Kis-Balaton Látogatóközpont

A Narmer Stúdió terve egy olyan látogató központ, amely a Kis-Balaton élővilágát bemutató kiállítás mellett elsődlegesen az itt valóban nagy számban megforduló turista kiszolgálására született. Vasáros Zsolt DLA vezető tervező elképzelése szerint egy a tájban elvesző, funkcionális és mérnöki szempontokat érvényre juttató épület születhet meg.

Építészeti koncepció

A telken jelenleg az elismert ornitológusról, Vönöczky Schenk Jakabról elnevezett kutatóház áll, amely kutatóknak, a Nemzeti Park dolgozóinak biztosít a működéshez szükséges hátteret. A telek fennmaradó része jelenleg kihasználatlan, ám fontos kiindulópontja a Kis-Balaton iránt érdeklődőknek, szakvezetések, különböző programok kezdőpontjaként funkcionál évek óta sikeresen: közel évi 10.000 látogató fordul meg itt annak ellenére, hogy jelenleg a területen csupán egy pavilonszerű vizesblokk áll rendelkezésére. Erre a jelentős látogatói érdeklődésre épül a „Kis-Balaton Turisztikai Látogatóközpont", nevében világosan utalva a főfunkcióra, azaz a Balaton-felvidéki Nemzeti Park látogatóinak, illetve a környék nevezetességei, látnivalói iránt érdeklődőknek méltó infrastruktúrát, tájékozódási és információs lehetőséget nyújtó együttesre.

A kiszolgáló és az üzemeléshez szükséges háttérfunkciók mellett valamennyi, az épületben és az épületen kívül tervezett attrakció kínálati elemekre épített koncepción alapul. Az épület alapfunkcióin túl megjelenő kiállítási installáció tematikai egységei, továbbá a kapcsolódó, különböző csomagokban igénybe vehető látogatói funkciók tematikailag összekapcsolódnak, komplex, turisztikailag értékelhető egységet alkotnak.

Az építészeti koncepció a telekből és helyből eredeztethető, ez adja ikonikus, szokatlan karakterét. A környező telkek beépítésére nem alapozhattunk, sem léptékben, sem a közvetlen környezetben nem találunk szignifikáns beépítést. A nagyméretű, téglalap formájú telek hosszanti oldala párhuzamos a déli oldalon húzódó Gyöngyös-patakkal, mely fontos tengelyt jelölt ki a tervezett épület beépítéséhez a telek fáktól mentes részén – összhangban a meglévő kutatóház beépítésével. Számos koncepcionális felvetés és a program véglegesítése után a szándékoltan földszintesre tervezett épület tömegéhez egy különös analógiát, az autópályák fölött átívelő ún. vadhidakat vettük alapul. A hosszanti, lineáris szerkesztést az egykor természeti környezetet rehabilitálni szándékozó művi táj is indokolja, emiatt is érezzük helyénvalónak az alapvetően mérnöki jellegű megjelenést.

Tervünk szerint a ház tetőszerkezete egy nagy, törtvonalú híd, amely járható zöldtetős kialakítású. A szerkezete látszóbeton minőségű vasbeton, alatta a részben transzparens beépítés könnyedebb fa és üveg szerkezetekkel tervezett, amely a megnyitásokon keresztül vizuális és fizikai összeköttetést is jelent a közvetlen környezettel. A látogatók a tetőn végigsétálhatnak, a biztonságot fa cölöpsor és az ültetett növényzet adja.

A „felhúzott" tetőlemez alatt az épület homlokfalai a főbejáratnál, valamint a belső udvari kijáratnál hátrahúzottak, így ezzel a visszametszéssel az épület homlokzatát meghatározó, egyfajta modern tornác képe is megelevenedik. Ez nemcsak tömegalakítási eszköz, hanem az épület árnyékolásában, ezáltal egy gazdaságosabb fenntarthatóságban is nagy szerepet játszik. Az árnyékolás kérdése nem csupán a belső terek kapcsán merült fel, hanem a külső környezet alakításában is segítségül hívtuk: az épület alól kifutó nagyméretű teraszok formáját az épület nyári napfordulókor a talajra vetett árnyékának kontúrja szabta meg, így a tervezett épület egyfajta napóraként működik, a déli oldalon a 10 órakor, tehát a látogatóközpont várható nyitásakor kialakuló vetett árnyékot figyelhetjük meg, az átellenes, belső udvari oldalon pedig a 18 órai – záráshoz közeli állapotot mutatja a terasz vonalvezetése.

