Kelenvölgyi ház különös burokban

Makrai Sándor a dél-budai lankákon tervezett egy kellemes, kompakt családi házat. Az építész és Sohodóczki Zoltán építtető-kivitelező által kitalált egyedi kőburkolattal és nagypaneles árnyékolókkal felruházott homlokzat nem mindennapi látvány és még jó energetikai tulajdonságokat is biztosít a háznak. Bán Dávid írása, Bujnovszky Tamás fotói.

A dél-budai Kelenvölgyben, egy nem túlzottan nagy alapterületű telken álló rossz műszaki állapotú családi ház elbontását követően kezdett egy új, minőségi ház kialakításába a megrendelő-építtető, Sohodóczki Zoltán. A tervezést, korábbi jól működő együttműködésükre alapozva, Makrai Sándor építészre bízta, aki a megrendelő számára korábban már tervezett családi házat, szintén Kelenvölgyben.

A végeredmény itt is egy átgondoltan szerkesztett, jól működő ház lett, mely a megrendelői igényeket a telek lehetőségeihez mérten maximálisan kielégíti, ugyanakkor a tervező kézjegyét is magán viseli. A 90 m² alapterületű, háromszintes családi ház belső elrendezése a szokott módon osztódik szét: az alagsorban többfunkciós helyiségekkel, a földszinten garázzsal, nappalival, konyhával, az emeleten hálószobákkal, vizesblokkokkal. A telek erős lejtése miatt a földszint a kert felé már emeleti szintre emelkedik, így ott egy loggia kialakítására is lehetőség nyílt.

A belső teret az egyszerűség, és a tiszta színek jellemzik. A ház jellegzetes megjelenését az anyaghasználat és az árnyékolt nyílászárók kiosztása adja. Az építész a kedvező kilátás miatt a sarkokra szerkesztette az ablakokat, amelyekre masszív fém eltolható árnyékoló panelek kerültek. A karakteres nagy ablakok mellett, random elhelyezett bevágásokba kerültek a lépcsőház, a garázs, illetve a kisebb helyiségek ablakai. A homlokzat érdekességét azonban leginkább a nagy felületű mozgatható árnyékoló táblák mozgása adja, egyfajta állandó csiki-csuki játékot idézve. Szintén karakteres vonás a kert fölé emelkedő, kihasított, fedett-nyitott terasz is. Ez, illetve az alagsori terasz is kapott árnyékoló panelt, melyek betolásával a ház szinte teljesen kockává zárul.

A ház benapozása jól átgondolt. A déli irányban a tető erősen túlnyúlik az északi irányban viszont ormos kialakítású, így biztosított az évszakoknak megfelelő optimális árnyékolás. A nyári merőleges sugarak nem, viszont a lapos téli napsugarak bejutnak az ablakokon. A bevilágítást az emeleteken és a földszinten a nagy ablakfelületek, az alagsorban pedig a széles angolakna biztosítja.

Maga az épület ugyan nem passzív ház, de rendelkezik számos hasonló tulajdonsággal. A falak és a nyílászárók több rétegben szigeteltek, a finoman döntött tetőn megfelelő szögben, a külső szemlélő számára szinte észrevétlen módon napelemek bújnak meg, melyek jelentős mértékben hozzájárulnak az épület alacsony energia felhasználásához. Az ablakok árnyékoló panelei teljes mértékben ki tudják zárni a nyári perzselő nap sugarait, az alacsony hajlású tető alatt pedig jól átszellőztetett padlástér húzódik meg, így nyáron – a megrendelő elvárásának megfelelően - mesterséges klimatizálás nélkül is, alacsony marad a ház belső hőmérséklete.

Az építés során az egyszerű technikákra és a természetes és anyagok használatára törekedtek. A ház burkolata kő, az épületkontúron lényegesen túlnyúló tetőfelület anyaga pedig cinklemez lett. A homlokzatot burkoló, csontszínű kő olcsó, könnyen kezelhető, fokozottan fagyálló, tartós anyag. A főként útburkoláshoz használt, fagyálló osztályozott mészkőzúzalékot egy speciális ragasztótechnikával vitték fel az alapvakolatra. A referenciát az egy évtizeddel korábban megépült hasonló technikával készült és jól vizsgázott ház burkolata jelentette. Az elkészült felület – az elemes burkolatokhoz hasonlóan – könnyen javítható, a homlokzaton végzett bármilyen későbbi módosítás után nyomtalanul visszaállítható az eredeti struktúra.

A ház egyszerűségével és praktikumával tüntet az amúgy igen vegyes, de kellemes kertvárosi utcaképben.

Bán Dávid