Gerbeaud testvér Budán

A századelős kávéházi hagyomány a kortárs bisztrók hangulatával nemegyszer élesen vegyülve jelenik meg a budai Émile cukrászda, galériakávéház és étteremben. A sok helyen meghökkentő belső világot Varró Zoltán belsőépítész tervezte. Bán Dávid írása.

A 155 éves pesti Gerbeaud cukrászda számos távoli város, így Szöul és Tokió után nemrég Budán is megjelent. Egy 1920-as évekbeli kétszintes, eredetileg szeparált lakásokkal épült pasaréti villát vásároltak meg erre a célra, amelyben az utóbbi évek cégen belül végbement komoly változásait – a magas színvonalon tartott tradíció melletti innovációkat – építészetileg is szerették volna fogalmazni. A tulajdonos számára már több belső térrel bizonyított Varró Zoltán szabad kezet kapott az alapító nyomán Émile-nek keresztelt budai cukrászda, galériakávéház és étterem megalkotására.

Az épületet kiegészítő új részeket Gyöngyössy György építész tervezte, amelyek lényegében két visszafogott, kívülről műfűvel befuttatott kubusból állnak. A kiegészítések célja a korábban különálló két szint összekapcsolása, valamint egy mai megfogalmazású, elegáns, nagyvonalú bejárat megteremtése volt. Az egyik kubusban az elviteli rész került kialakításra, amiből egy üvegfalon keresztül a cukrászda előkészítőjébe pillanthatunk.

A nyitottság az épületen belül, a bisztró látványkonyhájával is folytatódik, ahová a séfasztalon keresztül a vendég is beszólhat kérdéseivel. A főleg klasszikus jegyekkel operáló belső teret számos meglepő dizájnelem is tarkítja, így az egyébként több nagy ablakkal ellátott konyha mennyezetén plexiburába csomagolt hatalmas kristálycsillár jelenik meg. A boltívek takarására sárga tükörkaput építettek, ami egyben utalás a tervező egy korábbi munkájára, a Michelin csillagos Onyx étteremre.

Míg a földszinti éttermet dizájn bútorokkal és mai anyaghasználattal dobta fel a tervező, az emeleti kávéház első pillantásra a Gerbeaud klasszikus világát idézi. A hagyományos fabetétes, kazettás falburkolatokban, csillárokban és falikarokban azonban számos kortárs jegyet rejtettek el, így a selyem helyett lent használtak, a világítótestek pedig teáskannából és csészékből rendeződnek csillárrá. A bárpult egyben üvegvitrinként is szolgál, amely a családi porcelánt rejti magában.


Bán Dávid