Játék és menedék a Sarkkörön túl

Nincs saját országuk és talán nem is feltétlen vágynak rá. Csak annyit szeretnének, hogy szabadon és háborítatlanul lakhassanak őseik földjén és a saját nyelvüket beszélhessék a mindennapokban. A dániai Aalborg Egyetem két mesterszakos építészhallgatója, Rátkai Tamás Totto és Ana Habijanec közös diplomamunkájukban egy számi erdei óvoda kialakítására tettek javaslatot. 

Absztrakt

A projekt célja volt kivizsgálni, hogyan alkalmazhatóak az erdei óvodák tapasztalatai a helyi őslakos számi (lapp) családok javára. A programkiírás az alkotók saját fejlesztése, melyet a számi nép és annak kultúrája, mai igényei, a helyszín és a funkciók alapos kutatása előzött meg. Az átfogó analízisek alapján kidolgozott tervezési kritériumok adták a tervezés kiindulási pontjait. Az alkotófolyamat számos értelmezési kísérletből és javaslatból állt, melyek mindegyikével a fenti kritériumokra próbáltunk választ adni.

A folyamat során mérnöki eszközök és vázlatok segítségével vizsgáltuk a különböző építészeti és műszaki lehetőségeket. Külön figyelmet fordítottunk a Zéró Energia Épület (ZEB) minősítés elérésére, ezen belül a hőtechnikai, gépészeti szimulációkra, melyek során a szoláris nyereség, a benapozás, a hőkomfort – azaz a beltéri közérzet egészét befolyásoló tényezőket vizsgáltuk.

A végső tervváltozat formája a „shelter" („menedék", „zug") koncepcióból fejlődött ki, több kisebb volumenű épületet eredményezve a helyszínen. A fenntarthatósági vizsgálatokat, a „Zéró Energia" teljesítményt és a beltéri minőséget grafikonokon ábrázoltuk, ahogyan az anyagszintű fenntarthatóság és a környezeti hatások is tekintetbe lettek véve a tervezés során.

Metodológia és analízis

A projekt metodológiája a Mary Ann Kunstrup által definiált Integrált Tervezési Folyamaton (Integrated Design Process, IDP) alapult. Az elmélet szerint egy tervezési feladat öt főbb fejezetre osztható (1.: Problémafelvetés; 2.: Analízis; 3.: Vázlatok; 4.: Szintézis; 5.: Prezentálás), melyek során a terv nem-lineáris, önreflexiós folyamatokon keresztül jut el a végső változatig. A metódus lényege, hogy a mérvadó építészeti és mérnöki információk már a tervezési folyamat legkorábbi fázisaiban jelen legyenek, meghatározva ezzel az alapvető döntéseket a terv végkimenetele érdekében. Jelen esetben a problémafaktor minél pontosabb definiálása, a szakirodalom és a helyszíni bejárások, térképek rajzolása, interjúk elkészítése kulcsfontosságú szerepet játszott a tervezési program megalkotásában.

A számi népek (régebbi megnevezéssel: lappok) Észak-Európa őslakosai. Az eltelt évszázadok során a később érkezett többségi nemzetek (norvégok, svédek, finnek, oroszok) először mind északabbra szorították a számi törzseket, majd az iparosítás és a vallási missziók segítségével erőszakos asszimilációba kényszerítették őket, melynek nyelvük és nomád kultúrájuk látta a legnagyobb kárát. A legutóbbi statisztikák szerint kb. 100 000-en vallják magukat száminak, közülük alig 40 000 beszéli szerteágazó nyelvük valamelyik ágát, köztük a legnagyobb arányban a norvégiai északi számit. A hetvenes évek óta fellángolt politikai és kulturális mozgalmak hatására napjainkra ismét felerősödött a nemzet(ség)i öntudat, melynek legfőbb fegyverténye a fiatalok számi nyelven való oktatása. Számos szülő, akik talán már teljesen beleolvadtak a többségi társadalomba, íratja gyermekét speciális számi óvodákba, hogy első éveiket homogén nyelvi környezetben tölthessék. Az igény a számi óvodákra bevallottan magas, a helyhiányon kívül gondot okoz a norvég állami oktatási rendszertől való túlzott függés és a kulturális különbségek figyelmen kívül hagyása.