Az épület pozícionálása és orientációja gondos mérlegelés eredménye. A főbejárat a telek feltárása felé fordul, vele szemben a keleti oldalon lehet kilépni a belső udvarba, amely a játszótér mellett izgalmas tanösvényt és madárbemutatót rejt. A külső funkcionális működés vizesblokkot és büféhasználatot nyújt a túrázóknak. Az épület belső szerkesztése szerint középen kialakul egy tágas tér, melyből minden látogatói funkció könnyűszerrel elérhető: a kiállítótér, a shop, büfé vagy az előadó. Ezt a magot fogja közre az északi oldalon az üzemeltetési szárny, míg a déli oldalt teljes egészében kitölti a kiállítótér.

Kiállítási koncepció

Az építészeti koncepció szerint az épület a tájból és a helyből származtatott, a pillérekkel alátámasztott töredezett lemezek egy új világot nyitnak fel. Szándék volt a teljes belső azonos belsőépítészeti felfogása, ideértve a kiállítást is. A cél egy modern formavilágú, a kortárs funkciót kortárs módon megjelenítő enteriőr kialakítása volt. A kiállítás már az előcsarnokban elindul, egyfajta rávezetésként az elsősorban a Kis-Balaton élővilágát bemutató kiállításra. Mielőtt megismerjük az érintetlen Kis-Balatont, rápillanthatunk a táj ember alakította arcára is: a mennyezetről függesztett csónakok a balatoni halászat fénykorát idézik, az egykori kócsagőr, a mai természetőrök elődjévé pedig fotós fal segítségével válhatunk egy fotó erejéig. Nem szándékoztuk bemutatni azt, amit élőben, a túrák keretében is megismerhet a látogató. Ez nem is feladata egy látogatóközpontnak, sokkal fontosabb az interpretáció síkja, illetve mindaz, ami a természetben nem látható-érzékelhető. Tervünk pontosan erre fókuszál, amikor a kiállítás fő témái az egymástól nagyban különböző élőhelyek köré csoportosulnak: föld alatti, föld közelben élő, vízben és levegőben élő állat- és növényvilágot mutatnak be. A természetes fényt teljes mértékben kizártuk, elsősorban a fény- és hanghatások zavartalansága, továbbá a látogató jó értelemben vett kizökkentése miatt.

A föld feletti világot interaktív fatörzs installáció vezeti be, amelyekben, közöttük és felettük számos inger-hatás éri a látogatót. A szpothangszórókból állathangok szólnak, a simogató falon az állatok „ruhája" érzékelhető, az erdő-mező témát a legkülönbözőbb hagyományos és interaktív eszközzel fejtjük ki.
A földközeli élővilágot a talaj közelében mutatjuk be. Rejtett vitrinekben, résekben ismerjük meg a terület jellemző állatait, a pockot és az ürgét. A méhek világa köti össze a szárazföldi és a vizes élőhelyeket, ennek a sokszor szomorú aktualitásokat hírbe hozó témának jelentős teret adtunk. Több interaktív játék, kirakó, hagyományos és modern eszköz rejtőzik a méhsejt ihletésű installációban. Ugyanitt egy professzionális, döntött széksoros moziterem ékelődik a kiállításba, ahol tematikus filmek színesítik a kiállítás világát.

A mocsárvilágban backlight nádasfal ad alaphangulatot, itt jelenik meg különböző eszközök támogatásával az emblematikus kócsag. Periszkópokkal a földbe, mocsárba tekinthetünk, miközben vetített interaktív tartalmak jelennek meg a padlón és más eszközökön. A vizes élővilágot járható üvegpadlóra installált interaktív fóliával „téliesítjük", elektromos impulzus hatására kitisztul és látható a megidézett világ. A madarak világát madárhangokat megszólaltató „tojásfotelekkel" és madár-repülésszimulátorral tesszük élményszerűvé.

