gyakorlati és esztétikai kívánalmaknak akart eleget tenni.

A mólón akkoriban szolgálatot teljesítő pénztárt és rádiós épületet, padokat, korlátokat, világító lámpákat bontásra, vagy átalakításra ítélték. Helyettük a UVATERV két, egymás variációjaként értelmezhető terve szerint hatszög alaprajzú, középen gombaszerűen alátámasztott, fémlemezből készült héjszerkezetű ernyők biztosították volna a fedett váróhelyet a közönség részére. A tervek és a későbbi fotók tanúsága szerint az 5 m átmérőjű fémlemez ernyőszerkezet kétféle magasságú oszlopokra szerelve térbelileg változatos képet adott. Az alacsonyabb, két és fél méter magas ernyők kadmium-narancs színű, a 340 cm magasak citromsárga színű olajmázolást kaptak. Az alacsonyabb ernyők tartóoszlopán hatszög alaprajzú fa ülőpad is volt. A móló bejárati részéhez pénztárosfülkét, délkeleti végén pedig rádiósfülkét és raktárt alakítottak ki 1-1 ernyőtető alatt. A rendezendő mólórész 800 m² alapterületű volt. Ebből az egyik terv 25 napernyővel 400m²-nyi fedett részt biztosított volna, a másik 22 ernyővel 340 m²-t. A tervezésnél döntő szempont volt, hogy aránylag könnyű, előregyártható és a helyszínen jórészt csak szerelési munkával előállítható létesítményt készítsenek, mely az általa nyújtott nap- és eső elleni védettség mellett szellős, felülről nézve pedig kedvező megjelenésű. Ezen kívánalmaknak a két, fémernyős alternatíva eleget tett, volt azonban egy harmadik terv is.

A tervezéssel megbízott UVATERV-től a Veszprém Megyei Tanács rendelte meg a munkát, ám időközben a beruházói szerepet a MAHART vette át. A hajózási társaság kifejezett követelésére a két darab, már kész, fémgombák variációiból álló praktikus és látványos terv mellé egy harmadikat is el kellett készíteni. A harmadik terven egy úgynevezett Y-tetőnek kellett szerepelnie, amely a tervező Benkhard Ágost ’58-as emlékeztetője szerint formailag és kivitelében lényegében azonos egy nagyvasúti perontetővel. 

A szakmája és az esztétikum mellett elkötelezett építész nem törődött bele, hogy a Balatonba nyúló karcsú móló végére tervezett hajóváró ócska vasúti peronra hasonlítson. Nem tudta elképzelni, hogy egy ilyen építmény legyen az első, melyet a balatoni hajóútról érkezők megpillantanak a parton, sem azt, hogy az apátságból letekintve ez a látvány kerüljön az emberek szeme elé. „Az Y-tető fölépítése ellen a tervező tiltakozik és kijelenti, hogy a tervet kizárólag utasításra készítette el és azzal nem ért egyet, mert a tihanyi móló a tihanyi védett tájnak olyan szerves alkatrésze, hogy azt megbolygatni egy súlyos, durva vonalú létesítménnyel nem szabad."- fogalmazott Benkhard. Az Y alakú védőtetős szerkezetet végül még a tervezőasztalon elvetették sematikussága, kedvezőtlen esztétikai megjelenése és hosszú, hajóforgalmat ellehetetlenítő építési ideje miatt. A tervező véleménye szerint ugyanis a perontető építése csak úgy képzelhető, ha a mólót a forgalomtól az építkezés idejére teljesen elzárják. A fogalmat fenntartani csak a gomba, vagy hasonló rendszerű, könnyen organizálható építés esetén lehetett.

A gombák végül megépültek, évtizedekig színesítve a tihanyi móló végét, ernyőt tartva az utazók fölé napsugarak és eső ellen, kiváló fotótémát biztosítva valamennyi kameraérzékeny turista számára.

Juhász Réka
Lechner Tudásközpont

Források:

Sági Károly – Zákonyi Ferenc: Balaton Panoráma Útikönyvek 1989. - Lechner Tudásközpont szakkönyvtára

Az Út-Vasúttervező Vállalat (UVATERV) Tihanyi móló rendezése vázlatterv 1958. – Lechner Tudásközpont tervtára

Emlékeztető a tihanyi és balatonalmádi móló, hajóvárók tárgyában – készítette Benkhard Ágost 1958. – Lechner Tudásközpont tervtára