Erre a helyzetre kínálhat megoldást az erdei óvodák koncepciója, mely a gyermekek kültéri oktatásán alapul, minimalizálva a beltérben eltöltött időt. A szabadtéri tanítási metódusok pozitív hatással bírnak az általános egészségre, képesség- és készségfejlődésre, többek közt a mozgáson keresztül az anyanyelvi fejlődésre. Az oktatás-nevelés természetesen a játékos foglalkozások keretén belül valósul meg, melyhez állandó alaptémát tud nyújtani a folyton változó természet. Külön érdekesség a számik által nyolc évszakra felosztott év ritmusa, és a hozzájuk köthető tevékenységek (első fagyás, rénszarvas borjadzás, rügyezés stb.) adaptálása a tankeretbe.

A választott helyszín Tromsø, Észak-Norvégia legnagyobb városa, az északi számik számára is meghatározó kulturális és gazdasági székhely. A tervezési helyszín pontos kiválasztásában számos feltételnek kellett megfelelni: megfelelő urbánus és természeti kapcsolat, minimális zajterhelés, áradás- és lavinaveszély elkerülése. Az ezek alapján választott telek Tromsdalen városrész délkeleti szélén helyezkedik el, egy hegyekkel határolt folyóvölgyben. A térség sarkvidéki klímájának tanulmányozása adatokat nyújtott a majdani épületek elhelyezkedésének, tájolásának, benapozásának, csapadékterhelésének és energiaegyensúlyának megállapításához.

A 2020-tól kötelező Zéró Energia Épület (ZEB) szint eléréséhez az épület éves energiaigénye nem lépheti át a 25 kWh/m²-t. Az energiaigényt megújuló energiaforrásokból kell biztosítani, majd különböző passzív és aktív megoldások alkalmazásával a minimumon tartani (passzív fűtés, természetes szellőzés stb.). Ezek hatékony és esztétikus integrálása a végső építészetbe kulcsfontosságú. A fenti információk feldolgozása segített kialakítani a pontos tervezési kritériumokat. A végleges tervnek összhangban kell állnia közvetlen környezetével, miközben egészséges, fenntartható teret biztosít a későbbi felhasználóknak.

Tervezési folyamat és koncepció

A kontextus felrajzolását a térség földrajzi helyzete, a közeli erdők, hegyek és az itteni folyó kanyarulatai alakították ki. Különböző távolságú és minőségű zónákban zajlik a gyerekek oktatása, melyekhez az óvoda maga, mint alaptábor asszisztál. A kültéri foglalkozások túlsúlya miatt az építmény alapkoncepciója a „shelter" (menedék, zug) ideáját követi, melynek nagy szerepe van a téli és nyári időjárás szélsőségeinek kezelésében. 

Az építmény a tervezési folyamat során, a funkcionális és klimatikus kritériumok hatására kompakt tömegből egy több szárnyból álló komplexummá vált, négy nagyobb épülettömeggé, melyeket egy zárt fűtetlen folyosó köt össze. A négy egység funkcionálisan elkülönül egymástól (nagycsoport, közösségi tér, kiscsoport, személyzet), ellenben kerüli a szigorú használati kényszerűségeket: a csoportszobák valójában műhelyek és zugok, a közösségi tér egyben konyha és üvegház, mindezeket pedig a kültéri funkciók (játszóterek, kinti műhelyek, homokozók, a kert, tűzrakóhelyek és menedékek) felé nyíló kapcsolatok determinálják. A ruhaviseleteknek természetesen igazodnia kell az esetleges klímakülönbségekhez kint és bent között, ennek tükrében kettős gardróbrendszer szolgálja ki a használókat, egy a kinti koszosabb ruháknak, mosási lehetőséggel, és egy a benti ruhadarabokhoz, kellékekhez.

