Három korszak, három stílus, egy szálloda

Egy neoreneszánsz épület 1837-ből, egy 1937-es modern ház és egy 21. századi új tömb: ezek alkotják majd a Hotel Renaissance ötcsillagos szállodát Budapest belvárosában, a Vigadó utcában. Hogy a három korszak és stílus mégse valamiféle zavaros komplexumot, hanem a műemlékvédelmi, tűzvédelmi, funkcionális, esztétikai és számtalan egyéb szempontnak megfelelő hotelt eredményezzen, arról Pottyondy Péter építész és munkatársai gondoskodnak.

Előzmények
Megbízónk, a Moons Kft. ötcsillagos szállodát kíván építeni a belvárosi háztömbben álló két épületben. Az ehhez szükséges tervek elkészítésére szóló megbízást stúdiónk (Pottyondy Stúdió, KÖZTI Zrt.) meghívásos pályázaton nyerte el. Két, egymástól majdnem hatvan évvel eltérő korú, építészeti stílusú, arányrendszerű, szerkezetű és felfogású jelentős belvárosi épület több évig üresen várt arra, hogy egy befektető jóvoltából megújulhasson. Történelme során mindkét ház számos átalakítást, negatív beavatkozást szenvedett el, amit a most tervezett rekonstrukcióval kívánunk lefejteni és átértékelni. A beruházó szándéka, hogy a két épület egymást kiegészítve, azonos rendeltetés (luxusszálloda konferenciateremmel) szolgálatába állítva, egységesen újjászületve továbbéljen a város szívében.

Az egyik – 1873-ban épült, Weber Antal által tervezett, Szende Pál utcai ház – egy neoreneszánsz, felsőbb emeletein öttraktusos (nagy utcai szobák, vizeshelyiségek a légudvarokkal, udvari hálószobák, loggiák, belső udvarok) bank- és lakóépületből kifejlődött, utolsó használatakor főként irodákat magába foglaló, patinás, műemléki védelem alatt álló palota. A másik – 1937-ben épült, Münnich Aladár által tervezett, Vigadó utcai ház – a modern építészet fejlett, letisztult formanyelvét, szerkezeti megoldásait alkalmazó, középfolyosós, felsőbb emeletein háromtraktusos (utcai helyiségek, folyosó, udvari helyiségek), vb. pillérvázas, kozmopolita épület, melynek eredeti funkciója szintén lakóépület volt. Ez az épület is irodaházként szolgált az utolsó használata idején. Pince, földszint és galéria szintjének, valamint a teljes utcai homlokzatának rekonstrukcióját a Moons Kft készíttette el 2007-ben. A felújítás a Dom Építész Műterem tervei szerint készült. A megújult alsó szinteken étterem és kaszinó működik. Az épület tetőtéri szintjén alakították ki az étterem és kaszinó épületgépészeti helyiségeit.

 

 

Az épület telepítése
A tervezett új szállodának négy megközelítési irányt jelöltünk ki:

1. A fő-, vendégbejáratot a Szende Pál utcai, neoreneszánsz homlokzat középtengelyébe helyeztük. Ennél a bejáratnál van lehetőség – a belvárosi, komplex közlekedési terv szerint – a taxik, személyautók, kisbuszok, turistabuszok kényelmes megállására, ki-be szállásra, időszakos pakolásra. Saját parkoló nem készül a szállodához. Az előírt parkolómennyiséget bérparkolókkal biztosítja a beruházó.
2. Az időszakos rendezvények, konferenciák közönségforgalma a Dorottya utca felőli ünnepélyes oszlopcsarnokon át jut az emeleti konferenciaközponthoz vezető díszlépcsőhöz.
3. A történelmi épület harmadik, Apáczai Csere János utcai homlokzatának szélén három homlokzati nyílás összevonásával kétállásos gazdasági bejáratot alakítottunk ki. A teherliftekkel közvetlen kapcsolat jön létre a tervezett szálloda piceszintjén lévő gazdasági és ellátó egységekkel.
4. Az új gazdasági bejárat mellett – az eredeti Apáczai Csere János utcai kapualjba – terveztük a személyzeti bejáratot.

