Katedrálisból könyváruház

Mihez kezdjünk egy évek óta bezárt templommal úgy, hogy közben eredeti tündöklése ne csorbuljon, impozáns tere ne törjön meg? A holland Jos Burger és Wouter Keijzer [BK Architecten] építészek egy 15. századi dominikánus katedrálist értelmeztek újjá, s terveztek bele egy, az eredeti légkört tiszteletben tartó könyváruházat. Bán Dávid írása.

Épületet akkor építünk, amikor valami konkrét célunk van vele, előre meghatározzuk funkcióját, majd aszerint alakítjuk ki. Jó esetben ilyen módon is kerülnek használatba és működnek, de vannak pillanatok, amikor a használat valamiért átalakul, kikopik, megszűnik. Ekkor, ha épp szerencsésen állnak a csillagzatok, új értelmet nyerhetnek, netán olyat, amely jól kötődik az eredeti térhasználathoz, más esetben az épületet elhagyják és megindul a pusztulás. Érdekes, látványos átalakítási kísérleteket láthattunk világszerte, de akár itthon is: pályaudvarból múzeum, üzemcsarnokból lakó- vagy irodaház, ipari területből kulturális központ.

Kényesebb kérdés, ha egy egyházi intézmény veszti el funkcióját, az adott közösség elvándorol, kihal, netán elhurcolják őket. Mivel azonban a templomok, kolostorok, zsinagógák kiemelten reprezentatív építmények, s a közösségben betöltött szerepük jóval túlmutat a puszta funkcionalitásnál, ezért általában magasabb fokú építészeti minőséget, odafigyelést, anyaghasználatot képviselnek. Bezárásukkor nem csak szellemi űrt hagynak maguk után, de egy komoly kérdést is: mi történhet egy ilyen jellegű, alapvetően nehezen hasznosítható térrel. Itthon – bár ezzel nem vagyunk egyedül – még sokakban él a második világháború utáni erőltetett zsinagóga és templom átalakítási hullám, amikor lehetőség szerint kifejezetten a szellemi élettel ellentétes funkciót nyertek a volt egyházi épületek: magtár, raktár, szerelőműhely, áruház vagy edzőterem költözött a korábbi szakrális falak közé. Pedig akárcsak itthon, máshol is a történelemmel együtt járó feladat, hogy megváltozott templomtereinkkel mit lehet kezdeni. A középkori rendházak, apátságok vagy templomok, akár különösebb háborúskodás nélkül is könnyen váltak a rombolás áldozataivá, a kivonult rend örökségét a szomszédos falu kőről kőre elhordta és épített belőle magának lakóházat, pincét.

A sor helyben és időben szinte végtelenségig sorolható lenne, a kiemelt, szép mai átalakulások pedig érdemesek lehetnek az odafigyelésre. Az alig 150.000 lakost számláló északkelet-holland kisváros, Zwolle központjában a 15. században építettek dominikánus katedrálist. Kívülről az északi téglaépítészet jegyeit viseli magán, impozáns belső terében a finoman díszített mennyezet és az égbe szökő karcsú oszlopok dominálnak. Az 1446-ban megnyílt templomkapukat 1981-ben zárták be, majd innentől kezdve egészen mostanáig a nemes épület Csipkerózsika álmát aludta. A térnek új funkciót szerettek volna keresni, de mindenképpen olyat, amely méltó módon, de egyben praktikusan ki tudja használni az adottságokat. Alapvető elvárás volt a mostani építészeti térkialakítás felé, hogy számos kiemelt elemet, így például az orgonát, a festett üvegablakokat és a beltéri freskókat, díszítőfestéseket eredet állapotukban kellett meghagyni, azokat beépíteni az új tervbe és szükség esetén restaurálni is. Az utrechti BK Architecten építészeti iroda, jól kihasználva az impozáns belmagasságot, a hajók és az oszlopsorok adta ritmust, s térrendezést egy többfunkciós könyvesboltot tervezett a templomtérbe.

