Itt ülök a kételyeimmel...

@alfoldi2011: Kedves alfoldi2011,

köszönöm a hivatkozást. Ha figyelmesen elolvasná levelemet, akor talán észrevenné azt a szándékot, hogy a fenti számtalan commentet, nyilt vitában, emberi arcok társaságában, szeretném meghallgatni, oda-oda intve egy- egy kiállított tervre. Az elnök úrak megszólítása azért célszerű, mert a zsűriben Ők kellett hogy képviseljék ezt az építész mentalitást, ezért talán érvényt is tudnak szerezni ennek az igénynek

Roth János

 

@zim: És még csak ezután lesz készen a Fradi stadion és kezdik el építeni a Népstadion/Puskás stadion/Olimpiai stadion mit tudom én mit. MOST sem lehet élni sem és közlekedni sem a Liget mellett rendezvények alkalmával. Nem hiszem a Nagy Megálmodók szoktak gondolkodni is, nemcsak álmodozni...

@petrusferenc: Maga nagyon téved. Ennek a múzeumi negyed-őrületnek igenis komoly kormányzati hátszele van, amiképpen a Népstadion átépítését, felújítását is komolyan gondolják (ez utóbbit szerintem is helyesen). A pályázatokon pedig érdemes elindulni annak - ha úgy tetszik, annak érdemes elindulni - aki nyerni akar és felmarkolni néhány millát. Amely "néhány" a debreceni intermodális izé esetében 15 db volt....

@csoszka: Lehet, hogy szereptévesztés. Egy építész ír? Botrányos!

De hát ki más írjon?

Egy újságíró? Írtak ugye, de csak tudosítás jellegel, kritika nélkül elfogadva a zsűri értékelését. Ld. Index vagy Origó, aki csak kitesz pár látványtervet és belinkeli a pályazat kiíróját. Egyetlen kivétel a Népszabadság, de a kétkedő hangok ott is csak egy bekezdést tesznek ki a kilencből, ellenben végre szóba hozzák, hogy nem csak az első helyezetteket érdemes megnézni.

Vagy valamelyik híres építész írjon? Gyávák ők ahhoz, csak négyszemközt van véleményük.

Na jó biztos van olyan építész, nem azért hallgat, mert gyáva. És biztos vannak olyan pályamunkák, akik nem elégítették ki a kiírás minden pontját, hanem kihagyták a rossz feltételeket és rajzoltak egy jó tervet, csak ezeket nem ismerjük mert nem nyertek és így nem kerültek a sajtó figyelmének a fókuszába.

Jó lenne, ha volna valami fórum, ahol ezek megjelenhetnének, ha vannak!

@lj764: Inkább aránytévesztésnek látom az írást. A nyertes koncepciót 1%-ban jegyző munkatárs a pályázatuk 90%-val egyetért, tehát 0,1% az, ami kétellyel tölti el. Ez meglepő módon szinte minden lényeges elemet - a Dózsa György utat, az összes tervezett épületet és a park kialakítását érinti. Kíváncsi lennék, mi az a 99,9%, amivel ezek szerint egyetért? A hitelesség miatt jó volna ismerni Farsang Attila álláspontját is, őbenne maradtak-e kételyek, vagy ő 100%-os.

@csoszka: "mi lenne, ha minden építész, aki bedolgozott egy pályázatba, annak megnyerése után kétségbe vonná az egész projectet, tépelődne?"

A társadalom egészét tekintve? Véleményem szerint egy fejlett, megrengethetetlen demokrácia. Az építész társadalomra nézve? Egy nagyon komoly, a véleményalkotó értelmiség körében is megkérdőjelezhetetlen társadalmi rang lenne a következmény.

Úgy vélem ma egyikkel sem kell számolnunk.

@bardóczi: lehet, hogy még az autólopások száma is csökkenne...

@csoszka: Lehet a nem vicc ketagóriát is elviccelni. De nem biztos, hogy kell. Már így ezt az építészet világnapjának margójára is írom.

@bardóczi: ezt vigyázban állva olvastam...

