Kék rapszódia — a dán főváros új hangversenyközpontja a francia Nouveltől

@nagylaszlo71: Állítólag a Műpa kicsit magasra sikerült és a hang nem oly dinamukis, mint kisebb termekben.

A kubusos meséket nézd el nekünk. De a formákkal történő foglalkozások végén, majd minden építész, szobársz, grafikus, fotós el tuds jutni oda, ahol egy kocka az valami kifejezhetetlen, valami monolitikus, valami ami az időn átnyúl.

Erről biztos sok tanulmány szólt ezeddig,

De vannak olyan épületek (Libeskin, Mayne) amelyek súyos magyarázatra szorulnak és jó őket megérteni.

ikon

@nagylaszlo71: "Demokratikus koncertterem": azért ne keverjük a két dolgot: a MüPa és a Kék kocka pont a koncertteremtípusok két ellenkező pólusát jeleníttik meg, és a MüPa elsősorban NEM arra hangolódott, hogy te a színpad mögött üljél - ez a "cipősdoboz" típusú hangversenyterem, ami főleg és elsősorban lineáris. A Berlini Filharmónia meg ez a kékség viszont más: centrális, körbeülhető.

(Egy másik kommentre: nem tudok róla hogy "túl magas" vagy túl másmilyen lenne a MüPa, nagyon alapos és mindenre kiterjedő akusztikai vizsgálatok és utóhangolások jellemezték a munkát, tudtommal csak pozitívak a visszhangok (visszhang, haha - érted? :-) ).

@epiteszikon: Hát izé, nekem ez a kubusos sztori inkább csak a végtelen ötlettelenséget jelenti, semmi mást. Nagyon jól tudom, hogy hosszú litániák szólnak róla, alighanem hát az én receproraimban van a hiba, hogy abszolút semmi izgalmasat nem találok egy kockában... Speciel ebben az esetben pedig tényleg csak arra tudok asszociálni, hogy valamit elhatárol, kivág, kimetsz, eldug, leválaszt, akváriumba dug az eredeti a környezetéből. Ami nem biztos, hogy baj, bár személy szerint én a természetközelibb (táj-)építészetet preferálom.

@nagylaszlo71: "elhatárol, kimetsz, eldug, leválaszt, akváriumba dug az eredeti környezetéből"

Azt hiszem pontos a megállapításod - de pontosan ez volt a tervezői szándék: elhatárolódni a kicsit (nagyon?) kaotikus, kicsit ipari, kicsit vasúti környezettől, és egy új minőséget létrehozni. Nehezen tudnék elképzelni ITT bármilyen "tájépítészeti megoldást". Apropó: itt a kockológia, a kicsit ipari környezet a táj....

@mB: A centralis elrendezes nagyon tetszik, de hogy a mu tenyleg drama legyen es ne csak egy szomoru silany befejezes, a reszleteket is Mirallesi aprolekossagal tudnam elkepzelni, csak ugy mint a Skot Parlamentben. Jean Nouvell koztudottan elbukta a preciz belso teret a Le Havre Furdonel is. Kivancsi vagyok a tobbi belso teri kepre.

Az akusztikat illetoen a MuPa felol nincs ketsegem. Stavanger Koncert Hall http://www.big.dk/projects/sta/sta.html A vilag legjobb koncert hall awardot kapta (Golden Lion) Velenceben 2003-ban. A Dan PLOT ket fiatl titanja is Becsbe utazott, hogy az akusztikat tanulmanyozza. Hogy oszinte legyek, nem ertem, hogy miert nem BIG vagy JDS epitette a Dan koncert hallt. Biztos, hogy ok tobb energiat fektettek volna a projektbe.

@Johanna Hansen: Nagyon halkan, szinte suttogva hivnam fel a figyelmedet, hogy JDS nemhogy nem az egyetlen epitesz a vilagon, de meg csak nem is sorolnam az elmelyultebb alkotok koze. Szived joga rajongani erte, de folyton vele peldalozni egy szakmai forumon kicsit sekelyes szinben tuntet fel elobb-utobb...

