Fölsőkúti Pihenő és Patak Party – Közösségi építés Baranyában a KTT szervezésében

Augusztus 24-től indulóan rendezték meg a Közösség-Tér-Település (KTT) program első saját építőtáborát Baranyában, amelynek eredményeként két baranyai faluban Magyaregregyen és Martonfán valósult meg közösségi építés.

Az építés megalapozása: 2019 őszén 29 diák vágott bele abba a gyakorlati programba, amely elsősorban közösségszervező és építész hallgatókkal dolgozik magyarországi kistelepülések fejlesztésén. A Közösség-Tér-Település program azzal a céllal indult, hogy a különféle felsőoktatási intézményekről és szakokról érkező (még tanuló) fiatalok a saját szakmájuk területén kipróbálhassák magukat élesben is, emellett ismerjék meg egymás szakterületeit, a szakmák egymáshoz való viszonyát és kapcsolódásaikat. A KTT első évfolyamának résztvevői összesen hat felsőoktatási intézmény hét karáról vettek részt a programban, amely 2019 októberében egy intenzív, egyhetes alapozó kurzussal indult. Az alapozó képzésen a hallgatók megismerkedtek képzőikkel és mentoraikkal, különféle előadásokon és műhelyprogramokon vehettek részt, esténként pedig kerekasztal beszélgetések és szakmai programok várták őket, amelyek a közösségi művelődés, az építészet, a település- és területfejlesztés, valamint a közösségfejlesztés és közösségi tervezés témáit járták körbe. 

Az előadások és programok olyan szakmai műhelyek részvételével zajlottak, mint például a CAN Architects építésziroda, a Völgyzugoly Műhely településtervező és -fejlesztő iroda vagy a HROD Közösségi Gazdaság- és Társadalomfejlesztési Központ. Vendégeskedett a pannonhalmai táborban a KTT szakmai partnere a Hello Wood is. Támogatta a munkát Csernyus Lőrinc építész, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja (a Makovecz Imre Alapítvány kuratóriumi tajga), Péterfi Ferenc közösségfejlesztő (az ELTE óraadó tanára), valamint Dóri Éva közösségi művelődési szakember és Erhardt Gábor építész, a Tokajhegyaljai Világörökségi Tervtanács tagja is, aki egyúttal három Tokaj-hegyalján lévő település főépítésze.

Az alapozó képzést követően a hallgatók csapatokat alkottak és nekifogtak a közösségi tervezésnek. Ebben a tanévben a képzési program fókuszában Baranya megye, valamint a Tokaji borvidék állt, így mentoraik segítségével a diákok összesen nyolc plusz három település (Bodrogolaszi, Erdőhorváti, Hercegkút, Legyesbénye, Magyaregregy, Makkoshotyka, Martonfa, Sárospatak, Sárazsadány, Sátoraljaújhely és Szászvár) lakosaival kezdtek közös egyeztetésbe a településfejlesztést illetően. 

A célkitűzések: „A program elengedhetetlen része az építések helyszínéül szolgáló település(rész)ek lakosaival való, számos alkalomból álló közös gondolkodás és tervezés, amelynek keretében meghatározásra kerülnek a közösségi igények és szükségletek, többek között azok, amelyekre egy-egy faépítmény (vagy más, egy hét alatt megvalósítható építési-építészeti folyamat) lehet a válasz." – fogalmazta meg Beke Márton, a KTT egyik alapítója, ötletgazdája a célkitűzéseiket.

A közösségi tervezőműhelyek egészen március elejéig országszerte folyamatosan zajlottak, mígnem a pandémia miatt sajnos a KTT program is felfüggesztette a működését. Ezt követően júniusban Baranya megyében rohamos lelkesedéssel indultak újra a helyiekkel közös tervezőműhelyek, a Tokaji borvidéken azonban csak mérsékeltebb tempóban folytatódott a munka, ott ugyanis a Hello Wood által szervezett tokaji Építész Mustra 2021-re tolódott át. Így, a szakmai partnerhez igazodva, a KTT tokaji régióban indult fejlesztési terveinek kivitelezése a következő évre tolódott. Szászváron várhatóan szintén a következő év elején folytatódik az egyeztetés, valamint a közösségi tervezés és ezt követően az építés.

