Idea + Utópia

Április havi témánk elé...

E havi témánkban azokkal a kapcsolatokkal szeretnénk foglalkozni, amik az építészet mindennapi gyakorlata, valamint a szakma öndefiníciójában megjelenõ elvek és az építés, mint kulturális folyamat tágabb környezete között állnak fenn.

Világosan látható a szakadék az építészek elképzelései, ideáljai és a napi szakmagyakorlás között – de mik is ezek az ideálok? És milyen is az a valóság, amiben dolgozunk? A közterek szerepét és állapotát firtató, a nyilvánosságban egyre több helyen felbukkanó vita hangsúlyos pontjai jól rávilágítanak arra, hogy mennyire szétvált az épített környezet alakulásának folyamata és az építész szakma ezzel kapcsolatos vélt kompetenciája. Ez a helyzet, vagyis az építészet pozícióinak és szerepének teljes átalakulása a közelmúlt kulturális jelenségeinek sodrában rengeteg olyan felvetést hozott, amik rámutatnak a hagyományosan formai meghatározottságú és elitista szemléletû építészet-definíció és az ezzel gyakorlatilag szembehelyezkedõ társadalmi gyakorlat tarthatatlan ellentmondásaira.

Ahogy a nemzetközi szakmai közéletben, itthon is be kell indulni annak a gondolkodásnak, ami újra tudja pozícionálni és ezáltal ismét a kultúra szükséges és értékes részévé tenni az építészetet. Ehhez azonban át kell alakulnia a még mindig alapvetõen formalista elvekre alapuló, az újítástól idegenkedõ, zárt szellemi közegben mozgó építészoktatásnak, hogy a form-processing, a formai gondolkodás mellett megjelenhessen a thought-processing, az építészet hátteréül és alapjául szolgáló intellektus fejlesztése is.

Mondják, Kelet-Európában nincs szükség vizionárius építészetre – egy az elképzeléseknek megfelelõen megvalósuló koncepció itt a történelmi tapasztalat szerint már önmagában utópia.

Áprilisban a szakma szellemi és kulturális hátteréül szolgáló tanulmányok, elméleti anyagok mellett beszélgetéseket közlünk olyan építészekkel, akik a magyarországi építészet kérdéseit külföldiként vagy a fiatal generáció tagjaként sajátos nézõpontból látják. Olyan új jelenségekkel szeretnénk foglalkozni, mint a közösségi építészet, ami részben a nyilvános mûvészet tevékenységéhez is kapcsolódik; vagy az újabban ismét megjelenõ tipologikus ill. elõregyártott elemekbõl építkezõ rendszerek, amik a mai technológiai lehetõségeket kihasználva új, innovatív szerepet kaptak a tervezésben.

Az építészet kulturális és társadalmi felelõsségének illusztrálására, valamint a szellemi tartalom és a megépített valóság – más értelmezésben u-topos és locus sajátos viszonyának vizsgálatára ad lehetõséget az áprilisban megnyíló Holocaust Emlékhely, amivel kiemelten foglalkozunk majd.

Végezetül minden kedves Olvasónknak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk!

sz.s.