Jót, s jól! De hová?

@lecsó: Hmm. Hát szerintem konkrétan Ráday cikke (de az enyém sem) a minél kisebb felfordulásról szól. Én kedvelem a cirkuszt, a helyén. Fejlesztésellenes sem vagyok, ha van a dolognak (a pénzeltapsoláson kívül) értelme. A Múzeumliget koncepciónak konkrétan nem sok, a ligetben pedig gyakorlatilag zérus. A város más területein talán. Itt egyébként pusztán annyiról van szó, hogy továbbra is zöldmezős beruházásokban gondolkodunk, ha eszünkbe jut Budapest fejlesztése, vagy elkezdhetünk a városrehabilitációról beszélgetni végre. Legalább olyan szép a feladat. És konrétan azzal is gond van, hogy az állás nem 2:1, hanem 4:3. Múzeumosoknak négyzetméter és múzeumszerű múzeum kell. Politikusoknak szalagátvágás. idáig oké. A gond ott kezdődik, hogy építészeknek munka kell, bürokratának meg kevés nagy zöldmezős (ezért egyszerűbb) projekt. Így lesz az egyik oldalon négy. A másik oldalon a városvédőknek értékvédelem kell, a tájépítészeknek és amit képviselnek egy picivel több hely a nap alatt, a népnek meg sok piciny, apró, nagyon sok macerával járó, nagyon bosszantóan szisziszifuszi, a hétköznapi életet azonban sokkal jobbá tevő problémamegoldás kéne (baromira nem múzeumi negyed, sem léptékében, sem programjában). És kábé ezeken az antagonisztikus ellentéteken siklik el minden. És kábé ezért nem várható az, hogy az építész szakma fog lerakni más koncepciót az asztalra, jelesül már csak azért sem nagyon, mert a Múzeumi negyed koncepciót is az építész szakma rakta le...

@bardóczi: Az inkább csak egy szófordulat volt, de talán idézőjelbe kellett volna rakni.Úgy tudtam, a városligeti múzeumi negyedet a kultusztárcánál találták ki.Abból, hogy "az építészeknek" munka kell, miért következik, hogy sok kisebb helyett egy nagy projekt lenne az érdekük úgy általában?Szerintem tájépítészeti, városvédelmi lépéseket, megfontolásokat nem a kormánytól kell várni. Általában sem, konkrétan a mostanitól pláne nem. Nem várni kell tőle, hanem ki kell kényszeríteni belőle. Azok az ellentétek pedig lehet, hogy többnyire csak kényelmességből fakadó rugalmatlanságok.

@lecsó: Az építészeknek munka kell, (vessző) a bürokratának kell a sok kicsi helyett az egy nagy projekt. (pont). Így érthető? Ez két tagmondat. 

A múzeumi negyed proto változata a "Budapest Holnap, Holnapután" című brossúrában jelent meg először - tudomásom szerint (55-56. oldal), akkor még elsősorban a Nyugati térségére koncentrálva, de azért a felvonulási téri placcot is erre a célra lestoppolva, amelyet kevés számú politikus és elintézőember, és sok létszámú (18) neves építész jegyez 2010-ből. A Finta József skicceivel összeszerkesztett iromány azért is érdekes, mert tulajdonképpen ez az alapja annak, ami most Budapesten fejlesztés terén történik. Ezt zömében építészek találták ki, mondhatnánk, ehhez a politika egyedül túl hülye lett volna. Érdekes olvasmány.

http://www.eptud.org/sites/default/files/Budapest%20holnap,%20holnaputan.pdf

@bardóczi: Namármost a múzeumi negyed az ingatlanmutyisnak titulált Gyurcsány kormány féle kormányzati negyedet volt hivatva felülütni.(Erről L. Simon a Nagyításban már 2009-ben írt "Nyugati megoldások" című cikkében) A kiindulás még nem is volt rossz, mert a Nyugati Eiffel csarnoka és a kormányzati negyed területe volt megcélozva amoll. A program így hogy "múzeumi negyed" Tarlós, mint főpolgármester jelölt Budapest koncepció(program)tervében jelent meg konkrétan 2010-ben. Ebben még ilyen is szerepelt: "Művészeti-kulturális Gyermek- és Ifjúsági Központ", amitől valljuk be a gyengébb idegzetűeket kiverte a víz, mintha Rákosi pajtás szelleme suhant volna át a színen. A Finta féle kössük össze a Nyugatit a Városligettel 6B-s vázlatterv megvalósítása pedig amióta a WCC megépült, azóta nem hagyja nyugodni a várostarolásban(majd fintásításban) mindig élen járni szerető mestert.Ehhez csatlakozott aztán a nagy teremtő potenciállal megáldott Baán László közgazdász-múzeumigazgató kulturprojektor és a kör bezárult. A munkanélküli, feladatra éhes építészek közül meg csak lesz valaki kapható.Van az a pénz.