Arrol is lehetne regelni, hogy egy epuletet ugy erdemes-e elemezni, hogy nekem tetszik-e, vagy esetleg ugy, hogy megprobalom megerteni, mi volt az alkoto szandeka, es az ahhoz viszonyitott kovetkezetesseget kerem szamon rajta...

@Johanna Hansen: "Jean Nouvel köztudottan elbukta a precíz belső teret a Le Havre Fürdőnél is"

Hah! Köszönöm hogy felhívtad rá a figyelmem! Gyönyörű!!!

Sok sok kép itt (Le Havre, Nouvel).



(Amúgy én is jobban preferálnám a szofisztikáltabb érvelést... de a világért sem erőszakoskodnék. :-) )

@mB: Talán megbocsáttatik nekem hogy tájépítészként én is a "(táj-)építészeti" megfontolásokat hiányolom - nagylászló71-el mélyen rokonítva - azokból az építészeti alkotásokból, aminek a végterméke a kockológia. Az építészetnek azt a fajta befelé fordulását, amit Loos vitt el a csúcsig (aki egyébként ebbe később konkrétan beleőrült) én is erősen zsákutcásnak tartom. Mert teret létrehozni csak belül, az egyben azt is jelenti, hogy nem vagyunk érzékenyek a „kívülre” ezért ott bármi történhet mind funkcióban, mind területfelhasználásban, mind kultúrában, mind terepviszonyokban, mind terhelésben, stb. amit szeretnénk kizárni (lévén nincsenek rá igazi válaszaink vagy lusták vagyunk ilyen válaszokat keresni mert bonyolultak). Ipari tájra kockológiával válaszolni annyit tesz: nem akarok változást a környező tér életében, hanem a belső tájaimra menekülök.Ettől érzik például úgy egyébként maguk az építészek, hogy "Budapest telekről telekre épül koncepció nélkül". Én ezt "bárhol lehetnék típusú építészetként" aposztrofálom.

A kizárásra van egy sztorim, amit Sári Istvántól hallottam. Volt egy New York-i elméleti ötletpályázat, amelyben a feladat egy manhattani tömb 1x1x1 km-es (igazi kocka) áttervezése volt New York Future (vagy valami hasonló címmel. A pályázatot egy orosz építész (nem jegyezetem meg a nevét) nyerte, aki a tömböt bezárta egy 1x1x1 km-es üveg kockába, lévén a légszennyezés oly mértéket ölthet, hogy ez szükséges cselekedetté válik. Kérdésem: milyen válasz ez? Megoldottuk ezzel a légszennyezést? Vagy csak becsuktuk a szemünket? Egyszerű az kétségtelen, de nagyszerű is?

"Az ŐSDOBOZT az 1910-es években Adolf Loos bécsi építész alkotta meg, akiben a klasszikus építészet eljutott a maga abszolút végpontjához. Ez a zseniális ember egyedülálló belső térérzékeléssel rendelkezett, miközben semmiféle gondolata, érzéke nem volt a környezet, a Természet iránt. Elképesztően gazdag belső terű házai kívülről gyakorlatilag élvezhetetlenül absztraktak, mintha a klasszika halotti maszkjai lennének. Loos, hogy úgy mondjuk “kidesztillált” minden szellemet a homlokzatból, hogy azt a belső terekbe összpontosíthassa." -írja Helyes Gábor Dobozok és Dobozisták című kiváló esszéjében.

E mondatok nem csak e példára, de a MŰPA épületére is igazak. Az eredmény viszont az, hogy míg a "belső tájak" szenzációsan szofisztikáltra sikerednek, addig az épület tömege olyan konvex, taszító zárvánnyá válik a "külső tájak"-on, ami a külső szemlőből szükségszerűen negatív gondolatokat (kirekesztettség érzés) vált ki, ennek pedig az a szélsőséges társadalmi megnyilvánulása, hogy "az építészek is bek@phatják". És tudjátok mit: igazuk van! :) Ha a Lágymányosi hídon elhúzok a MŰPA nem-homlokzata előtt, amin az egyetlen átlátható üveg felület mögött (!) a gépészeti csövek sztaniolpapírba csomagolt dzsungele vigyorog rám vissza a betondoboz tetejéről, én is erre a szélsőséges véleményre jutok: sokáig ez az érzés gátolt meg abban, hogy hajlandó legyek belülről is megnézni az épületet. Az előítélet lám ennyire nagy úr: így e szempontot jobban kéne artikulálni kockológiába belefeledkezett építész alkotók felé.