Egyébként az eredeti megjegyzésemben nem a "töprengés, tépelődés" témán van a hangsúly, hanem hogy a szerző a nyertes pályázat szerzőjeként jelenik itt meg, miközben annak max. 1%-áért felelős. Ez nem százas szerintem.

@csoszka: Szerintem Berkeczi István nem ezt írta. Azt írta, hogy "A pályázatunk 99 %-ban Farsang Zsolt koncepciója alapján készült, amivel 90 %-ban magam is egyetértettem". Ezt távolról sem lehet úgy lefordítani, hogy "annak max. 1%-áért felelős". Inkább úgy, hogy 90%-ban azonosulni tudott egy lefektetett KONCEPCIÓval (t.i. gondolattal), aminek a fizikai formába öntésében részt vett (nem derül ki hány százalékban, de gyaníthatóan jóval többen, mint 1%). Ezen túlmenően az egyes szám első személyben íródott vélemény jelzi, hogy amit leír, az nem a tervező csapat, hanem a saját magánvéleménye.

Én úgy gondolom, hogy amikor megosztotta velünk a kételyeit, a legtiszteletméltőbb dolgot csinálta, amit alkotó ember csinálhat, akinek a műve egyébként sok más ember életét határozhatja meg. Színre vitte a dilemmáit. Úgy gondolom, hogy egyrészt ez egy sokkal boldogabb (mert nyiltabb) ország lenne, ha ezt sokan képesek lennénk utána csinálni, másrészt meg úgy hiszem, hogy mindig izgalmas megismerni az alkotók mozgatórugóit, hovatovább sokak számára sokkal érdekesebb és szerethetőbb, mint a produktum maga. (Pihenj!)

@alfoldi2011: Nem értek egyet. Én is ezt csináltam volna, ha építész lennék, ráadásul elég tehetséges. Mert pályázati szinten kihozni valamiből a maximumot, majd amellett érvelni, hogy mennyivel jobb lehetne a dolog, ha nem kellett volna így, hanem ha lehetett volna úgy, na ez az igazi. Amit mi itt a fórumon csinálunk, az irodalmi munkásságunk része, blogozás, duma. Amit viszont a tervező úrék letettek, az egy kiváló tanulmányterv, a jobbító szándékok fenntartásával. Tehát nem arról van szó, hogy megépítették a rossz megoldást, hanem arról, hogy annak rossz feltételrendszerén belül, ötlet-szinten megtervezték a lehető legjobbat - majd elkezdtek érvelni a rossz feltételrendszer módosítása mellett.

@alfoldi2011: “hiszen bármit meg lehet csinálni és annak az ellenkezőjét is.”

Ez a technokrácia jelmondata. A pragmatikus bikkfafejűségé. Az egész építészet ennek a megcáfolásáról szól. Olyan tevékenység, amely a mérnöki megoldások mellett a niche-t kell kifejezze mindenféle expanzió ellenében is.

"Különben pedig van, aki az Eiffel-tornyot még ma is le akarja bontatni, és van olyan is van, aki ráhagyta örökségként a pizsamáját!"

Hogy vannak elmebetegek vagy szelídebben van extrém pluralitás, azt tudjuk.   Mi most itt éppen azért ágálunk, hogy az efféle agresszív efemer törekvéseknek gátat szabjunk.

@FenyvesiHK: Washingtonban a múzeumok egy csapatát egymás mellé rakta egy pragmatikus bikkfafejű, pedig biztos van lepusztult városrész ott is, ha másutt nem, hát New Yorkban.

Tényleg nincs pragmatikus építészet?

Ha jól tudom, akkor az agresszív efemer rövid idejű erőszak. Tudok erre jobb magyar megfelelőt is. Nos, elég sokan engedtek ennek. Az áldozatoknak nem kellene kárpótlást kérniük? Az áldozat sajnálkozik a rajta elkövetett erőszak miatt?

 

 

@alfoldi2011: Pragmatikus=mindaz, ami az ügymenetnek, ügyrendnek, a dolgok rendes folyásának megfelel. Ha valaki ilyen építészetre vágyik, hát lelke rajta.