@bardóczi: Te írtad, hogy az építészek a kormány oldalán vannak. De hagyjuk. Ami az anyagot illeti, egyrészt vannak benne más vad ötletek is (plázahíd, Inter-toldás), másrészt meg szerintem pont azt támasztja alá, amiről beszélek: "A szakma" kitalált valamit, a kormány meg rákapott. Ha most nem ezt kéne megint csinálni, akkor mit? (Pláne, hogy a dolgozat is azzal kezdi, hogy csak egy munkacsoport vitaindítója akar lenni.)A kormány, bármelyik kormány, egy elefánt: Egy vacak múzeum kedvéért nem fog trombitálni. De egy egész negyed - az már valami. Viszont ha tüske megy a talpába (mint a Szépművészetinél), akkor fogja magát és odébbáll. Mármost, ha elfogadjuk az elefántot elefántnak, akkor csak az a kérdés, hogy lehet-e úgy terelgetni, hogy haladjon is (a kedve szerint), és a porcelánbolt se törjön össze a léptei nyomán.

@FenyvesiHK: Fintának véletlenül mindig a Demján-ingatlanok közelében jut eszébe valami nagy közprojekt. (Kivéve kedvencét, az angyalföldi toronyháztervet.) Nincs ezzel szerintem baj, feltéve, hogy a helyén kezeljük.

@lecsó: Baj azért akad, mert ez a szemlélet a 70-es években gyökerező urbanizmus folytatása. Amikor is itt keletközépen úgy gondolták, hogy a múltból még mindig van mit eltörölni és ebben a nagy ikon Corbu is megerősítette őket, lenyomni az akkori frazeológiával „szlöm”-nek(slum) degradált történelmi városszövetet és felnyomni a „korszerű” épületeket, melyek korszerűsége mint tudjuk már akkor is egy évtized alatt leáldozott. Ennek visszafordíthatatlan veszélyességét jól példázza néhány nagyobb városunk, ahol a politikai vezetés szinte korlátlan döntési helyzetben támogatta ezt a törekvést.

A vétót emelőket, mint Konrád és Szelényi akik felszólaltak a tudomány nevében és előálltak veszedelmes településszociológiai kutatásaikkal és elméleteikkel elnyomták mint a csikket, Szelényi azóta ünnepelt professzora az angolszász egyetemeknek, Konrád pályája pedig az irodalomba fordult.

Mi meg itt maradtunk ezzel a látens veszéllyel, amely a hatalom és pénz jelen élenjáróinak előszobáiban továbbra is ezt a gondolkodásmódot képviseli.

Jó lenne azt képzelni pedig, hogy mi ( a társadalom )már ennél többet tudunk és akarunk egy koherens városfejlesztés címén, jó esetben az építészet értékteremtő éthoszával megszelídítve, formálva az arrogáns gazdasági expanziót.

@FenyvesiHK: Ahogy a brávót ma mondani szokás: +1

@lecsó: Szerintem a rendszerhiba a programnyelvben mindaddig fennáll majd, amíg az elefántot elefántnak fogadjuk el, és úgy akarjuk a porcelánboltban navigálni. Mert sajnos ez lehetetlen küldetés nagy porcelánáldozatok nélkül, akár jobbra, akár balra vesszük az irányt. Szerintem két megoldás van: az elefántot kivezetve a porcelánboltból át kéne vezetni kantárszáron a szafari parkba (rozsdazóna), vagy egy génmanipulációval az elefántból szorgos kis hangyabolyt kéne eszkábálni, ami nem tiporja össze a nippeket, de letakarítja a polcról a morzsákat, meg a koszt.