Gombóc Artúrt idézve a dobozológia mára odáig jutott, hogy van csonkolt doboz, színes doboz,  üvegdoboz, kanyardoboz, vonalkód-doboz, lepény doboz, svájci doboz, magas doboz, sőt: öko-doboz is. Csak éppen külső teret szervező doboz nincs, mert az a doboz-lét és a külső térrel való szerves kapcsolat összeegyeztethetetlen.

@mB: Hát a belső teret szerintem se nagyon bukta el. Inkább itt is a külsőt bukta - szerintem (és ismét)

 

 

@mB: Valoban amultam es bamultam mikor ezt a fudot meglattam. Daniel Liebeskind furdojenel ezerszer baratsagosabb es nyitottabb, bar szamomra meg ez sem tokeletes. Nagyon tisztelem Jean Nouvelt a batorsagaert, de muszaj felhivnom a figyelmet egy nagyon fontos dologra, a reszletekre. Minthogy Magyarorszag Japan es Izland utan a harmadik helyen all a vilag furdokultura viszonylataban, ezert valoszinunek tartom, hogy ha helyre all a gazdasagi helyzet, otthon is belekezd majd valaki hamarosan egy uj furdo epitesebe.

A La Havre Bath eseteben 6 honappal a nyitoparti utan, az epulet mennyei felulete pokoli mocsokka valtozott. A latogatok panaszaibol kiderul, hogy ezt a burkolatot es az olcson megoldott reszleteket fentartani nagyon nehez, meg nem termal viz eseteben is.  A csodalatos kornyezet mara kellemetlen, tisztatlan erzest nyujt a furdozoknek. A reszemrol mar fotozni sem utaznek oda. Erre alapoztam az  " Elbukta a preciz belso teret..."

A legujabb Magyar furdoben jarva, szinten eszrevettem hasonlo figyelmetlensegeket. A 2008 December 5-en nyilt kaposztasmegyeri Aqua Park festett gipszkarton mennyezete mar Januar vegi latogasomnal potyogott a fejemre. 2 honapot sem birt ki az a mesebeli dekoracio az epulet sziveben. A pelda erteku 72 atmeruju kupolaba belulrol sajnos rossz ranezni. Ugy gondolom, hogy ha egy epuletet belulrol tobbet nezunk mint kivulrol, akkor tobb energiat is kene ra fektetni.

Johanna

@Johanna Hansen: így érthetőbb a komented: "vígasztaljon" a tudat, hogy magyarországon fürdőkultúra örve alatt csak olyan iszonyatok épülnek, mint az inkriminált képosztásmegyeri aqua rettenet. És ez nem gazdasági helyzet kérdése. Hogy épületeket belülről többet nézünk, mint kívülről?...hmmm hát én ezt átgondolnám még egy kicsit...

@Johanna Hansen: Ahogy láttam az igen szép belső fotókat, pont az jutott eszembe, hogy mennyire lehet megőrizni ezt a fajta tisztaságot. Ez, mintha nem lenne szempont egy sor építésznél... nagy kár.

@bardóczi: "inkriminált képosztásmegyeri aqua rettenet" Teljes mertekben egyet ertek. Nem lehetne kiirni valami Epiteszforum legjobb furdo palyazatot ?  Termal viz, gyonyoru magyar holgyek...a Turisztika olyan szepen fellendulne, csak egy vilag figyelmet felkelto epuletre lenne vegre szukseg.

 Johanna

@Johanna Hansen: még arra se: "csak" tisztességes épületekre...