 

 

Tervezett épületegyüttes
Az építészeti koncepció lényege, hogy a két épület esetében szóba jöhető rendkívül sokrétű elvárást, szempontot, célt – a befektetővel, szálloda üzemeltetőjével, KÖH-el, érintett szakhatóságokkal, szaktervezőkkel közösen kialakítva, kialkudva – egy irányba terelje. Mindezt úgy kívántuk megtenni, hogy a létrejött új mű ne kompromisszumok, kényszermegoldások lenyomata legyen, hanem a meglévő, megtartott értékekre építve, korszerű megoldásokat, anyagokat alkalmazva hozzunk létre új értéket.

A tervezett épületegyüttes három, egymástól markánsan eltérő épületrészből és az általuk közrezárt két belső udvarból tevődik össze. A két, magától értetődően külön részt alkotó, különböző korú, markánsan eltérő emeletszintű épület mellett a harmadik a szállodatechnológiához elengedhetetlen elemeket magába sűrítő, új építésű ház. A három épületrész és a tervezett két belső udvar térstruktúrájában, részletképzésében hordozza az építésük idejére jellemző jegyeket. A szállodaüzemeltető (Marriott) sztenderdje által meghatározott, magas igényszintű, változatosan otthonos és elegáns belső tereket képező belsőépítészeti koncepció hivatott a három eltérő építészeti stílusú épületrész, és a két belső udvart egységbe foglalására.

 

 

Tér és értékelemzés
Az új, korszerű épületrész létesítését leginkább a tervezett szálloda belső közlekedési és közmű szolgáltatási rendje indokolja, ami konkrétan az azonos szintjelű, de eltérő födémszintű térrészek összekapcsolásából, a szükséges nagyméretű vendég- és személyzeti liftek elhelyezéséből, a tűzvédelmi előírásoknak megfelelő füstmentes lépcsőház és a hatalmas strangok kialakításából áll.

Megvizsgáltuk, hogy hol lehetséges elhelyezni az előbb felsorolt elemeket a meglévő épületstruktúrában. A Münnich-ház földszintjét, tetőterét teljes egészében elfoglalja az új kaszinó, így az nem jöhet szóba a szükséges új vertikumok befogadójaként. Az 1873-ban épült, védett műemléképület egésze védelem alatt áll. A művészettörténeti tudományos dokumentáció, az előzetes restaurátori szakvélemény és a részletes helyszíni felmérések alapján kijelenthető, hogy az épület homlokzata, a homlokzat mögötti, kéttengelyes, nagy terek struktúrája, a földszinten és az első emeleten oszlopcsarnokokkal övezett háromkarú díszlépcső, a szomszédos tűzfalakat takaró kulisszafalak, és a két kapualjból nyíló, öntöttvas oszlopos fő lépcsőház és loggiák az épület legjelentősebb, műemléki értékei.

 

 

Gondos tanulmánytervi vizsgálódás után egyértelművé vált, hogy az összes meglévő érték megtartása mellett nem reális az új elemek elhelyezése, mert fizikailag nincs annyi hely az értékes elemek között, amennyit az új vertikumok igényelnének! Határozottan el akartuk kerülni az új épület tervezésénél az elmúlt 50-60 év ötletszerű toldozgatásának elfogadhatatlan eredményeként létrejött rendetlenséget! Olyan szállodát kívántunk tervezni, ami a meglévő feltárható és rekonstruálható műemléki értékeket kiemeli, és az új funkció mentén megjelenő korszerű elemekkel együtt életképes, jellegzetesen helyi, egyúttal gazdaságosan üzemeltethető épületegyüttest alkot.