Nyár elején a hallgatók Baranyában újra nekifogtak a közösségi tervezésnek Magyaregregy és Martonfa lakóival, akik nyitottan álltak a településüket érintő fejlesztések egyeztetése előtt. A feladatokat augusztusban mindkét településen két-két közösségi beszélgetés pontosította, a lakosok aktív részvételével. Az első találkozások a márciusig tartó közös gondolkodás eredményeinek a felelevenítését szolgálták, a második alkalmakon pedig az addig elkészült terveket vitatták meg a helyi lakosok. Ennek a tervezési folyamatnak a „közösségi csúcspontjai" voltak azok a pillanatok, amikor a tervezésben résztvevő helyi lakosok feltették maguknak a kérdést: dönthetünk-e egy ilyen fontos, mindenkit érintő dologról kizárólag mi? A válasz lehetett volna akár igen is, hiszen az alapozó képzés óta eltelt időben megtartott öt-öt közösségi tervezési alkalom minden esetben nyitott volt, arra bárki eljöhetett (volna). A válasz azonban mégsem így alakult, a magyaregregyiek végül kérdőíven tudakolták meg a többi lakostól, hogy az általuk felvetett javaslatok közül mi valósuljon meg, Martonfán pedig egy Facebook-os szavazáson döntötték el a lakosok, hogy a két terv közül melyik épüljön végül meg. 

A személyes találkozásokon és az online térben való közös gondolkodások eredményeként Magyaregregyen a Csepp-parkban hoztak létre a hallgatók és helyiek egy önálló, kültéri közösségi teret az ott élők számára, míg Martonfán egy korosztályokon átívelő pihenő helyet alakítottak ki a KTT hallgatói a lakosokkal közösen.

Martonfán a Fölsőkúti Pihenő kialakításában Gyenei László, Hajnalné Darabos Dóra, Juhász Anna, Kinde Zsófia, Kupihár Rebeka Vanda, László Bernadett, Molnár Kitti Emília, Molnár Tímea, Rácz Viktor Norbert, Szarka Áron, Szommer Ildikó, Dóri Éva, Brachinger Tamás és Minorics Tünde vettek részt a KTT részéről, a pihenőt 2020. augusztus 30-án adták át. A megvalósításra kiválasztott terv három korcsoport számára adott téri megoldást, így a fiatalok és az idős korosztály számára pavilonokat terveztek, a kisgyerekek helyét az építők a tér közepén alakították ki. A folyamatban építészként Szarka Áron és Molnár Kitti, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának hallgatói, a B2 Szakkollégium tagjai vettek részt. 

A magyeregregyi Patak Party a Csepp park megújítását célozta meg, ennek új lendületet adott, hogy a hajdani gázcseretelep visszakerült a falu tulajdonába. A környezet megújításán túl egy beszélgetős, sütögetős hely kialakítását fogalmazták meg a helyiek a közösségi tervezés folyamatában. A KTT részéről építőként, mentorként részt vett Engel Ágnes, Fábos Attila, Fekete Csanád, Fekete Eszter, Kozma Gyöngyvér Boglárka, Marksz Levente, Nagy Imola, Papp Zsuzsa, Reibl Luca, Révész Rebeka, Rigó Panna, Varga Dániel, Kovács Vanda, Dányi Tibor Zoltán és Dóri Éva, a helyiek közül pedig Bakó Balázs, Bakó Balázsné Kriszta, Bakó Georgina, Farkas Rebeka, Fülöpné Rákosa Ildikó, Illés Tiborné Márti, Kalina László, Koch Dávid, Kovács József, Lakatosné Dicső Piroska, Somfai Zoltánné Marika, Tóth Mária, Tóth Zsuzsa, Weimann Imre. A Patak Party helyszínét augusztus 29-én vidám ünneppel avatták fel, bár talán ezt mondani sem szükséges, hiszen egy sikeres közösségi tervezés végén megvalósuló közösségi építés átadása biztosan nagy örömünnep. A folyamatban építészként Fábos Attila és Fekete Eszter, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának hallgatói, a B2 Szakkollégium tagjai vettek részt. 