@bardóczi: Szép mese. Csak az a gond vele – szerény véleményem szerint – hogy az emberiség ősidők óta jóformán semmi mást nem csinál, csak elhatárolja magát a környezetétől, és dobozol (és nem az Örkényi értelemben). Az építésnek nevezett emberi cselekedetek 90%-a gyakorlatilag a természetes környezet durva és radikális megváltoztatása. Persze lehet az építészeket is hibáztatni, hiszen ők „művelik” ezt a legmagasabb fokon, de ennyi erővel porig rombolhatnánk a nagyvárosokat, mert azok az úgynevezett civilizáció élmunkásai. Mondjuk nem állítom, hogy néha nem lenne nekem is szimpatikus ez a megoldás. Viszont a fenti véleményt épp olyan sarkításnak tartom, mint amit kritizálni szándékozik.

 

Nem mellesleg, ha a lapostetőt technológiailag meg tudták volna oldani már az ókorban, akkor most az építészettörténetet taglaló könyvek szép nagy monolitikus kockákkal lennének tele.

@schigeru: kétlem hogy a Pantheon meg a Hagia Szophia építészei pusztán azért mesterkedtek annyit azokkal a kupolákkal, mert nem tudták megoldani a lapostetőt technikailag. igazából ők is dobozt akartak, de nem sikerült? hm

@zsuppanandras: Hm, gyorsan fellapoztam néhány építészettörténet könyvet, és valóban, más ókori példa nincs is bennük. Végülis az egyiptomi és mezopotámiai példák is mind csupa gömbkupola meg nyeregtető lett volna, ha lett volna, de azok nem építkéztek, mert nem voltak. ;)

 Persze alapvetően egyik konkrétan felhozott példa sem azért olyan, mert a kor építéstechnológiájának csúcsa ezeket a formákat ismerte a nagyfesztávolságú térlefedő szerkezet címszó alatt. Tehát csakis szakrális alapon használták a kupolát,és nem azért, mert nem ismerték a gomba-, vagy az előfeszített körüreges vasbeton pallófödémet. Persze értem én a célzást, de hát… :)

@schigeru: ugye nem kéred számon rajtam hogy nem adtam teljes körű áttekintést az ókori építészettörténetről egy hozzászólásban?

az előző hozzászólásod azt sugallta hogy a régiek is dobozt szerettek volna építeni, csak nem tudtak. én erre azt mondom hogy van aki dobozt akar építeni, és van aki nem. a régiek döntő többsége nem dobozt akart, és messze nemcsak technológiai korlátok miatt. ettől még lehet jó egy doboz is, Nouvelé pl. ötletes.

@schigeru: ott tévedsz, hogy amióta a modern építészet technológiai újításai lehetővé tették, hogy az oszlop-gerenda elvből egy minőségileg újat nyújtó konzol-elv mentén lehet(ne) építkezni, az környezettől való elhatárolódás sokkal inkább a környezethez való alkalmazkodás és kapcsolatteremtés felé indulhat(na) el. Mindezt azonban a doboz immár szerkezetileg tartó funkciót nem (de elhatároló funkciót igen) jelentő függönyfalai, a "hazug homlokzatok" meggátolják. Ha pedig kitekintesz abból a szemellenzős kultúrkörből, amit nyugati civilizációként szoktunk összefoglalni, és megnézed mondjuk a japán, indonéz, maláj építészetet, ahol az oszlopokra állított tetőn kívül maximum elhúzható papírfalak, vagy még annyi sincs (amelyből nem mellesleg a modern a legtöbb muníciót merítette) akkkor máris cáfolható az, hogy az "emberiség ősidők óta jóformán semmi mást nem csinál, csak elhatárolja magát a környezetétől, és dobozol".Csak egy pillantást vess a Kosztolányi D. tér és a Bukarest utca találkozásánál lévő buszváró és esőtetők szenzációs és iszonyúan érzékeny struktúrájára, amelyek a mostani környezetalakítással még inkább megtalálták az összhangot és megérted miről makogok. Ott van a nem-dobozista vonal nyitja elásva.