Efemer= tiszavirág életű,átmeneti,röpke,múlékony(ephémerosz görög szóból=egy napra való) Ilyen értelemben bátorkodtam ezt a szót használni, aki akarja érti.

Egyébirént New York sem a Central parkot csonkította meg és Bécs is zömmel a néhai királyi istállókból épített magának múzeumot és azt egészítette ki új épületekkel, Berlinben pedig még II. Frigyes szemelte ki a Spree sziget északi csücskét múzeumnak,de Berlinnek még attól maradt 72 db zöld parkja, közte egy 225 hektáros Tiergarten, és ezek egyike sem épül be vélhetően, nopláne múzeumilag.

@FenyvesiHK: Sem Bécsben, sem Berlinben nem néztem meg egyetlen múzeumot sem azért, mert néhány másik múzeum közelében van. Az egy téveszme, hogy úgy járnánk múzeumba, ahogy vásárolni szoktunk, amikor tényleg betérünk több üzletbe is, ezért jobb, ha azok egy kupacban vannak; amelyik bolt pedig nincs ott, az kimarad... A kultúrát nem általában, kilóra fogyasztjuk, hanem roppant specifikus, elszánt érdeklődéssel. Ezért aztán többször voltam Bécsben a Leopold Múzeumban, de egyszer sem a vele szemben fekvő, nagy, ronda szürke gránittömbben. Vagy Berlinben, ötször a Deutsches Historisches Museum épületében, de egyszer sem a tőle kőhajításra lévő Bode Múzeumban. Ugyanakkor képesek voltunk elautózni a Charlottenburg Allee elején, a kastély mellett elhelyezkedő, csodás szecessziós iparművészeti gyűjteménnyel rendelkező Bröhan Múzeumig. És a turistacsoportok esete sem más! Hiába lennének hajlamosak a túravezetők múzeumról-múzeumra cipelni a szerencsétleneket, a harmadik gyűjtemény bejáratánál a mégoly jámbor résztvevők is megszöknének sörözni. A múzeumok tehát nem társaslények. Egy csoportba koncentrált sokaságuk nem erősíti egymást.

@Pákozdi Imre: Egy rendes múzeum tömény, tömör, melyet napok alatt sem lehet végignézni, főleg, ha rá is készül az ember. Szó sem lehet arról, hogy egyikből ki, másikba be néhány óra alatt. Van ismerősöm, aki egy fél emeletet néz meg évente az egyik nagy múzeumban. Egy-két hét után kijön, hazajön, majd következik az itthoni felkészülés a következő évi hasonló túrára. Van azonban olyan is, akinek a Louvre két szobor és egy festvény megnézésével letudva, majd jöhetnek az elegáns üzletek. Mindkettő jó ember, csak más. Azt hiszem, hogy mindkettőnek teljesen mindegy az, hogy hány múzeum van egymás mellett!

Az űrkutatási és repülési múzeumban eltöltött néhány csodálatos óra után jó volt megnézni a "közeli" modern művészetiben egy magasra felakasztott rozsdás ekevasat, mert gyorsan ki lehett jönni.

Csak azt akartam írni, Washington és Berlin példáján például, hogy nem lehetetlen, nem elképzelhetetlen az, hogy többfajta múzeum közel épül egymáshoz. Természetesen lehetnek a múzeumok egymástól távol is! Ezért írtam korábban, hogy lehet így is, és lehet úgy is, melyért kicsit előbb meg is kaptam a beosztásomat. Talán pontosítom: mindkét esetben lehet jól is, és rosszul is megoldani valamit, ez szerintem emberfüggő. Nem értek azzal egyet, hogy így vagy úgy eleve rossz.

Washingtonban a sok egymáshoz közeli múzeum sem tette tönkre a parkot a múzeumok előtt és között. Tehát ebben a kérdésben is nagyon óvatosan szabadna csak kinyilatkoztatni.