Fontos elem volt a speciálisan számi igényekre formált terek szerepeltetése, pl. a „koszosműhely", ami a nagyobb igénybevételeket kívánó fafaragások, bőrkikészítések, a számi kézművesség (duodji) gyakorlásának helyszíne. Az épületrészek geometriai megformálását a beltéri használat, a benapozás elősegítése (mind elegendő fénymennyiség, mind a homlokzati napelemek tájolása érdekében) és az archaikus számi építéstechnikák integrált adaptálása alakította ki. A komplexumon végigfutó folyosó (a „Passzázs") fedett, flexibilis, fűtetlen tér, nyáron nyitott és a terület szabad bejárását segíti; télen zárt és egyfajta pufferzónaként választja el a kül- és belteret. A Passzázst végigkísérő háló bújócskára, mászásra alkalmas, a kinti játékok téli élvezetét szolgálja.

Az épületrészek energiaigénye alapvetően alacsony: a max. 20°C-ra melegített belső terek és a döntött határolófalak minimális hőenergiát igényelnek, mely fedezhető passzív hőnyereségből és az országos vízerőművek által is termelt elektromos áramból. A beltéri fény mennyiségét (DF=min 2% átlagos természetes fény faktor) és minőségét a különböző helyzetű nyílások, valamint a felhasznált beltéri anyagok segítik. A szabvány által megkövetelt beltéri komfortot integrált természetes és mesterséges szellőzés biztosítja. Az épület aktív energiaellátását a homlokzatokra telepített fotovoltaikus elemek segítik, melyek elhelyezése a benapozás valós földrajzi viszonyaihoz igazodik.

A felhasznált anyagok LCA-alapú elemzése a minél kisebb környezeti terhelést hivatottak elősegíteni. Az építmény szerkezete és a beltéri burkolatok helyi norvég fafajtákból (vörösfenyő, nyírfa) készültek, a homlokzatokon a kezelt vörösfenyő felületek mellett tőzeget találunk, a falak hőszigetelése pedig újrahasznosított üvegszálas anyag.

Konklúzió

A számi erdei óvoda projekt lehetőséget nyújt az észak-norvégiai őslakos számiknak, hogy segítségével újra felfedezhessék gyermekeikkel együtt saját identitásukat és kapcsolatukat a természettel. A terv legnagyobb kihívása volt a Zéró Energia Épület (ZEB) minősítés elérése sarkköri környezetben, teljesítve mindemellett a jelenkori beltéri érzet és komfort követelményeket. A komplexum használói és látogatói egy sokrétű és flexibilis építménnyel találkozhatnak, melynek kapcsolata a földrajzi környezettel segít megérteni és átérezni az elemi természet tanító erejét. Az épület fő célja, hogy menedéket nyújtson a gyermekeknek, mialatt a környék élményszerű felfedezésével, anyanyelvi környezetben tanulhatnak.

Számos passzív és aktív megoldás segíti a kívánt műszaki kritériumok elérését, úgymint erősen hőszigetelt épületburok, kívánt mennyiségű napfény, megfelelően kombinált természetes és mesterséges szellőzőrendszer, valamint fotovoltaikus elemek integrált használata. A beltéri komfort eredményeit (hőérzet, levegő minősége) szimulációk és számítások igazolják. Fontos volt a helyi természetes anyagok, úgymint tőzeg, norvég fafajták, vagy újrahasznosított üvegszálas hőszigetelés minél nagyobb arányú felhasználása, mellyel a tervezés során elérhető egy hatékony, fenntartható épület a teljes élettartami ciklusra vetítve.

Jelen szöveg a véglegesen beadott Diplomatanulmány lefordított kivonata. Az eredeti kiadvány elolvasható és letölthető ezen a linken.