@bardóczi: Egy percig sem tekintettem makogásnak a mondandódat. :) Nagyon értelmes dolgokat szoktál mondani és írni. Csak azt bátorkodtam megállapítani, hogy az őskortól elkezdődött építés mint tevékenység épp abból fakad, hogy az ember el akarja magát határolni, hogy megvédje, óvja, szigetelje, lehatárolja, gyarapítsa magát. A mesterséges életének mesterséges terét teremti meg magának. Persze nyilván sokszor szofisztikáltabb a dolog, az átmeneti, úgynevezett szürke terekkel, lehetne még sorolni, meg amiket te is említettél. De úgy vélem az emberiség kódolt, alapvető, elemi igénye, vagy inkább – és lehet hogy ez rosszabb – tulajdonsága a dobozalkotás. A párbeszéd kiinduláisi helyzete ugyanis az volt, hogy a doboz nem szép, a doboz nem jó, a doboz rossz.

Kapcsolódó mű: http://www.youtube.com/watch?v=ML1OZCHixR0

@bardóczi: Miközben értem az alapállásod – sőt szimpatizálok vele –, addig ebben a konkrét esetben és az itteni konkrét megfogalmazással vitatkoznék. Azaz: valóban a „kockológia” (azaz a forma) tehető felelőssé bármiért is, ami mentén a környezeti érzékenységek kérjük számon, és valóban ekkora gengszer-e Adolf Loos?

Most Loost kicsit elengedve konkrétan ehhez az épülethez: az én meglátásom egy feltételezésen alapult, azaz elhittem amit a cikkeben az épületről olvasok, elhittem hogy a környezet egy elsősorban ipari környezet, amely környezetben a ház inkább szoborként formálódik meg – meglátásom szerint, jól, izgalmasan. Belátom ugyanakkor, hogy mindez tényleg nem több mint feltételezés, azaz (még) nem tudok semmit a ház közvetlen környezetéről – tán csak annyit hogy a google maps szerint jó zsúfolt. De azért a kérdés, kíváncsiság bennem maradt: milyen tehát ez a környezet, ahová az új elem behelyeződött? Milyen lehetőségei voltak vagy lettek volna, amelyekkel nem élt? (Legyen ez növényzettel vagy akár térhasználattal kapcsolatos.) S akár élt, akár nem élt, az épületnek a sajátos viselkedése (azaz hogy egy kék kocka) összefüggésbe hozható-e ilyen egyszerűen azzal, hogy környezetérzékeny-e vagy sem?

Tényleg kiváncsisággal kérdezem (apropó: én is szeretek vitatkozni :-) ), mert talán nem feltétlenül ugyanazok a fogalmaink, és tényleg érdekel mi az ami konkréten felhozható ebben a helyzetben.  *

A MüPa példája amúgy számomra nem passzol ide: az a ház mintha pont hogy nem venne tudomást az erősen ipari, autópályás környezetről – a környezettel való feszültségét is pont ez okozza. A Kék doboz pedig ebből a környezetből, ebből az „elemkészletből” hoz létre téri minőséget, esztétikát. Szerintem.

@schigeru: Szerintem az elhatárolás (védelem, szigetelés, lehatárolás) stimmel a mondandódban, de én a problémát ott érzem, ha a védelem túlreagált, azaz közben megszünteti a kapcsolatrendszert a külső környezetével. Ad abszurdum egy esőtető vagy egy konzolos árnyékoló is véd, de közben nem gátolja meg a vizuális vagy tényleges kapcsolatot a külső térrel. Ezért a dobozalkotás csak egyetlen, kissé túlhangsúlyozott útja az elemi igényeknek, aminek a kirekesztés és kirekesztettség a konzekvenciái. Ugyanolyan és kevéssé kielégített emberi igénynek érzem azt amit Rousseau kissé sután vissza a természethez címmel fogalmaz meg. De ugyanezt teszi Ebenezer Howard, vagy például Woodstock is értelmezhető így, tehát korszakonként fel-fellángol az igény arra is, hogy ne csak határoljuk, védjünk, hanem szabaduljunk ki és találjunk kapcsolatokat. Nem véletlen, hogy szélsőséges kritikákban a doboz megkapja az "atomerőműblokk", "betonsiló", stb cimkéket, amelyek árulkodnak a befogadó kirekesztettség érzéséről és lehúzzák a lelki világát ahelyett, hogy felemelnék azt. Figyeljük meg, hogy a Pompidou kifordított doboza  miért lett sikeresebb doboz: mert meg sem kísérel hazudni: inkább azt mondja: ha már doboz, akkor esztétizáljuk a naturális gépészetet és csináljunk viccet abból, amit elrejtenénk. A doboz számomra ezért "nem szép".