Megújuló energiaforrások, környezettudatos megoldások

Az épület tervezésekor a kezdetektől fogva fontos szerepet játszott a megújuló energiaforrások használata, mivel Nemzeti Parki létesítményként az előírásokon túl az épületnek környezettudatos üzenetet is hordoznia kell. Számos tervezési döntésben visszaköszönnek az energiatudatosságra való törekvések, mind az épületgépészeti, épületvillamossági, mind pedig a tájépítészeti koncepcióban is megjelennek erre utaló megoldások. Szembetűnő az épület földdel, jobban mondva zölddel való betakarása. A zöldtető vastagsága és rétegrendi felépítése okán jelentős hőtehetetlenséget ad, továbbá lassítja az esővíz elvezetést, csillapító közegként is viselkedik. A két hosszhomlokzat tornácos kialakításánál vizsgáltuk a benapozási lehetőségeket, a visszahúzott homlokzati sík a közvetlen benapozástól megóvja a belső tereket.

Az épület téli fűtési és nyári hűtési igényét talajszondás hőszivattyús rendszer látja el, kihasználva a talaj közel állandó hőmérsékletéből nyerhető megújuló energiákat. A belső udvaron kialakított 20 db, 100m mélyre lefúrt szondából nyert energia táplálja a hőszivattyút. A hőszivattyún keresztül nyert 45/40°C-os fűtővizet az épület helyiségeinek padló- és radiátoros fűtésére, a légtechnikai berendezések energiaigényének kielégítésére, valamint az épület melegvíz ellátásának biztosítására használjuk fel. A fűtésszabályzás időjárásfüggő, azaz a külső hőmérséklet emelkedésével – vagyis a fűtési igény csökkenésével – a hőszivattyú vezérlése a fűtési víz hőmérsékletét csökkenti, elősegítve ezzel a magasabb hatásfokú üzemeltetést, a gazdaságosabb, energiatakarékosabb üzemet. A helyiségek hőmérséklete egyedileg szabályozható, a fűtési vezetékek szakaszolhatók. A talajszonda üzemeltetése nem jár zajhatással, nincs szükség tüzelőanyagokra, így légszennyező-anyag kibocsátás (füstgáz, égéstermék) nem keletkezik, légszennyezést nem okoz, ellentétben egy hagyományos gáz- vagy más üzemű kazánnal.

Az épület legtöbb helyiségében természetes úton történik a szellőztetés, ezzel is csökkentve az épület fenntartásának költségeit. Azonban a nagy közönségforgalomnak kitett helyiségekben, pl. kiállítótér, előadóterem, a természetes szellőzés mellett gépi úton is segítjük a légcserét. Ezen légtechnikai rendszerekből távozó levegő hőtartalmából visszanyert energia felhasználására az összes szellőzési rendszerbe hő visszanyerőt terveztünk.
A tervezési területen a jelenleg meglévő épület szennyvízelvezetése nem bővíthető, így a tervezett épület szennyvízkezelésének megoldására egy új, telken belül elhelyezett biológiai szennyvíztisztító berendezés kerül kialakításra. Az épület szennyvizei zárt csatornahálózaton keresztül jutnak el a tisztítóig, a konyhai zsíros szennyvíz olajfogón keresztül vezetett. A megtisztított szennyvíz a telekkel párhuzamosan, a bekötőút túlsó oldalán húzódó Gyöngyös-patakba kerül.

Az épületnek és környezetének elektromos energia igénye alapvetően az áramszolgáltató energiaellátó hálózatából biztosított, azonban az energia fogyasztása csökkenthető megújuló energiarendszer által termelt elektromos energia felhasználásával. Erre a belső udvaron elhelyezett, napcellákból álló háztartási méretű kiserőmű szolgál, melynek teljesítménye 49kWp. A napelemes rendszer teljesen automatikus működésű, kezelő személyzet beavatkozását nem igényli. A napelemtáblák tükröződő, sík felületek, így új forrását jelentik a poláros fényszennyezésnek és veszélyeztetik azon repülő rovarokat, melynek lárvái a vízben fejlődnek. Amennyiben a napelemtáblákat a polarizálatlan fényt visszaverő rácsmintával látjuk el, akkor elvesztik a rovarokra kifejtett vonzásukat, így biztonságosan alkalmazható akár vizes élőhelyhez közel is.

Vasáros Zsolt DLA