@FenyvesiHK: Az a gond, hogy konkrétan Pesten lenne mit eltörölni (ipari zónák, lakótelepek), csak éppen nem sikerül. Másrészt ennek a centrális berendezkedésnek ma már szinte csak hátrányai vannak. Igazából, ha hirtelen meggazdagodnánk, másnap a fél várost el kéne kezdeni átépíteni (beleértve természetesen az elmúlt évtized lakóparkcsodáit is). Pl. Finta toronyház ötlete lélektani szempontból kifejezetten hasznos lenne, mert mindkét oldalon rengeteg frusztrációt szabadítana fel. A jelesek azért könnyebbülnének meg, mert megvolt az áttörés, az első lépés, a városvédők meg azért, mert nemcsak sikerült távoltartani a belvárostól a "karvalytőkét", de az épületnek köszönhetően kialakuló új vonzáscentrum esetleg tartósan is elterelhetné a figyelmet onnan.Én leginkább a rugalmasságot hiányolom Budapestről. (A felelősségvállalás mellett.) Ezen a helyzeten enyhíteni lehetne valamennyire, ha aktívabb párbeszéd folyna a hatalom-építészek-civilek háromszögben, és ezt az aktivitást szerintem az építészszakma tudná elsősorban növekedésre bírni.A másik probléma, illetve a probléma másik megközelítése, hogy milyen időtávra építesz. Évszázadokon át ez nem volt kérdés. És ma sem az, csak épp fordítva. Ahogy feljebb is elhangzott, az építészeknek munka kell. Ez pedig determinálja az időtávot. Pláne, mert a banknak, a beruházónak szintén kell a munka. Tehát egyedül a végfelhasználó érdekelt a tartósságban, neki viszont, egy bizonyos anyagi helyzet alatt legalábbis, nincs beleszólása a dolgokba. Kétségtelen, hogy nem vagyunk előbbre, mint az 50-es években voltunk. Az akkori építőipar központi vezérlő akarata, a Tegyünk tetőt - városiasat, lakótelepeset, modernet - az emberek feje fölé! jóval humánusabb és szociálisan felelősebb volt, mint a mai Pörögjön a négyzetméter, épüljön a Jel! (amely Jel természetesen magát a pörgést szimbolizálja). A legszomorúbb viszont az, hogy épp most tapasztaljuk meg, mi történik, ha egy pillanatra kizökken a kerékvágás, és a gyeplő kiesik a pörgetős kezekből. Az ócsai csoda és a többi remek elképzelés után hányan lesznek, akik a fejlődés zálogát nem a pörgés újraindulásában fogják látni?

@bardóczi: Az elefántokat az ormányuknál fogva vezetik.

@lecsó: “Az akkori építőipar központi vezérlő akarata, a Tegyünk tetőt - városiasat, lakótelepeset, modernet - az emberek feje fölé! jóval humánusabb és szociálisan felelősebb volt, “

Az akkori építőiparnak nem volt vezérlő akarata, csak pártutasítása. Háború utáni országról beszélünk, amit javarészt újjá kellett építeni. Ezt lehet jól és nem jól is csinálni, ami függ a ráfordítható összegtől, de függ(hetett volna) az emlegetett értékteremtő NEM “központi vezérlő akarat” által irányított építészeti tevékenységtől is.

Amit az 50-es de a további kádárévek adtak az embereknek a “városias lakótelepes modernet” az volt a CS lakás klasszicista oromdíszekkel, a falu kockaházai és mindezek koronájaként a panel. 11db ! házgyár áldásait döntötte rá egy országra az akkori hatalom( and Moszkva), ahol 9 db százezres népességet meghaladó város található mindösszesen. Sokszoros ócsai baromságokkal eszement pazarlással és a diktatúra egyáltalán nem titkolt, praktikus emberkezelő szándékával. (Sok jó emberrel kis helyen bármi megtörténhet….) Csak ezt már lassan befedi az idő.

Az akármilyen(!) lakáshoz jutás is egy szem volt a láncban, amit pártatyuska benyújtott a zárt ketrecében ülő csecsemőnek felülről, mint egy csörgőt az Ibusz út, a háztáji meg a Moszkvics-Trabant mellé és bizony nem ártott párttagnak lenni, ha biztosra akart menni az ember.