+ William H. White szociológus-publicistának az utca élete című megfigyeléseiből egy aranyköpést ajánlok figyelmetekbe: „A csupasz falak az adott intézmény hatalmát, az egyén jelentéktelenségét hirdetik; érezhető, hogy meg akarnak minket félemlíteni”.

++ Az idézett videó két szempontból érdekes: a majmok egy olyan barlangban laknak, melynek egyik fala teljesen nyitott: azaz nem doboz: ez a kapcsolatot teremti meg külső és belső tér között. A monolit megjelenése e természeti tájon pedig az a feszültség, aminek ellentétét várnám a városi tájon: a természeti forma megjelenését a monolitok között. Szerintem ebben a helyzetben a városlakó ugyanúgy tapogatni kezdene, mint a majmok a monoliton, ehhez hasonló élményem volt, mikor Szőllőssy Barbara és Pyka Zsolt megalkotta a körtéri kavicsokat. Avagy idézet Dejan Sudjictól: "Az emberi társadalomnak ahhoz, hogy egyenes vonalat húzzon a tájba, és azt állandó formává tegye, el kellett sajátítania a mérés és a megfigyelés tudományát. A természetes tájban húzódó egyenes vonal egyértelműen arra utal, hogy értelmes lények élnek a környéken. De vajon biztosra vehetjük, hogy az egyenes vonal, a sík terep képviseli a logikát, nem pedig a természet világának sokkal bonyolultabb rendje?" (Valahol ugyanezt a kérdést feszegeti Hundertwasser is a házaiban, aki habár deklaráltan művésznek és nem építésznek mondta magát, a közvélemény inkább tiszteli őt nagy hatású építészként mint a "valódi" építészeket, akiknek egy Hunderwasser-féle elnagyolt skicc mérnöki rémálomként jelenik meg. H. mindössze ennyit közölt anno erről: a mérnökök általában sikítófrászt kapnak a terveimtől, de soha nem láttam még lelkesebb és örömtől sugárzóbb kőműveseket, mint akik a házaimat kivitelezték.)

üdv: B.S.

@mB: Én alapvetően azt tekintem zsinórmértéknek, ami a természeti formákból fakad, illetőleg azt, ami konkáv (ölelő, befogadó, vonzó) tereket hoz létre. Mondom: szakmai ártalom. A kockológia ebben az értelemben meglehetősen "felelős" mint forma az eleidegenítésért, elhatárolásért, konvex taszító terek létrejöttéért. Helyes G. egyébként Loos-on nem a környezeérzékenységet, hanem a Természet ismeretét kéri számon, ami közé azért nem rakható itt egyenlőségjel, mert a szerző a wright-i értelemben vett Természet-ről beszél, amely a kristályszerkezeten át a dolgok kapcsolatrendszereinek elmélyült ismeretét, megértését feltételezi.Erről Wright: Nature című előadása szól bővebben.

Én is elhittem a fotókat és az ipari környezetet, és ebből kiindulva mondom, hogy a kockával lefüggönyzött  valódi épületforma, lefüggönyzés nélkül lehetne képes tájpotenciál (táj teljesítő képesség) növelésre szerény véleményem szerint. Jelezné: itt több is történik annál, mint egy kék kocka. 

A MŰPA tényleg nem vesz tudomást a környezetéről: de ez számomra szomorúbb, mintha ezt tenné. Úgy jön ide, hogy a homlokzatból, különösen annak híd felőli részéből, tényleg ki lett minden desztillálva, hogy a tudást a belső térre koncentrálják az alkotók. De itt éppen a külső környezet rendezettségével lehetne azt a feszültséget elérni, amit joggal kérsz számon. Csak így lehetne a feszültség környezetjobbító erejű, ami tényleges hatást érne a környék felemelésében. Ilyen értelemben a kék kocka és a MŰPA ugyanaz a tévedés: kiváltságosok belső téri élményeire koncentrál és semmit nem kezd a külső környezettel: nem kezdi szervezni azt. Szerintem.