Az egyik meghatározó, épületalakító tényező az a tűzvédelmi előírás volt, ami középmagas épület esetén minden szobaegységből maximum 30m-en belül elérhető menekülő lépcsőt ír elő, amiből legalább egy füstmentes. A Münnich-házban két meglévő lépcsőházat figyelembe lehet venni a menekítésre, de azokkal – adottságaik miatt – nem lehet a füstmentesség kritériumát kielégíteni. A műemléki védelem alatt álló épületben – annak méreteiből fakadóan – egy pont van, ahol a 30m-es követelmény minden oldalról teljesül, az a jelenlegi főlépcsőház helye. Az öntöttvas-acél tartószerkezetű nyitott lépcső nem vehető figyelembe menekülő lépcsőként. Ha a főlépcsőházat mint védett elemet meg akarjuk tartani, akkor két új lépcsőházat kellene építeni. Két új, a pincétől a legfelső szintekig futó, zárt, előteres lépcső építése más védett értékek létét veszélyezteti.

 

 

A másik fontos téralkotási szempont volt azoknak a helyeknek a meghatározása az épületegyüttesben, melyekről mindkét épület összes szintje elérhető. A Münnich Aladár tervezte épületben a pince, a földszint és a tetőtér beépítettsége miatt nincs ilyen hely. A Wéber Antal-féle házban a két épület közötti belső udvar és az azokhoz csatlakozó épületrészek területén létesíthető ilyen forgalmi összeköttetés. Megvizsgáltuk a liftszabvány és a szállodai sztenderd alapján szükséges liftek helyigényét, valamint az épülettérfogat és az érvényes szabványok szerint szükséges épületgépészeti strangok minimálisan szükséges keresztmetszeti méretét is.

A tér és értékelemzés eredményeit és az érvényes előírásokat összevetve arra az álláspontra jutottunk, hogy a legkevesebb értékáldozattal az jár, ha a szükséges új funkciókat koncentráltan az 1873-as építésű épület két hátsó udvarának, a kulisszafalaknak, főlépcsőházának, loggiáinak vonalába, helyére tervezzük. Ezzel a megoldással megóvjuk a védett épület teljes utcai homlokzatát a mögötte húzódó nagyterű térstruktúrával, megteremtjük a lehetőséget a háromkarú lépcső és az azt övező oszlopcsarnokok rekonstrukciójára. Az utcai homlokzattól távoli elhelyezkedésű új épülettel egyúttal megőrizhető a kialakult homlokzati rend egysége, egyúttal sajátos, a két épület szerkezeti raszterét, tengelyességét tükröző, folytató, gerendarácsos szerkesztési módjával megteremti a két épület szintézisét, összekapcsolja azokat.

 

 

Tervezett, új belső elrendezés
A földszinti bejáratokhoz kapcsolódnak a szálloda közösségi vendégterei és a gazdasági, személyzeti fogadóterek. Az első emeletre került a teljes konferencia funkció és a szálloda rekreációs része. A felsőbb emeleti szinteket a vendégszobák és azok kiegészítő terei foglalják el. Az új építésű házba kerül az összes felvonó, a nagyméretű épületgépészeti strangok, a szálloda épületgépészeti helyiségeinek nagy része, az épületegyüttes egyetlen füstmentes menekülő lépcsőháza, a kötött technológiájú konyhák, és a „maradék" helyen szintenként 4-5 vendégszoba.

Tekintettel arra, hogy a három épületrész közül utcakapcsolattal csak a műemléképület bír, az összes bejárati kapcsolat erre az épületrészre koncentrálódik. A Szende Pál utcai főbejárat és a Dorottya utcai konferencia bejárat mögött helyezkedik el a szálloda és a konferenciaterem közös fogadótere, az úgynevezett „great room". Az étteremmel, kisebb nagyobb beszélgető, tárgyaló, pihenő, várakozóhelyekkel kialakított, zsibongó közösségi térnek két kötött funkciójú területe van, a díszlépcső az oszlopcsarnokkal és a szállodai fogadótér a különböző szolgáltatások pultjaival. A földszint egyéb részeit az utcafronthoz kapcsolódó kereskedelmi bérterületek, a szállodához tartozó iroda- és konyhafunkciók foglalják el. A tervezett földszinti elrendezés lehetővé teszi az eredeti tervek szerinti – ma már csak egy helyen, torzóban meglévő – diadalívszerű nyílásokkal áttört válaszfalak rekonstrukcióját.

