Interjú Magyari Évával és Pazár Bélával a sopronbánfalvi felújított kolostor kapcsán

Magyari Évával és Pazár Bélával a sopronbánfalvi egykori Karmelita-Pálos kolostorról beszélgetett a 6b.hu. Az interjúból kiderül a ház története, hogy miként készült a refektórium burkolata, mi az a kelheimi kő és miként látják a kortárs építészetet.

Magyari Évával és Pazár Bélával a sopronbánfalvi egykori Karmelita-Pálos kolostorról beszélgetett a 6b.hu. Az interjúból kiderül a ház története, hogy miként készült a refektórium burkolata, mi az a kelheimi kő és miként látják a kortárs építészetet.

 

Részlet a 6b.hu által készített interjúból:

Hogyan kapták meg a tervezési megbízást? Ismerték már korábban Kovács Gábort, a megbízót?

Magyari Éva: Nem ismertük és nem találkoztunk korábban Kovács Gáborral. Talán Dávid Ferenc művészettörténésszel volt kapcsolatban, tőle kérhetett tanácsot, és így merülhetett fel a mi nevünk. Dávid Ferenccel már dolgoztunk többször, régi házakon is. Valamikor 2006 februárjában keresett meg bennünket Kovács Gábor, hogy megvette a kolostort, és szeretne megbízni minket az engedélyezési tervek elkészítésével. Nagyon rövid volt a tervezésre álló idő. Szédületesen gyorsan készült el, 2-3 hónap alatt, azt hiszem...

Pazár Béla: Még annyi sem, 2-3 hét alatt. Akkor még nem is láttuk a házat.

Magyari Éva: A pályáztatási rendszer miatt volt ez a rövid határidő. Ahhoz hogy pályázni tudjanak, egy beadott építési engedéllyel kellett rendelkezniük. Ez nagyon rossz követelmény: nincs előkészítési idő, nem lehet elég időt szánni a tervek elkészítésére.

Nem volt más választásunk, mint készíteni 3 hét alatt egy finoman mondva hiányos anyagot, majd beadni a megfelelő hatságokhoz, és a hiánypótlási idő alatt elkészíteni rendesen, letenni azokat a részeket, amik nem készülhettek el. Így a tulajdonos tudott pályázni, mivel a pályázathoz csak az engedély beadásának az igazolása szükséges.

A beadott tervekhez képest mennyit változott a megvalósult épület?

P.B.: Meglévő épületről van szó, tehát alapvetően nem változott semmi. Bizonyos részleteiben változott – mint ahogy mindig is a tervek kidolgozása során változik egy kicsit a ház –, de alapvetően az eredeti elképzelés valósult meg.

M.É.: Az volt a szerencse, hogy nem kértek semmilyen különleges dolgot, hanem azt, hogy ott az a ház, megvették, és ennek a térnek megfelelően szállásfunkciót helyezzünk el benne. Tehát semmi olyan különleges igény nem merült fel, amit nem lehetett megoldani – és ez később sem változott meg. Mikor megnyerték a pályázatot és megkapták a támogatást, akkor sem nőttek az igények, nem voltak olyan kérések, amik rosszat tettek volna az épületnek.

P.B.: Egy épület és egy építtető szerencsés találkozásáról beszélhetünk. Az épület az új funkciót és tereket jól befogadja, továbbá az építtető nagyon barátságosan és tisztelettel viszonyult az épülethez, semmi olyan dolgot nem várt el, nem kért, ami egy ilyen szép régi épületnek a hangulatát, tereit tönkretette volna.

M.É.: Egy ideig tartottunk is tőle, hogy majd jön még valami, kérni fognak valamit, mert hihetetlennek tűnt, hogy csupán csak szállásépületet szeretnének. Természetesen vizesblokkokat el kellett helyezni, valamennyire hozzá kellett nyúlni a házhoz.

 

• Az interjú tovább itt látható és itt olvasható.

• A kolostorról készült videót pedig itt lehet megnézni.