 

@mB: Végre megtaláltam azt amit Wright mondott a Természetről. (HG ebben az értelemben bírálja Loos-t)

-------------



F R A N K   L L O Y D    W R I G H T :

T E R M É S Z E T

( N a t u r e )   ( 1 9 5 8 )

Amikor nyomon követünk bármely törekvést, amely a szellemmel kapcsolatos, arra, ami igazán számít, soha nem egyszerű rátapintani. Ez sohasem a felszínen van, sohasem lehet első látásra megtalálni. Csupán akkor találhatunk rá, ha a dolog Természetét szemléljük – nézzünk bele a karakterébe, hogy mi az, ami alkotja. És mi az a dolog, ami azzá teszi, ami? Ez a lényeg, a dolog Természete. Lehetne-e más? A Természet szerepe mindig sarkalatos pont egy-egy probléma megoldása során.

Hányan vannak köztettek, akik értik azt, ahogy most mi használjuk a Természet kifejezést, nagy T-vel az elején? Van valaki, aki nem érti? Tényleg szeretném tudni, mert ez fontos. Ez az a pont, ahonnan filozofikusan közelítenetek kell az organikus építészet felé. Azzal a tudással kell kezdenetek, amely megtestesül a Természetben, a Természet természetével. És úgy találom, erre nem könnyű szert tenni. Hányótoknak van bármilyen kétsége efelől, vagy hányótok zavarodott össze ezzel foglalkozva? Szeretném pontosan elmagyarázni, hogy tiszta legyen a dolog. Ez nem a Természet általános definíciója, és azt hiszem, sajnálatosan össze van keverve a fogalom mai használata, nemde?

Mennyien értik a Természet alatt, hogy az az alapvető jellemvonása valaminek, legyen az bármi. Ez valami olyasmi, amit nem találtok a dologra nézve, hanem a dologba nézve, mindig belül. Ez mindig a dolog belsejében van, és ez hozza létre a külsőt. Egy napon, amikor már elegendően tapasztaltak lesztek a fogalom megértésében, sok mindent elmondhattok a külső alapján arról, hogy mi van belül.

De mindezen keresztül kell mennetek ahhoz, hogy minderre képesek legyetek. Amikor ezt eléritek lehet, hogy profetikusnak neveznek majd titeket. És lehet, hogy sokan mások kevésbé hízelgő névvel illetnek titeket. Valószínűleg így lesz. Azonban bármi, amit használni fogtok az építészetben vagy az életben, a Természetből fog eredni, annak rengeteg változatos megjelenési formája közül lesz néhány. Oly változatos, hogy nem is lehet elképzelni. Ki tudná elképzelni ezt egy olyan egyszerű változatosságnak, amely befejeződhet, amely véget érhet? Ez lehetetlen, nem tudjátok. Minden változatosság és variáció örökké folytatódhat, és én úgy találom – ezt tehetjük a végtelenségig mi is. De mi lehet a mi örökkévalóságunk?

(Élőbeszédből rögzítve – 1958. szeptember 7.)

(Ford.: Németh Zoltán)

 

@Johanna Hansen: Miért egyböl inzultus?

@Johanna Hansen: Hűha, már nem trendi a kék? Na bumm. Legfeljebb lecserélik kanárisárgára. Vagy libafoszöldre. Vagy mellbimbólilára. Amelyik épp divatos.

@schigeru: Semmi bajom a kockakkal Rubik Ernore is nagyon buszke vagyok. Imadom a kek szint is, de a zene es a muveszet lenne az utolso dolog amire asszocialnek eme epulet kapcsan. Ha valami dramai belteri befejezes tarulna elem ahogy belepek, akkor talan latnek valami kulturalis mondani valot a formaban. De igy sajnos megmarad bennem a csirke feldolgozo uzem asszociacio.

@Johanna Hansen: a belső tér pontosan ezt a drámai befejezést nyújtja - csakhogy nem tudtunk róla jogtiszta képeket szerezni, így mindenkinek magának kell tovább böngésznie.