Impozáns kékség - a BVSC uszoda új épülete

A hosszú évek óta romjain szunnyadó BVSC Edző- és Tanmdencét támasztotta fel Bereczki Sándor és Mészáros Gabriella egy újragondolt markáns épülettel. Mialatt versenyt futottak az idővel, a tervezők a környezettudatosságra is gondoltak. 

Józsi, egy beruházó ismerősöm mesélte, hogy fiatal korában gyakran belógtak forró nyári estéken a Szőnyi úti 4 méteres medence ugrótornyára csobbanni egyet-egyet… Mikor közel két éve a helyszínt először bejártuk, már tíz éve nem volt se torony, se 4 méteres medence, se víz az időközben 2 méteresre zsugorított és 25 méteresre keresztelt medencében és a tanmedencében sem.

A két medence a bejárati híd jobb oldalán üresen, gyommal felverve tátongott. Víznek benne évtizedek óta se híre, se hamva, legfeljebb a nyári záporok után egy rövid ideig, melyet a homokkal 4 méteres mélységig feltöltött talaj a szitaként erodált medencefalon átszivárogva nyelt el. Ekkor „csöppentünk" a BVSC Edző- és tanmedence felújítási projektbe tervezőnek.

Kezdetben mindkét medencét megtartandónak gondoltuk, de előbb a szétfagyott szerkezetű tanmedence vérzett el, majd a bontási munkák megkezdését követő második napon a 25 méteres két hossz- és egy rövidebb fala is megadta magát. Ezáltal az építkezés szinte zöldmezőssé válhatott volna, ha a híd alatti medencefalat nem kellett volna megtartani, mert az határolja az üzemelő 50 méteres, és a strandmedencék vízgépészeti terét.

Naná, hogy a teljes, új épület felhúzása alatt szinte mindennek üzemelnie kellett, hiszen nyár volt és „full" szezon. A tervezett átadási határidő 2014. október eleje volt, tetézve azzal, hogy októberre a teljes vízgépészetet is át kellett építeni – nem vicc: minden gépészet – a kazán, a szellőző- és a vízgépészet is ment a kukába és alapjaiból építették újra. Visszagondolva hajmeresztő teljesítmény, le a kalappal a minden közreműködő előtt! Nyár közepén emelték be az első tartóoszlopokat, és ettől kezdve eszeveszett tempóban folyt az építés, versenyt futva az idővel és a szigorú költségvetési kerettel.

(míg ezeket a sorokat írom, teljesen véletlenül a Sziszifuszi blues szól az LGT-től, munkás nyár volt a tavalyi is…)

Szerencsére sikerült a - mindvégig az építészet iránt mélyen elkötelezett - BVSC vezetőséget magunk mellet tudni abban, hogy próbáljunk meg méltó teret létrehozni a kerületnek, sportolóknak, úszni tanulni akaró gyerekeknek, mindenkinek, aki betér ide.

Tehát kiindulásként volt az 50 méteres versenymedencének egy, közel 30 éve, Koppányi Imre építész által nívósan megoldott, látványosan függesztett tetejű létesítménye, és egy klubháznak nevezett fehér Pí-paneles homlokzatú többcélú épület közötti „L" alakú slumos terület, két kimustrált medencével, mindkét épületen karakteresen megjelenő íves sarokmotívumokkal. 

Mindez, egy – véleményem szerint statikai bravúrként – emelt főbejárati híddal, amely arra volt hivatott, hogy a tömegeket a több évtizede ott álló tan- és toronyugró medence felett bejutassa az akkor újonnan emelt 50 méteres medencéhez. Bízvást mondhatnánk, kézenfekvő gondolat lehetett volna, hogy a fentebb leírt tömegek közé milyen épület is kerüljön. Az első változat egy sarkos kialakítást vázolt fel - nem igazán nézett ki jól. Érzékeny női fejből pattant ki a gondolat, miért is ne legyenek ívesek a sarkok és akkor lám, milyen jól beilleszkedik a résbe az új épület. 