Csak arra kellene vigyáznunk, hogy a politikai farkas ne tudjon a művészet báránybőrébe bújva függetlent játszani.

@alfoldi2011: "lehet jól is, és rosszul is megoldani valamit, ez szerintem emberfüggő. Nem értek azzal egyet, hogy így vagy úgy eleve rossz"

No igen, mondjuk valaki kitalálja,hogy a Bazilikában holnaptól panoptikumot rendezünk be, esetleg lebontjuk a kupoláját és befedjük laposra, mondjuk kilátóterasz számára a turistáknak, éjszakai hard-rock koncertekkel. Ezek szerint ezt is meg lehet oldani jól avagy rosszul csak legyen rá ember, aki ráfüggeszkedik (és sajnos volna...),csak mert az ötlet ELEVE nem lehet jó vagy rossz?

Persze nekem legalább annyit mond a rozsdás ekevas, ha jól van felakasztva és kifejez valami fontosat, mint az űrkutatás szédületes kütyüi.

@FenyvesiHK: Igen, bármilyen feladatot meg lehet jól is és rosszul is csinálni.

Főleg, ha van erre jelentkező! Mert úgy tűnik, hogy van!

Csak a a báránybőrbe bújt nagyon "szakmai" farkas ne lenne!

 

 

 

 

@alfoldi2011: *

@FenyvesiHK: De, egyértelműnek tetszett lenni már előbb is. És igaza is volt, szerintem. 

Amúgy pedig, bár off-topic: valamennyiüknek javaslom, nézzék meg a "Mesés férfiak, szárnyakkal" c. darabot a Nemzetiben. Tegnap este láttam, de még most is el vagyok varázsolva.

@Pákozdi Imre: Kár, hogy több helyen beszélünk ugyanarról! Szeretnék ismét idézni:

lszb, 2013.10.12 23:18 CEST

"Gratulálok! Az egyetlen terv, mely valójában szép, kultúrált és javasol egy igazi "múzeum negyedet" anélkűl, hogy a park karakterét alapvetően megváltoztatná.

Mondhatnám azt is, hogy a parkból valójában egy parkot csinált és ráadásúl az egész terv megvalósitható, nem egy gyenge séma és nem egy "computer fantázia". (Azok egyike vagyok, akik hisznek a múzeum negyed létrehozásában, akár lesz abból valami akár nem.) "

Köszönöm, mások figyelembe is ajánlom.

@muzeológus: úgy van. mindig lesz.

@muzeológus: A jó pályázat, nopláne ötletpályázat lényege, hogy arra felkészült emberek minden determináló tényezőt átgondolva kiderítsék, hogy életképes-e az a bizonyos korszakalkotó ötlet, amit a pályázat többnyire laikus kiírói megálmodtak. Egy pályázat ha jó, akkor nemcsak megold egy feladatsort, hanem megmutatja, mielőtt milliárdok úsztak el a ködbe, hogy adott esetben ezt nem így, nem ide, nem most, nem ekkorára stb. kell vagy egyáltalán nem kell megépíteni. A pályázat (a tervezés) tanulási folyamat. Mire mindent megtudunk az adott tárgyról, akkor derül ki az igazság, vagyis a pályázati munka befejezésekor. Ha volna kellő értelem, műveltség, önmérséklet,  ügyszeretet az érintett ötletelők részéről saját imázsuk gigantikus szobrának építgetése helyett, akkor áttanulmányozva a pályázatot magukba szállnának egy ilyen tényfeltáró dokumentáció láttán és feladnák vagy megváltoztatnák elképzelésüket, esetleg nyilvános vitákban hagynák magukat meggyőzni mások más gondolatai által. Tudjuk hogy nem ez lesz, mert jelenünk sikerorientált ötletelői az úthenger-technikát alkalmazzák, ami ha egyszer elindul, akkor nehezen vagy sehogysem állítható meg és amerre megy mindent, de mindent letapos és ha már úgyis letaposta, akkor úgysincs min vitatkozni. Egy miniszteri rendeletben olvastam a minap, mindegy milyen tárgykörben, hogy „határidő: azonnal”. Hát ez van nekünk, ez az azonnal. Ez a szó pontosan kifejezi azt, amit mondani akar, hogy nem lehet vitába szállni vagy mégis? A nyertes megszólaló ezt az üdítő kivételt képviseli.

