Hámorkert Kulturális Központ

Diplomaterv 2007. Demeter Ágota Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Konzulens tanár: U. Nagy Gábor

Diplomaterv 2007. Demeter Ágota
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Konzulens tanár: U. Nagy Gábor


Helyszín
Szentegyháza a Hargita-hegység központi vonulatának déli lábánál fekszik tengerszint feletti 859 méteres átlagos magasságon, Csíkszeredától 28, Székelyudvarhelytől 24 km-re; Hargita megye legmagasabban fekvő települése. A Kis- Homoródot és a Vargyas patakot összekötő Vargyas-csatorna mintegy hat kilométeres szakaszon a városon folyik keresztül, mely a kezdetektől meghatározta a település terjeszkedési irányát. A település alsó felében, a Pokol-lázon található Európa legmagasabban fekvő nárciszmezője (5 hektáros természetvédelmi terület).
Diplomatervem helyszínéül a nárciszmező mellett levő Hámor-völgyet választottam.

 

Témaválasztás
Témaválasztásom személyes indíttatású, a „Hámorkert Kulturális Központ" programot magam állítottam össze, hiszen a szentkeresztbányai (ma szentegyházi) vashámor sorsa már régóta foglalkoztat. Éveken keresztül formálódtak a gondolataim a hámor helyreállítását illetően, s a diplomafélév alatt megfogalmazódtak rajzban, modellben.
A hámor (hammer - kalapács), vízkerékkel működő kovácsműhely a 19. sz. második harmadában a várost hozta létre.

 

 

 

Közép-Kelet Európa talán egyetlen ,,működőképes" hámora lassan a földdel válik egyenlővé: az 1992-ben még működő vashámor mai állapota nagyon rossz. Ideiglenes teteje beomlott, a belső fa berendezést széttörték, a fém alkatrészeket ellopták, falai roskadoznak, a fa vízkerekek (3), zsilip, duzzasztó, híd összedőltek, a gát feltelt iszappal, szeméttel. A hámorral való foglalkozást több szempontból is fontosnak tartottam.

A város gyökerét jelentő épület még megmenthető lenne és ismét a város motorjává válhatna, ezúttal nem ipari, hanem kulturális értelemben. A legnagyobb probléma az, hogy a hámor már nincs a város tulajdonában. Az a város, amelyik eladta a gyökereit, véleményem szerint halott, de legalábbis haldoklik. Ezért gondoltam azt, hogy a probléma megoldását itt kezdem.

Cél
A program összeállításakor és a tervezés folyamán célom volt az értékvédelem (technikatörténeti, történelmi, építészeti), városfejlesztés, a hely minőségi javítása, kulturális hely létrehozása, a völgy felélesztése, bekapcsolása a város vérkeringésébe. Fontosnak tartottam, hogy karakterrel rendelkező helyet hozzak létre, amely meghatározza az ott élő emberek identitását.

 

 

Koncepció
Elgondolásom szerint a hámor megmentése úgy valósítható meg, hogy ha az építményt nem önmagában egy korszak rekonstrukciójaként képzeljük el, hanem komplexum részeként, mégpedig funkcióváltással. A völgyben kulturális helyet képzeltem el. Mivel a hámor legfőbb értéke a fa technológiai berendezés, tervem szerint az épület, megtartva és helyreállítva, Technika Történeti Múzeumként működik. Az épületen kis változtatások történtek építészeti eszközök segítségével, a belső térben pedig képzőművészeti galéria kapott helyet. A komplexum tartalmaz továbbá egy stúdiószínházat, egy műterem házat és az Ipartörténeti Múzeumot kiállítótérrel. A tervezés folyamán fontos szempont volt az évente közelben megrendezésre kerülő Nárcisz fesztivál. Ez a központ lehetőséget adna, hogy a fesztivál több helyszínnel, színesebb programokkal bővüljön. Ezt figyelembe véve, tervemben nyitott-fedett terek jelennek meg, valamint külső és belső terek egybenyitását tettem lehetővé. Tervem része a szűkebb környezet kialakítása is, így a híd és a felduzzasztott patak. Koncepció szintjén szintén tervem részét képezi a három muzeális fa vízkerék mellett egy fémszerkezetű vízkerék, amely biztosítaná a központ áramellátását, és így a muzeális berendezés élővé válhat.


Hámor Ipartörténeti Múzeum

A hely fő megközelítése a hídról történik, ezért a hámor főbejáratát az épület sarkához kapcsolódó, egykor széncsűrként funkcionáló épületrészbe helyeztem. Fontosnak tartottam, hogy a teljesen földben levő széntároló mélysége érezhető legyen, ezt födém helyett a lépcső kialakításával értem el. A lépcsőházból érkezhetünk a galériaszintre és a múzeum alsó szintjére.

A hámor belső terébe bekerült egy kiállítótér a falaktól minden irányban eltartva, így érzékelhető, hogy soha nem volt a régi épület része. A fa berendezéssel ellentétben a kiállítótér fémszerkezetű, fém burkolattal, így soha nem válhat a fa berendezéshez tartozó muzeális darabbá. A galéria fém tartószerkezete egyben a tető tartószerkezete.

A galériáról az átlátást az alsó térbe a galéria két végén levő üvegfal biztosítja, melyek sarkukon befordulnak egy kis szakaszon, így az osztatlan hosszanti falak alkalmasak kiállításra és a két tér közötti kapcsolat is megvalósul.

A jelenlegi ideiglenes félnyereg tetőformát megtartottam, így lehetővé vált a galéria beépítése. A tetőt minden oldalon eltartottam a falaktól fém tartószerkezettel a fal külső síkjában. A fal belső síkjában körbefutó ablaksor egyenletes megvilágítást biztosít a kiállítótérnek.


Műteremház
A műteremházat gyerekek részére képzeltem el. Az épületben a vizuális nevelés gyakorlati része kapna helyet. A szobrász- és festő műteremhez egy-egy vizesblokk kapcsolódik, a nyitott fedett épületrészek megfelelő teret biztosítanak a szabadban alkotóknak.

 

 

Stúdiószínház
A színházat a szentegyházi amatőr színtársulat részére terveztem. A felduzzasztott tó partján találtam megfelelő helyet az épületnek. A tó felőli oldalon kaptak helyet a közönség kiszolgáló terei (pénztár, ruhatár, kávézó). A nagy üveghomlokzat a tó felé lehetővé teszi a kávézó és a függesztett terasz egybenyitását. Az előadó tér szabadon alakítható flexibilis tér, az emelhető padozat lehetővé teszi a tér variálhatóságát. A déli homlokzaton levő hatalmas ajtóval a színháztér egybe nyitható az előtte levő térrel, amely szabadtéri előadásokra is alkalmas. Mindhárom épület anyaga kő (helyi andezit), fém és fa. A három épülethez kapcsolódó fa szerkezetek egységes karaktert adnak az épületegyüttesnek.