A konkrét helyszínen megvalósuló építésen túl a táborok egyben szakmai gyakorlatot is adnak nemcsak építészeknek, hanem a közösségszervezést tanuló fiataloknak is, akik számára ez nemcsak fontos közösségi élmény, hanem egyben képzési követelmény is. Dr. Kerülő Judit a Nyíregyházi Egyetem főiskolai tanára, aki több mint 35 éve vesz részt kulturális szakemberek képzésében ennek a személyes, jól tervezett tapasztalásnak egy fontos szempontjára világít rá, ami lényegi módon alakítja a hallgatók személetét.  „Életkorukból adódóan kevesen vannak közöttük olyanok, akiket érdekel a társadalmi struktúra és rétegződés, valamint az ezekből fakadó különbségek, egyenlőtlenségek rendszere. Többségük „védett környezetből" érkezik, azaz családjuk igyekszik mindent megtenni azért, hogy nehézségeket ne érezzen, ne érzékeljen a gyerek, ő csak a felsőoktatási tanulmányaira koncentráljon.  (...) a műhely munkájában résztvevő diákjaink olyan települések helyzetét ismerhetik meg, amelyekkel valószínűleg soha nem találkoztak volna, betekintést kapnak a település vezetőivel és a helyi lakosokkal való kapcsolatteremtés és közös gondolkodás technikáiba, amelyeket később mind munkájuk, de akár személyes hivatali ügyintézésük során is használni, kamatoztatni tudnak."

A Közösség-Tér-Település program első, nyári építőtáborai sikerrel zárultak. Egy nehéz helyzetben lévő térségben egy különösen nehéz évben sikerült közösségi tereket, jól működő közösségi helyeket létrehozniuk. Mivel ezek külső térben valósultak meg, így használatuk az átadást követően, a jelenlegi pandémia alatt is folyamatos. A KTT szándéka, hogy a program a többi helyszínen folytatódik, de hát ez a témából is adódik, hiszen a szakemberek tudják, hogy a közösségek építése általában hosszabb időtávon, sok jelenléttel, nagy energiák mellett hozza csak meg az eltervezett sikereket.

Somogyi Krisztina, a Közösség-Tér-Település program anyagainak felhasználásával.  

A cikk közreadását követően Dóri Éva, Beke Márton küldött nekünk egy írást a tervezés folyamatáról és módszertanáról. Az írás sokat segít annak megértésében, hogy a közösségi tervezés és építés milyen fázisokon megy keresztül, ezért az írást közreadjuk.  A küldést köszönjük. 

Dóri Éva, Beke Márton: Közösség-Tér-Település program: A helyi közösségi tervezés folyamata

Az új közösségi tér kialakítására irányuló települési közösségi tervezőműhely beszélgetések előre meghatározott tematika szerint valósultak meg.

A folyamat 6 fő egységre bontható: 1. feltáró szakasz, 2. lokalizálás (viszonyulás a közösségi terekhez), 3. a közösségi funkcionalitás vizsgálata, 4. építészeti tervezés előkészületei, 5. tervezés és társadalmiasítás, 6. építés.

Feltáró szakasz: Az előkészítési szakaszban (mielőtt ellátogattunk volna a településekre) a hallgatók a községekről gyűjtött adatokat összegezték. A földrajzi (természeti és környezeti) jellemzők és közlekedés mellett a helyi társadalom (intézmények, kultúra, szokások-hagyományok, közösségek, vallás, nemzetiségek és testvértelepülési kapcsolatok), továbbá a gazdaság jellemzői (pl. kereskedelmi egységek, szolgáltatások, helyi termelők és helyi termékek, termék előállítók) kerültek fókuszba. Az elsődleges elemzés eredményeit a lakosokkal való első találkozáskor mutattuk be, számítva – így bíztatva is mindannyiukat – arra, hogy hozzászólásaikkal pontosíthatjuk és kiegészíthetjük a településképet. A résztvevők nagyon sok információval segítették a munkát, melyek a helyi társadalmi folyamatok megértéséhez is hozzásegítették a hallgatókat.