A megrendelő és maga a tér is komoly kihívások elé állította Jos Burger és Wouter Keijzer vezető építészeket, hiszen belépve egy minden szempontból monumentális, szakrális miliőben találták magukat, amelyet hatalmas oszlopsorok és a szintén óriás méretű festett ablakok uraltak, s mélyen átitatja az elmúlt fél évezred hangulata. Ebbe a térbe, az ódon környezet megtartásával, a korábbi visszafogott ragyogás újjáélesztésével kellett valami újat, mait elhelyezni ráadásul úgy, hogy a megrendelő a meglévő alapterülethez további 700 négyzetméter vásárlótér-bővítést is igényelt. Az tervezők az eredeti falakba való beavatkozás nélkül szerették volna a jelentős területbővítést megoldani, ezért az egyik hajóba lényegében egy új, könnyedebb szerkezetű galéria építményt emeltek úgy, hogy az adott esetben visszabontható legyen, s az épületben ne keletkezzen ebből eredő kár, sérülés. A könnyeden lebegő, minden irányba nyitott, az oszlopok közé fiókszerűen beillesztett emeletek igyekeznek a hatalmas üvegablakokat is szabadon hagyni, így a fény útjába nem került akadály. A könyvespolcokat és egyéb állványokat pedig úgy helyezték el, hogy azok körbefonják az ablakokat, egyfajta keretező elemei legyenek a térnek.

A főhajóra azonban nem került újabb szint, itt megmaradt a tér szemkápráztató monumentalitása, szellőssége. A belépő eleinte nem is a könyvesbolti, hanem a szinte érintetlennek tűnő templomi hangulattal találja szembe magát. A hajót az eredeti pompájában megmaradt és környezetéből szépen kiemelt, 19. századi orgona zárja, mellé a Kjell Nupen - az azóta elhunyt norvég képzőművész - tervezett mai felfogású, színezett üvegablakot. A belső térkialakításban a kortárs és a hagyományos építészeti elemek finom kontrasztba állítása, ütköztetése volt a cél. Mindezt természetesen tudatosan vezette az új funkció megfelelő elhelyezése a korábbi templomtérbe.

A térkialakítást erőteljesen meghatározta az üzleti szemlélet, hiszen az épületbe került könyváruház elrendezésének legfőbb célja, hogy a betérőből érdeklődő, az érdeklődőből vásárló legyen, aki a többszintes kereskedésben megtalálja a számára érdekes terméket. Így a jól átlátható térszerkesztés, az áruk megfelelő elhelyezése és az azokhoz vezető, optimálisan kialakított útvonalak kirajzolása vezette az építészeti koncepciót. Ennek középpontja az a látványos, a templom eredeti vonalvezetésébe jól beleillő lépcsőház, amely kényelmes ütemben, félszintenként egy-egy középre rendezett pihenővel ellátva emelkedik felfelé, szinte csak beemeli a vásárlót a templomtérbe, mögé pedig egy, a teljes belmagasságban végighúzódó, 11 méteres hatalmas könyvespolc-párt helyeztek el. A lépcsőház mintegy cipzárként fonja össze a két oldalán elhelyezkedő teraszos emeleteket. A belső térben alkalmazott visszafogott színhasználat egyszerre kíván határozott arculatot adni a könyváruháznak, valamint semlegesnek maradni a templomtérben. A fehér és a sötétszürke azon kívül, hogy jól megfelelt ezeknek a céloknak, az építészek előkutatásai alapján kapcsolódnak a mai egyház- és kolostorépítési hagyományokhoz is.

A könyváruház egyben kulturális központként is működik: a szentélyben elhelyezett kisebb színpadon beszélgetéseket, zenei eseményeket lehet rendezni, a térben kávézó is üzemel, valamint a legfelső, negyedik szint akár kiállítótérként is berendezhető. Ezáltal az épület, ha szakrális funkcióját el is vesztette, de üzleti kihasználása mellett egyfajta közösségi térként is megmaradhatott a mai városlakók számára.

Bán Dávid