Az első emeleten az új kaszinó fölé került a konferencia- és bálterem a kiegészítő helyiségeivel, míg a műemléki védelem alatt álló épületrészben visszaállítható a takarékpénztár idejében működő reprezentatív térsor mint a konferencia terem előcsarnoka, illetve szekcióülés-termek. Az első emelet maradék részét a szálloda wellness központja tölti ki a díszlépcső tengelyébe helyezett úszómedencével és a Szende Pál utcai és az Apáczai Csere János utcai homlokzat mellé csoportosított kiszolgáló- és kezelő helyiségekkel.

A felsőbb szintek egy fedett és egy nyitott belső udvar köré szerveződnek, melyeket az új épületrész választ el egymástól. A szobák mérete, elhelyezkedése a három épületrészben az adott épület homlokzati rendjéhez, adott térstruktúrájához igazodik. A műemléki védelem alatt álló épületben a régi, nagyméretű lakószobák kéttengelyességét idézi, a múlt század elején épült házban a 2007-ben felújított homlokzathoz és a ház meglévő, megmaradó pillér- és gerendarendjéhez igazodik, a tervezett új házrészben pedig annak karakteresen megjelenő gerendarácsos homlokzatába tagozódik.

Az új épület két felső szintjén kaptak helyet a szálloda gázkazánháza és légtechnikai gépházai, és a kültéri gépészeti egységek elhelyezésére szolgáló, akusztikus lamellákkal takart gépudvar.

 

 

Tervezett homlokzati megoldások
A Wéber-féle ház homlokzatainak szakszerű felújítása restaurátori feladat. Új építészeti elem lesz a Szende Pál utcai nagy kiülésű, acél-üveg szerkezetű főbejárati előtető, a főpárkány fölött végigfutó, kis szélességű tetőterasz és a sarokrizalitok fölé a neoreneszánsz ház balusztereinek arányrendszerében tervezett, de a Münnich-házon látható mellvédek részletképzését követő, új koronázó baluszterek. Ezek építészeti szerepe azon túl, hogy eltakarják a sarkokon egyébként bántóan kiugró tetőablakokat, főként az, hogy finoman jelzik a két különböző korban épült épület összetartozását, a homlokzatok mögötti funkció azonosságát.

A Münnich-féle ház utcai homlokzatának rekonstrukciója 2007 folyamán elkészült. Ezt változatlan formában megtartjuk, az épület belső udvari, jelenleg kőporos vakolású homlokzata felújításra kerül. Új, a külső homlokzattal megegyező mészkőlap burkolat készül a két belső udvari felületen. A belső udvarba forduló, tetőtéri kaszinó-gépházat akusztikus esővédő lamella fogja takarni.

A belső elhelyezkedésű új épületrésznek két eltérő helyzetű (kültéri és beltéri) homlokzata van, de ezek építészet karakterüket tekintve azonos kialakításúak. Az első emeleti műemléki oszlopcsarnok kazettás mennyezetének raszterét tovább vivő új struktúra szintén kazettás hatású. A belső udvar felől az irídium bevonatú üvegmozaik burkolatú oszlopok és mészkő burkolatú gerendák alkotta rácsozat kazettáiban az irídium bevonat alkotószíneit, az üvegmozaik mikrostruktúráját átértelmező, osztás nélküli üvegtáblák kerülnek. A transzparens, tömör és áttört, sötét és csillogó felületek, struktúrák mai, izgalmasan változatos homlokzatot képeznek. A nyitott udvar felőli homlokzat lényegesen visszafogottabb, de lényegében az előbb leírt oszlop, gerenda és üvegezett kazettamezőkből épül fel. E homlokzat visszafogottsága alkalmazkodik a Münnich-ház modern homlokzati rendjéhez.