Az első találkozó során villáminterjúk keretében gyűjtöttük össze az információkat arról, hogy miért szeretnek ott élni a lakosok, mely dolgokon vagy folyamatokon szeretnének inkább változtatni, és miként tennék azt, ha lehetőségük volna a személyes közreműködésre. A kapott válaszokat rangsoroltuk, továbbá a véleménykülönbségeknek is helyet adva biztosítottuk a vitahelyzetek kialakulását, valamint – lehetőség szerint – a konszenzusok létrejöttét.

A következő lépésben súlyoztuk a problématerületeket és megvizsgáltuk, hogy mely pontokon biztosíthat egy közösségi tér valamilyen választ a feltárt hiátusokra. Jellemző problématerületek területek voltak a generációk közötti párbeszéd hiánya, a közösségek hiánya, a fiatalok érdektelensége, vagy az elöregedő település stb.

Ezt követően a települések közösségi térként funkcionáló helyszíneit vettük górcső alá, ideértve a zárt (pl.: művelődési ház) és nyílt (pl.: parkok) tereket is. E célra egy településtérképet használtunk, amelyen a résztvevők preferenciáit rendszereztük. Három szín jelezte, hogy egy adott tér fontos, fejlesztendő vagy éppen nem funkcionál. A válaszok alapján tudtuk lokalizálni a helyi közösség számára jelentős és fejlesztendő területeket. A térképen bejelölt helyszíneket rangsoroltuk, az első 3 került a tervezési munka fókuszába.

Lokalizálás - Közösségi térkép alkotás: A második találkozási alkalom során az addig született eredmények összegzésével megerősítést kértünk a lakosoktól, de ez a visszacsatolás további kiegészítésekre, korrekciókra is lehetőséget biztosított. Ezt követően a településen feltárt hiányos vagy hiányzó közösségi funkciókat az előzőekben meghatározott fizikai terekhez rendeltük. Megvizsgáltuk az adott helyek pozitív és negatív sajátosságait – melyek a jövőbeli használatukat befolyásolhatják. 

A közösségi terek funkcióinak meghatározása: A fizikai tervezési folyamat összesen három találkozási alkalmat ölelt fel. Az adott helyszínre irányuló funkcionális vizsgálat a helyi aktivitások mellett a különböző generációk szemszögéből is rávilágított az új közösségi hely kialakításának lehetőségeire. Beszélgettünk arról, hogy mire lehet szüksége a családosoknak, kisgyermekes szülőknek, nagyszülőknek, és természetesen a település ifjúságának a szabadidős tevékenységek keretein belül. A témához kapcsolódóan a következő beszélgetés már a konkrét funkcionálitásra irányuló döntési folyamatot célozta. A helyszínek és a közösségi funkciók alapos elemzése nyomán került kiválasztásra a végső helyszín, amelyre a műszaki-tervezési folyamat is fókuszált.

Az építészeti tervezés előkészítése: A helyszínek tekintetében a lehetséges építészeti megoldásokat egy-egy már valamely más településen megvalósult példával igyekeztünk bemutatni/illusztrálni, nagy jelentőséget tulajdonítva a helyiek véleményének. Beszélgettünk a közösségi építés gyakorlati folyamatáról is, a felhasználható és helyben rendelkezésre álló anyagokról, a szükséges erőforrásokról, mindarról, ami az egy hetes építést befolyásolhatja. Bemutattunk számos ötletet és egy-egy innovatív példa nyomán figyeltük a lakosok reakcióit is. (A közösségi tervezés ezen eleme, azaz az építés folyamatának a részletes áttekintése alapozta meg azt, hogy az építések során jelentős mennyiségű helyi alapanyagot, pl. bontott téglát használtunk fel. De ugyancsak ez alapozta meg azt, hogy több kisebb-nagyobb szerszámot a helyiek biztosítottak és ami a legfontosabb: maguk is részt vettek a megvalósításban.)

Tervezés és társadalmiasítás: Az egymást követő találkozók eredményeként több lehetőséget is felvázolva meghatározásra került, hogy hol és milyen funkciókkal rendelkező új közösségi tér épülhetne a településen. A végső döntést – a kiválasztást – a résztvevők ugyanakkor nem vállalták fel, illetve nem sajátították ki: a döntési folyamat egy társadalmiasítási program keretében biztosította a lakosok szélesebb körében is a véleményének megismerését.