Összefoglalva a pályázó azért pályázott, hogy megismerje és igazoltnak lássa vagy sem kétségeit és ezt a kiírónak is megmutassa. Csak az értelmes ember kételkedik.

Ez is egy magatartás. Nekem nagyon szimpatikus. Csak bátorítani tudom a kétkedőket, el ne veszítsék valahogy útközben ezt a valódi tudásra utaló, kiváló tulajdonságukat.

@FenyvesiHK: Nagyon klassz, ahogy a kételyek és azok nyilvános megvitatásának jogosságát szakmai oldalról is megtámogatja.

@muzeológus: Kedves Múzeológus!

A Kossuth térre egyébként szerintem is a Parlament miatt járnak a legtöbben. Teljesen igaza van. Sőt aláírom azt is, hogy a Néprajzi Múzeum nem illik be abba az épületbe. Sőt aláírom, hogy a Kúriának kell ott lennie. Tökéletesen egyetértenék a SIP célkitűzéseivel. De: ha tényleg a Kossuth tér eredeti koncepcióját akarjuk ott visszaállítani, azaz a három hatalmi ág háromszögét, olyannyira, hogy e képzeletbeli háromszög miatt még akkor is kivágjuk a fákat, ha végeredményben ez a háromszög kétszög marad a VM helyben maradásával és a Miniszterelnöki Hivatal pedig a Várba, az onnan kiebrudalt Nemzeti Galéria helyére aspirálna (helló! innen már csak egy lépésre vagyunk a koronázástól?) akkor mi a fenéről is beszélgetünk? Miből fogják ezeket az új múzeumokat fenntartani, ha a többi is a csőd szélén táncol? Fenntartásra nem lesz továbbra sem több pénz. Miért nem kezdünk semmit a jó infrastruktúrával, kiváló megközelítési lehetőséggel, helyenként nagy kibelezett iparcsarnokokkal felszerelt átmeneti zónával? Miért települünk rá a készre, dózeruljuk le a zöldet a beton kedvéért, ahelyett, hogy rehabilitálnánk barnát, emelve egy-egy városrész színvonalát, értékét? Szerintem ezek is kérdések, amelyek-e projekt kapcsán felmerülnek. Biztos, hogy a múzeológus szakma az, amely leginkább meg tudná mondani, hogy hol és merre lenne értelme a városban ma múzeumot létesíteni, hogy az önmagán túlmutasson, és valamifajta városrehabilitációként legyen értelmezhető? Aláírom: abban nagyon is van kompetenciája, hogy az a múzeumi épület milyen legyen! Node hogy hol legyen? Ebben miért annyira nélkülözhető az urbanisták véleménye? Miért egy múzeológusokból és turisztikai menedzserekből álló csoport dönt az új múzeumok helyszínéről? Miért lehet nagyvonalúan félretenni, elhallgatni, leszerelni az összes helyszínkiválasztást megkérdőjelező, ám nagyon is szakmai, értelmiségi kritikát? Ennek a projektnek olyan rossz volt a kezdeti felütése, hogy nem lehet sikerre vinni. Nem a helyes kérdéseket tette fel a "helyszínkijelölő" ötletpályázat. Ha ez tényleg helyszínkijelölő akart lenni, akkor az az egy helyrajzi szám a városban, ahová végül a múzeumokat ki "lehetett" jelölni a pályázóknak, nekem egy picikét kevésnek tűnik, kb olyan kevésnek mint egy pártból választani. Irritáló. Manipulatív. Tokenizmus. Magyarán: bukott ügy. Ha mégis létrejön, a fenntartáson hasal el. Tegnap működésképtelenre redukálnak egy egyébként is csak vegetáló építészeti múzeumot, holnap már fenntarthatóan működik egy sokszor akkora? Csak azért, mert a Városligetben van? Ez egy megalapozott koncepció? Hogy a fenébe van ez? (szerintem bőven elég lenne a FUGA fölött üresen rohasztott szinteket egy a belvárosban sokkal jobban működő építészeti múzeummá transzformálni, mert az például lehetne életképes). Ezek helyett ezt a tökéletesen nem átgondolt koncepciót majd mi, adófizetők szívjuk meg. Sajnos távolról sem az fogja, akinek a fejéből a nagy ötlet kipattant.