Persze a szín se legyen uncsi szürke, fehér vagy bézs, legyen inkább élénk kék! De nem azért, mert ez a BVSC egyik alapszíne, hanem csak úgy magától: kék. Az építési hely adottságai mellett sikerült megoldani, hogy az épület a nap minden szakában benapozott, világos és derűs hangulatú.

A belső szellőzést az üvegfalak aljánál befújt friss levegővel oldottuk meg, amelyet a szabad szemmel alig észrevehető emelkedésű nyeregtető terel a falazat mögötti elszívó rendszerbe - így tűntettük el az uszodákban szokásos gépészeti vezetékeket.

A tervezés megkezdésekor nyilvánvaló volt, hogy a hagyományos, „nehéz" épületszerkezetekkel a feladatot nem lehet az elvárt határidőre, az évtizedek alatt folyamatosan növesztett épületszövetbe beilleszteni. A gondolatok megvalósításához komolyan keresni kezdtük azt az eszközt, amely hatékonyan segíthet a feladat megoldásában. Egy szakmai találkozón ismerkedtünk meg a „Trimo Qbiss One" nevű szendvicspanel rendszerével – hálás köszönet a HuGBC-nek (Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete), amelynek mindketten tagjai vagyunk (Mészáros Gabriella - a szerk.) A panel kiemelten magas épületfizikai és tűzvédelmi követelmények kiszolgálására képes, miközben a legmagasabb esztétikai igényeket is kielégíti. Tervezői alapfeltétel volt a teljesen síkfelületű megjelenés, a fekvő téglalap panelosztással. Félve kérdeztünk rá a szerkezet ívelhetőségre. Lehet - kaptuk a tömör választ. Mekkora sugárral? Kérdeztünk tovább, nekünk nem lehetett több 2 méternél. Néhány nap múlva megérkezett a kibővített válasz: lehet 2 méter.

Csak később derült, ki hogy a Szlovén gyártelepen próbahajlításokon tesztelték, mit is bír ki a szerkezet torzulás nélkül. A tervezés során mély partneri kapcsolat alakult ki a gyártókkal és a gyári képviselőkkel. Az összeszerelés kezdetén és később is, hatékonyan támogatták a lelkes magyar szerelőcsapatot. Ahogyan említettem, a homlokzat gyártójával a HuGBC egyesület egyik kötetlen szakmai összejövetelén találkoztunk, mindketten elkötelezett hívei vagyunk a környezetért felelősséget érző építészetnek, így ebből a szempontból is praktikus gondolatnak tűnt egy közeli gyártású, világszínvonalú termék betervezése – ne legyen túl nagy az a bizonyos lábnyom. Nos, mint később megtudtuk, a világ még nem igazán így működik: a vértezethez a vasércet Brazíliában és Ausztráliában bányásszák, a Tata angliai és hollandiai üzemeiben formálják acéllemezzé, Franciaországban „festik be" a többrétegű bevonatrendszerrel, Szlovéniában profilírozzák és ragasztják a kőzetgyapotra. Onnan már csak 440 km és itt is volt a homlokzat, amelyet villámgyorsan felszórtak a tartószerkezetre. Hát sikerült egy ekkora lábnyomot hagynunk…

Az, hogy a teljes létesítmény határidőre elkészülhetett és a kötelező próbaüzemet követően ez év februárjában megnyithatott, a szakma kiemelkedő teljesítményét igényelte. A teljesség igénye nélkül hálás szívvel gondolok a főépítés-vezetőre, a vízgépészet-szerelőkre és természetesen a tervezésben közreműködő kollegákra. Nem tudok megfeledkezni BVSC elnökeiről, kiemelve a beruházást mélyen a szívén viselő alelnökről – aki zuglói fiatal srácként, forró nyári estéken a medencékhez belógva a toronyról szintén csobbant a 4 méteresbe.

Bereczki Sándor