És egy közbevetés a döntésről: a közösségi tervezés során alapvető szempont volt, hogy mi mindig tartózkodtuk az állásfoglalástól. A szükségletek rangsorolása, a funkciók kiválasztása vagy épp a lehetséges építészeti megoldásokról való viták során a célunk nem a „helyes döntés" elérése volt, hanem az, hogy a helyi közösség akarjon és legyen képes döntést hozni – ha lehet, akkor konszenzusra jutni, de ha nem, akkor pl. szavazással eldönteni egy-egy kérdést. Meggyőződésünk, hogy mindebben maghatározó volt, hogy a közösségi tervezések folyamatát közösségi művelődési szakemberek (régi nevükön: népművelők) vezették, akik számára a megépítendő közösségi terek funkcionális megfelelősége mellett ugyanolyan fontos volt a helyi közösség fejlesztése, megerősítése.

Építés: Az építéseket megelőzően egyrészt felhívásokat tettünk közzé települések Facebook-csoportjaiban a korábban egyeztetett helyi építőanyagokat összegyűjtésével kapcsolatban. Másrészt részletes heti tervet készítettünk, kérdezve a helyi lakosokat, hogy mely napokon tudnak csatlakozni. Ezzel egyrészt egyértelmű kapcsolatot teremtettünk a közösségi tervezés és építés között (valósággá válhattak a korábban tervezett felajánlások), másrészt be is harangoztuk magunkat azok számára is, akik a tervezésben kevésbé voltak aktívak.

A közösségi építés általunk alkalmazott módszere – miszerint nem egy fix helyi közösséggel dolgoztunk, hanem kvázi bárki bármikor beugorhatott segíteni – nagyfokú rugalmasságot követelt tőlünk. Hiszen többé-kevésbé sohasem abban a tevékenységben jött részt venni valamely helyi lakos, amelyet épp megvalósítottunk, elküldeni vagy nagyon másra kérni őt, mint amiben segíteni kívánt azonban nem lehetett. Ekkor tehát mindig újraterveztük a munkafolyamatainkat. Hiszen egyrészt ugyanannyira volt célunk a helyi lakosok aktivizálása, mint az adott közösségi terek megépítése. Másrészt a KTT képzési céljaninak egyike épp az, hogy ez a rugalmasság és a helyi lakosok iránti alázat váljon a hallgatók szakmai szemléletének és gyakorlatának a része. És miképpen tudnánk ezt leginkább elérni, ha nem úgy, hogy a gyakorlatban mutatjuk meg: ez miképpen valósítható meg.

A közösségi építések folyamatába több kisgyermek is bekapcsolódott. Kiemelten figyeltünk rájuk, sok időt szántunk rájuk, hogy valóban kedvüket leljék a nálunk, velünk töltött időben. Mindez persze időt, figyelmet, energiát vett el a fizikai erőt igénylő feladatoktól, de az építés közösségi céljaihoz mással össze nem mérhető mértékben járul hozzá. Hiszen a gyerekek szüleit, rokonait, barátait és barátaik szüleit és rokonait nyertük meg magunknak és váltak a közösségi építés résztvevőivé. Továbbá az építések után a terek egyik legaktívabb használóivá váltak a gyerekek és velük mindazok, akiket az ő élményeik hoztak közelebb az építéshez és annak közösségi élményéhez.

Újratervezés: A COVID 19 járványhelyzet jelentős újratervezési folyamatot indukált mind Martonfán, mind Magyaregregyen. A márciusban hirtelen megszakadt folyamatok újra indulását a települések Facebook oldalán közzétett posztokkal-, valamint a helyi tervezésekben rendszeresen részt vevő lakosok aktív részvételével segíthettük.

A megvalósulás bár a tervezetthez mérten több, mint egy hónapos késedelemmel realizálódott, a települések életében jelentős változásokat generált. A közreműködő lakosok elköteleződése és az egyhetes építési folyamatban való részvétel egy újfajta, a helyi közösségi életbe való aktív, cselekvő szerepvállalásra biztosított lehetőséget, mely reményeink szerint a jövőben is hasonló, immár önszerveződő helyi aktivást generál majd.

Dóri Éva, Beke Márton

A térhasználattal kapcsolatos cikkek megjelenését az Építészfórumon az NKA támogatja.