Keszthelyi vízpartfejlesztés: „Add vissza!” – Kálna Dávid és Nardai Sarolta különdíjas pályaműve

Januárban zárult a Keszthely és a Balaton kapcsolatára fókuszáló ötletpályázat, amelynek keretében a kiíró építészeti-tájépítészeti eszközökkel megfogalmazott javaslattételeket várt egy magas szintű vízparti szolgáltatást nyújtó, multifunkcionális együttes létesítésére vonatkozóan. Kálna Dávid és Nardai Sarolta koncepciója a víz és az ember élővilágának harmonikusabb együttélését tűzte ki célul. Az újszerű megközelítés és a természeti értékek tiszteletének kiemelt kezelése okán a zsűri különdíjjal jutalmazta a művet.

A kiterjedt balatoni nádasok a tó leggazdagabb élőhelyei, melyek nélkül nem létezhet egészséges balatoni ökoszisztéma. Fontos szerepük van a vízparti város természetközeli állapotának a fenntartásában, ugyanakkor szűrőként is működnek: tisztán tartják a vizet, megfékezik a hullámokat és ezzel a tópart erózióját is akadályozzák. Az összefüggő nádasok visszahúzódása, pusztulása egyre rohamosabbá válik, részben az emberi tevékenység miatt. Ennek a folyamatnak a visszafordítására, a tópart eredeti jellegének visszafejtésére tesz kísérletet a terv.

Pályázatunk célja, hogy felhívja a figyelmet az ökologikusabb szemléletű fejlesztési irányok szükségességére, Keszthely Balaton-parti zónájának esetében az ember és a vízparti élővilág harmonikusabb együttélésére való törekvést lefordítva építészeti és tájépítészeti javaslatokra.

Arra kerestünk válaszokat, hogy milyen kompromisszumokkal lehet/érdemes a szükséges, mai igényszintet kielégítő szolgáltatásokat elhelyezni a Balaton-part egy sokkal természetközelibb állapotába visszalépve, amelyben a parti sáv megmarad átmeneti zónának, és újra szervessé teszi a tó és az épített környezet meggyengült kapcsolatát. Az általunk javasolt megoldások a térség egyedülálló fizikai adottságainak megőrzését helyezik előtérbe.

A jelenlegi környékbeli fejlesztési törekvések a valós társadalmi, városépítészeti igényeket és a természetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyják, ez pedig hosszútávon éppen a tó jellegzetes, megkapó karakterének a kiszorulását és turisztikai vonzerejének elvesztését okozza. A jelen problémáira reagálva újfajta megközelítésre van szükség, ami újfajta építészeti megoldásokat igényel.

A koncepció a tervezési terület természeti értékeinek kataszteréből indul. A sűrű facsoportoknak otthont adó zöldfelületek kiemelésre kerülnek, ezek a tervben nem definiált használati terek, a nyílt víz mentén fürdőzésre alkalmasak maradnak. A széteső funkciójú beépített területeket visszaadjuk a természetnek. Az elaprózódó beépítések helyére a víz beáramlik, a kialakult szigetek sekélyebb vizű part menti sávjait pedig benövi a vízi növényzet. A nádi világ a Balaton kapujaként összeköti a szárazföldi városszövetet és a tó nyílt vizét.

A tervezett funkcióknak otthont adó épületek a kialakult öblökben szóródnak szét, szoros kapcsolatban a vízzel, megjelenésükkel és anyaghasználatukkal szinte beolvadva a nádasba. A funkciókat összekötő útrendszer csapásokat vág a náderdőbe, melyet végigbarangolva izgalmas zugokat fedezhetünk fel. Az út és az épületek állandók, körülötte változnak a természeti keresztmetszetek. Ez a pulzáló tér a használat több dimenzióját nyitja meg. Az évszakokra a „nádkomplexum" a víz és a növényzet folyamatos változásával reagál, a vele szimbiózisban élő épületek így képesek kiaknázni az évszaknak megfelelő lehetőségeket. A nádas fölé emelkedő irányjelzők a tájékozódás segítésének az eszközei.

Kálna Dávid, Nardai Sarolta

Szerk.: Sulyok Georgina