 

 

Belső udvar és átrium
A Münnich-ház ölében lévő, konferencia- és bálterem fölötti nyitott belső udvar járószintje a terhelhetőségi adottságok miatt csak könnyű, nem járható tetőként alakítható ki. A nyitott udvar térfalait a 1937-es épület – külsővel megegyező – új, mészkőlap burkolatú belső homlokzatai, az új épületrész gerendarácsos, üveg homlokzata és a szomszédos MAHART-ház e projekt keretében felújított belsőudvari felületei adják. A nyitott udvarban látható födémre a kavicsfelületet osztó mintázatként futnak át a homlokzat üvegmozaik sávjai.

A Wéber-házban a díszlépcső és az úszómedence fölötti, VI. emelet szintjére kerülő üvegtetővel fedett belső udvar az egyik sajátos értéke lesz a tervezett szállodának. A belső udvarhoz kapcsolódó szobák és maga az udvar együtt alkotják a szálloda úgynevezett „business" szintjét, ahol a szobák és a konyha, valamint az irodai szolgáltatásokkal, intim tárgyaló-, dolgozó-, pihenőhelyekkel, üvegpadlókkal, szabad, filmszerűen vékony vízfelületekkel, dézsás növényekkel, befüggesztett akusztikus terelőelemekkel kialakított lounge együtt alkotnak egyedien otthonos életteret az itt megforduló üzletembereknek, vendégeknek. A felsőbb szinteken az udvar belső képét a gerendarácsos, új épülethomlokzat és üvegtető, illetve az 1873-as építésű épületrész új, „gangos", üveg-mellvédes körfolyosói, hídjai határozzák meg.

Valóság
A 2007-2009 között kiviteli tervi szinten megtervezett szálloda kivitelezői tendereztetése jelenleg folyik, az építkezés várhatóan 2011 tavaszán megkezdődik. Jó okunk van remélni, hogy a most bemutatott épületegyüttes felújítása, építése folytatása lesz a Dorottya palotában megkezdett folyamatnak, ahol szerencsésen találkozott egymással a védett műemlék és a mai építészet.

---

Hotel Renaissance Budapest

vezető tervező: Pottyondy Péter
építész munkatársak:
pályázat: Schinagl Gábor,
zsűri terv: Schinagl, Gábor, Farkas Dániel, Pantó Gergely
ép. eng. és kiviteli terv: Farkas Dániel, Weimper Viktória, Szabó Orsolya, Markó András, Tarcali László, Pottyondy Bence 
belsőépítészet: Paul Woods - GA Design London
művészettörténet: Branczik Márta - Modern Építészetért Nkft.
restaurátor:
Szabó Péter  - REKO
Ludányi Gábor - Reneszánsz Zrt.
szakági tervezők:
tartószerkezet: Szakáts Miklós
alapozás: Áment András - Petik és Tsai Kft.
szigetelés: Pataky Rita - Pataky és Horváth Kft.
akusztika: Dr. Reis Frigyes - Unszol Bt.
légtechnika: Unger Tamás
víz – csatorna: Szűcs György +,
közmű: Szalkai Béláné
víztechnológia: Debreczeni Józsefné
épület automatika:  Harmath László - IQ Kft.
erősáram: Máramarosi András
gyengeáram: Ritzl András, Kajtán László
tűzvédelem: Mészáros János - MÉB Art Bt.
vízköd oltórendszer: Kovács Attila - Aqua Plus Kft.
konyhatechnológia: Kauser Tibor - Liget Bt.
közlekedés: Wettstein Miklós - Wettstein és Tsa. Kft.
felvonó: Polgár Géza - OTIS Kft
költségvetés: Kijátz Valér - F & K Bt.

generáltervező: KÖZTI Zrt. Pottyondy Stúdió
tervezés éve: 2007-2009
kivitelezés éve: várhatóan 2011-2012
bruttó szintterület: 14.500 m²
építtető: Moons Ingatlanforgalmazó Kft.
lebonyolító: Óbuda-Újlak Zrt.
üzemeltető: Marriott Hotel Holding FmbH
generálkivitelező: kiválasztás alatt