@bardóczi: Rendben, finomítom az álláspontom! Ha kiköltözik a Néprajzi Múzeum a Kossuth térről, akkor a Kossuth téren csak egy picit lesz kevesebb turista, a Néprajziban viszont, a Városligetben, sokkal kevesebb turista lesz. El fogja szívni a látogatókat a Szépművészeti vagy a Nemzeti Galéria (ha megépül).

@muzeológus: Én nem vagyok múzeológus, csak érdeklődő tipus múzeum ügyben. Volna egy halk megjegyzésem nekem is.

Mitteszisten alig három év múlt el az alábbi szívmelengető hírnek a megjelenése óta. El is loholtam anno látogatóbarátnak a Néprajziba, (amit nagyanyám következetesen Kúriának hívott akármit is raktak bele) és messzemenően élveztem a korszerű klotyóegyütteseket immár akadálymentesen.

Tehát miről is értesültünk 2010. szeptemberében Szőcs Géza államtitkár úr regnálása idején?

“A hazai kulturális intézmények modernizációs törekvése, a korszerű, látogatóbarát múzeumok megvalósítása ismét jelentős mérföldkőhöz érkezett.(hoppá!)

A Néprajzi Múzeum szolgáltatáskínálatának minőségi megújulása a kulturális intézmény látogatóbarát fejlesztése érdekében az Új Magyarország Fejlesztési Terv Közép-Magyarországi Operatív Programjának keretében uniós támogatással valósulhatott meg. 2008-2010 között a Néprajzi Múzeum „Palotából” látogatóbarát múzeummá vált. A „Palotából látogatóbarát múzeum – a Néprajzi Múzeum szolgáltatás kínálatának minőségi megújulása a kulturális intézmény látogatóbarát fejlesztése érdekében” című projekt 253 805 886 Ft pályázati támogatást nyert. A fejlesztés által megújult múzeumi terek ünnepélyes átadásra 2010. szeptember 29-én került sor.”

Leírom betüvel is: kétszázötvenhárommillió nyolcszázötezer meg az apró.

Most akkor mi a helyzet? Minden három évben kitalálunk valami még jobb helyet múzeumainknak és talán még dicsérőt is kapunk az (EU) üzenőfüzetünkbe, mert mennyit költünk mi a kultúrára ugye.

@FenyvesiHK: Akkoriban még a múzeumigazgatónak tényleg zseniális* Baán László városépítészetben sajnos igen kártékony egója még csak a Szépmű épületének megrontásán munkálkodott. 

* ld a Nemzeti Galéria két, október 13-ig még egyidejűleg látható kiállítását: a (poszt)impresszionisták magyar és francia főáramának összehasonlító tárlatát, valamint a szinte teljességre törekvő, ragyogóan megrendezett Chagall + Ámos Imre kiállítást.

@Pákozdi Imre: Pontosan így látom én is. És hogy igény van rá, arra a nem egészen egy nap utáni 1800 fölötti rákattintás is figyelmeztet. Ez egy sokkal bolgogabb ország lenne, ha az ötletpályázatokat ilyenfajta kibeszélés követné, nem pedig a szemlesütött, fülét-farkát behúzó hümmögés. Ha részleteiben (pl. a parkolás ügye) a végletekig vitába szállnék is Berkeczi István véleményével, ezek helyett most csak örülök neki, hogy vannak még ilyen építészek a mai Magyarországon. Megtartó erő.

@adam899: Mert voltak dolgok, amivel tudok azonosulni. Ld. 1-es pont...