EZT az örökséget hordozzuk most a hátunkon, mellétéve a semmivel sem különb karvalytőkei álluxust vagy a megoldjuk okosba családiházak tömegeit. Szóval humánumról és szociális felelősségről az általam említett szerzőpáros tudna mesélni, aki keresztül-kasul bejárta ezt a nem túl nagy országot, amit két különböző előjelű politikai rendszernek sikerült ma ismert állapotára hozni. És a történetnek még nincs vége.

@bardóczi: Ez az elefántnavigációs hasonlat bingó. A budapesti elefántoknak amúgy nem az ormányukkal van a baj, hanem a fülükkel. Bármilyen nagy és leffegős, csak fölfelé hegyezik, lentről nem hallanak meg vele semmit. Legalábbis ebből a vitából, úgy látszik, nem. Úgyhogy hé, hahó, főépítészek, főpolgármester, főosztályvezetők, múzeumi főigazgatók és egyéb, általunk etetett elefántok! Hozzátok beszélünk, tisztelettel...

@FenyvesiHK: Laktam úgymond klafa kis kertvárosi negyedben, ahol mindössze a következő dolgok hiányoztak: csatornázás, kábeltévé, aszfaltozás. Pedig nem volt szegénytelep, és nem is az 50-es, 70-es években történt. Öröm volt elköltözni onnan.Nem akarom túlragozni a dolgot, hiszen csak annyit akartam mondani, hogy komoly erkölcsi különbség van aközött, hogy azért építek szar lakást, mert nagyon kevés a pénzem, vagy azért, hogy nagyon sok pénzem legyen.

@Pákozdi Imre: Valóban, Magyarország elefántokban gazdag ország. Ráadásul jelentős részük afféle szent tehénnek van elkönyvelve.

@Pákozdi Imre: Egyszer már leírtam,de megint ide kívánkozik. Az ember elgondolkozik azon, hogy mennyivel vonzóbb lenne - akár egy világörökségi megerősítéssel -  helyreállítani és bemutatni a VILÁG ELSŐ TERVEZETT KÖZPARKJÁT, mint ugyanennek  megmaradt roncsait.

Az egy valódi turistaszenzáció lenne. Mert olyan másnak nincs és nem is lehet.

Egy olyan világelső közparkot bemutatni, ahová az európai kontinens első kéregvasútján lehet kilátogatni. Mert abban is mi magyarok voltunk az elsők. Ezek valódi szenzációk.

 Valamikor persze olyan emberek döntöttek a város fejlődéséről, mint egy Hild József, Pollack Mihály vagy Széchenyi István és az ügyet valóban szívén viselő József nádor, aki bár Habsburgnak született, de magyarként élt itt és tiszteséggel, magas intelligenciával szolgálta választott népét és annak fővárosát. Az általa vezetett Szépítő Bizottmány, majd későbbi utódja a Közmunkatanács, hivatalaik fénykorában nem a pénz panoptikumát, avagy a tőke bábszínházát, hanem az itt élők kulturális identitását építették ebben a városban, amelynek eredménye lett az az európai főváros, amit a kulturát kereső turista ezen máig ható érvényességű értékek miatt keres fel.Hiba lenne egyet is eltüntetni közülük.

Az is elgondolkodtató, hogy vajon milyen érdeklődésű turistacsoport kíváncsi az egy helyre gyűjtött - műszaki élet,fotó,építészet és néprajz - magyar szenzációira muzeálisan. A Budapestre irányuló turista forgalom nagyobb része egy Bécs-Budapest-Prága körutazás egyik állomásaként realizálódik vagy egy néhány napos látogatást jelent. Ez max.1 múzeumnézegetést feltételez, lettlégyen az akárhol a városban, csak gyorsan és jól meg lehessen közelíteni.

Véleményem szerint hatalmas siker lehetne egyik ilyen múzeumi programként,  az őt megillető fényében és pompájában helyreállított VÁROSLIGET, a világ első tervezett közparkjának, ha úgy tetszik szabadtéri múzeuma, amire méltán lehetnénk büszkék.

@FenyvesiHK: Nem kekeckedésként mondom és mindennel egyetértve, de én is megkaptam a tamáskodást és a kritikát és ezért írom hogy nem úgy pontos, hogy a VILÁG ELSŐ TERVEZETT KÖZPARKJA, hanem úgy, hogy a VILÁG ELSŐ KÖZPARKNAK TERVEZETT PARKJA. 

