Előre gyártott, újrahasznosítható anyagokból készült az Oszakai Világkiállítás francia pavilonja

Megnyílt a Francia Pavilon az Oszakai Világkiállításon, amelynek tervezését a francia Coldefy építésziroda és az olasz CRA-Carlo Ratti Associati stúdió közösen jegyzi. A munkában a Coldefy részéről Zoltán Neville Budapesten élő építész is közreműködött.

Az előre, gyártott, moduláris és újrahasznosítható elemekből épült pavilont egyfajta „élet színházaként" képzelték el az alkotók, ahol az építészet a jelenlét, a mozgás és az interakció pillanatait keretezi. Az építményt az alkotók szavaival mutatjuk be:

"A díszletként is értelmezhető koncepció folyamatosan változó térsorrá formálja az épületet, amely különféle nézőpontokon vezeti végig a látogatókat – ezek az élet ritmusát tükrözik: a kezdetet, az átmenetet, a megállást és a távozást.

A tervezés ihletforrása a japán Akai Ito legenda – az a láthatatlan vörös fonal, amely az egymásnak rendelt lelkeket köti össze. A digitális elidegenedés korában a pavilon a fizikai tér szerepét hangsúlyozza mint a párbeszéd médiumát. A belső, csendes kert menedéket nyújt, és azt üzeni: a természettel való találkozás éppoly fontos, mint az egymással való kapcsolódás.

A homlokzat részeként 17 méter magas, színházi függönyöket idéző textilfüggönyök ereszkednek le az épület két oldalán, amelyek reagálnak a fényre és a szélre, kapcsolatban állnak a természeti elemekkel. Az épület útvonala gondosan koreografált: a látogatók először egy emelkedőn haladnak fel, belépnek a kiállítótérbe, zárt és nyitott terek váltakoznak, végül újra a világkiállítás tágabb terére lépnek vissza.

A pavilon előre gyártott és moduláris elemekből épül, körforgásos szemléletet követve, vagyis az anyagok szétszerelhetők és újrahasznosíthatók. Ez az építészetet olyan alkalmazkodóképes rendszerként mutatja be.

A pavilon építészeti koncepciója a színpadiasságon és az érzékszervi tapasztaláson alapszik. A bejárati lépcső és az erkély egyfajta színpadként fogadja a látogatókat. Az épület homlokzatába simuló, hullámzó lépcsősor kapcsolatot teremt a belső tér és a külső tér, azaz a pavilon és a nyilvános tér között.

A látogatók egy körkörös útvonalat járnak be: a kiállítás szívén keresztülhaladva különféle tematikus terekbe lépnek, majd egy kis kertbe érkeznek, hogy aztán újra visszatérjenek a pavilon belsejébe, és egy újabb szabadtéri pillanattal zárják az élményt. 

A pavilon három „felvonásra" tagolódik:

Emelkedés – egy érzéki, csavarodó lépcső vezet a kilátóerkélyre.
Kiállítási utazás – a látogatók kurált terek sorozatán haladnak végig, ahol installációk és látványos elemek várják őket.
Kerti közjáték – kilépve egy érzékszervileg megkomponált kertbe jutnak, ahol megpihenhetnek, mielőtt visszatérnek a belső térbe.
Záró átmenet – a túra egy újabb nyitott pillanattal és a világkiállítás terébe való visszatéréssel zárul, megerősítve a bent és a kint ritmikus váltakozását.

A pavilon körforgásos tervezésű, mely modularitásra épít. A mozgatott függönyhomlokzat szétszedhető és újrahasznosítható. A tervezők igyekeztek a lehető legtöbb ideiglenes és előre gyártott elemet használni, például konténereket az irodai terekhez – ezzel csökkentve a környezeti terhelést, és biztosítva a könnyű újrahasznosíthatóságot az expó után.

Zoltán Neville, a Coldefy partnere és a projekt társvezetője Budapesten él, és a stúdió nemzetközi projektjeit irányítja, együttműködve franciaországi és világszerte működő csapatokkal. A folyamatról a következő gondolatokat osztotta meg:

„A Francia Pavilon megtervezése mélyen együttműködésen alapuló folyamat volt, amely visszhangozta az Expo 2025 átfogó törekvését is: hogy elgondolkodjunk társadalmaink jövőjén, és elképzeljük, hogyan élhetünk együtt a holnap világában. Egy olyan korban, amely gyakran széttöredezettnek tűnik, a pavilon mulandó természete arra ösztönzött bennünket, hogy elgondolkozzunk azon, miként teremthet a temporális építészet valódi — még ha múló — találkozásokat, teret adva a sokszínűségnek és a közös megértésnek egyaránt." — Zoltán Neville, Coldefy

Thomas Coldefy, a Coldefy társalapítója így nyilatkozott:

„A Francia Pavilon az élet színházába invitálja a látogatókat. Szereplőkként és nézőkként is részei ennek az előadásnak, miközben végigjárják a pavilon útját, amely az ember és környezete szimbiózisának kifejeződése. Nagy megtiszteltetés, hogy minket választottak a pavilon megtervezésére. Hisszük, hogy a világkiállítás lehetőséget ad a reflexióra – arról, hogyan élünk, mit tartunk fontosnak, és hogyan formálhatja a design a jövőt. Egyetlen rövid élmény – legyen az térbeli gesztus, meglepő anyag vagy megosztott pillanat – is mélyen megérinthet."

Carlo Ratti, a CRA alapító partnere és a 2025-ös Velencei Építészeti Biennále kurátora hozzátette:

„A játékossággal átitatott Francia Pavilon dinamikus, rugalmas tér, amely váratlan találkozásokat szül. A növekvő polarizáció korában a fizikai tér nagyon is szükséges ellenszer. A digitális világgal ellentétben arra késztet bennünket, hogy találkozzunk a mássággal, és szembesüljünk a minket kihívó nézőpontokkal. Ez tükrözi a mai világkiállítások küldetését is: nyitott párbeszéd és felfedezés vibráló központjai. Nagy megtiszteltetés, hogy a CRA kutatásait Oszakába hozhatjuk, és hozzájárulhatunk Franciaország szerepéhez ebben a globális diskurzusban – egy olyan helyen, amely mélyen hatott a gondolkodásomra, az École des Ponts-on való tanulmányaimtól egészen a mostani pillanatig."

Forrás: Zoltán Neville