Merthogy tényleg a Hyde park már 1637-ben megnyílt a nagyközönség számára de a státusza ma sem közpark, hanem királyi birtok (magánterület), és tervezni VIII. Henrik idején szarvasvadászatra tervezték meg. 

Versenyben van még pl. a berlini Tiergarten (1742-től közpark) a Müncheni Hofgarten (1780-tól szabadon látogatható), vagy az Englisher Garten (1789-es megnyitással a köz számára) de előbbieket szintén az uralkodó kegye adta át a köznek, utóbbit meg invalidusoknak építették, aztán lett közpark. 

Azaz elmondható, hogy királyi vagy egyéb kertek garmadával voltak, amelyeket a felvilágosult abszolútizmus korában átengedtek a köznépnek, de a véletlenek és a körülmények sajátos következménye folytán (például, hogy a Habsburgok nem itt, hanem Bécsben művelték a kertkultúrát) a Városliget abban világelső, hogy eredendően közparknak épült és ez a státusza 1815 óta! Ez pedig egy olyan szintű tréfája a sorsnak a nagy nyugati demokráciákkal szemben, hogy ezzel méltán lehetne kampányolni annak a bizonyos budapesti turisztikai brandnek (lám-lám a pesti polgárság és az a közadakozás!) az erősítése során. Ma megnézném azt a Budapestet, amely közadakozásból megépít egy Városliget nagyságú parkot! Persze ha a sok múzeum miatt - az Orczy kerti fiaskóhoz hasonlóan - intézményi területté minősítik majd a Városligetet, akkor ez a 200 éves státusz semmivé foszlik egy pillantás alatt.

@bardóczi: Bár én is így gondoltam, de kösz a helyesbítést, valóban így korrekt a megnevezés. Éljen a Bizottmány és Heinrich Nebbien tájrendező úr !

"Nebbien a terveken kívül egy részletes szöveges anyagot is csatolt a pályaműhöz, amelyben összegezte a kertépítészetre vonatkozó általános nézeteit. A bevezetőben kerttörténeti összefoglaló szerepelt, a következőkben a Városerdőnek, mint nyilvános parknak kapcsán kifejtette nézeteit a „népparkokkal” kapcsolatosan. Az volt a célja, hogy egy olyan parkot hozzon létre, amelyben az emberek jól érzik magukat, és amely kifejezi ennek a közönségnek a büszkeségét, magabiztosságát."

Hát körülbelül ezt szeretnénk érezni LIGETÜNKBEN ma is kérem szépen!

Mert ez a büszkeség és magabiztosság nem közgazdász kifundálású idegenforgalmista spekulációkból ered, hanem az itt élők valós igényeiből megvalósult produktumból, ami ma is betölti azt a fontos funkciót amiért létrejött.

@FenyvesiHK: Bár a Heinrich önmagát ökonomie rat-nak vagy wirtshaft rat-nak szerette nevezni, de a tiszteletbeli tájépítész cím így posthumus megilleti. Ebben (szakmai nevezéktan) például megelőzte őt Olmsted, ám a többiben meglepően azonosan, forradalmian gondolkodtak.

@bardóczi: Kiváló a felvetés. Nem is értem, hogy Budapest turisztikai brandingje ezt még miért nem fedezte fel (?) (Pedig ez mennyivel jobb, mint a Pilis-szívcsakra...)

@bardóczi: und Landschaftsarchitekt, und Agrarreformer, de mindenképpen egy unikális jó fej lehetett és jó, hogy erre járt....

(a Magyar Életrajzi Lexikon hálából francia származásúnak mondja a Lübeckben született Christian Heinrichet és a pályázati díját megkurtítja 100 arannyal(300 helyett 200) .....csoda-e ha forog a sírjában ?)

@zim: Hát talán azért, mert József nádor már a sírban nyugszik és így nem tudja vezetni a turisztikai brandingek brainstormingjait. Sajnos.

@FenyvesiHK: Kedves FenyvesiHK, hazánk történelmének tanulmányozáa során megszokhattuk, hogy nincs magyar származású magyar :-). De legyen ez az ősiségességi bizniszben utazók baja. A fontos az, hogy sokféle nációból számazó kiváló emberek képesek voltak magyarként alkotni és élni. Magyarnak lenni, magyarrá válni szinte divat volt a XIX. sz. során, és éppen ideje, hogy újra sikk legyen.