kisnagyház - családi ház Szentendrén

"Ez a ház egy határozott, egyszerű dallam, amit céltalanul kalandozó, de a témához váratlanul visszataláló felhangok és futamok tesznek izgalmassá."építész: N. Nagy Tamás

A magyar táj már csak ilyen. Lélegzetelállító kilátás a Pilis halmaira, körben kalyibák, farmok, kiskertek, újkeletű uradalmak, keréktörő dűlűutak, márványlépcsők, csehszlovák faházak és a Rám-szakadék pontos mása. Később megtudjuk, hogy itt még útnak kellene lenni, csak előre nem látható okokból megcsúszott az agyagos hegy, vele egy fél nyaraló, azóta is szívlapáttal járnak erre a kisnyugdíjasok kaput nyitni a postásnak.

Tényleg, jár erre postás? Persze az vessen magára, aki körben akart jönni, térkép szerint, Szentendre Leányfalu felőli peremét szemlézni. Ez itt ilyen, a maga bája is megvan. Az a helyi lakos is édes, aki a hulladékhasznosító Heidelberg art projekt (lásd Octogon 1998/3.) magyar verzióján dolgozik évtizedek óta: az öt méteres magasságban, akácfák fölött húzódó kerítésen át az út meredek partjára hajigál autógumit, hűtőgépet, köszörűt, pufajkát. Szilárd szociális réteg borít mindent. Aztán jönnek a követhetetlen házszámok, a kétszáz méterrel ezelőtt magunk mögött hagyott ház magányos postaládája a semmi közepén. Szóval, akkor jár a postás. Az amőbaszerűen medrét elhagyó utca egyik eldugott zárványában találunk rá a még ideiglenes kapura. Vaskos faburkolat fragmentumai, egy laposan kúszó tető, részleteiben is arányos formák. A megismételhetetlen pillanat, amikor valami biztató kivillan a dzsuvából.

Nem ingerszegény, ahogy idejut az ember. Nem is igazán utcáról jön be, és aztán rájön, hogy a telek sem igazán telek, hanem furcsán kihasított földterület, ami évtizedekig vándorolt tulajról tulajra, de mindenkin kifogott a szerencsétlen legyezőalak, a hozzávásárolt csíkkal együtt alig száznyolcvan négyszögöl és a szigorúan alacsony beépítési százalék. Viszont a telek déli lábánál ott húzódik a patak mély medre, a túlparton fák között szerény nyaraló, a legszélesebb keleti mezsgye egyetlen alacsony fagyalsáv, évtizedek óta itt lakó "panasz nem lehet rájuk" szomszédokkal, így aztán akár a dupláját is mondhatták volna a területnek, az is hihető.

Pindurka telek, határok nélkül. Egy ilyen ferdén megdöntött, törött Ziegler-ostya, aminek a csücske nyugatra mutat, észak-dél irányban pedig hét méternyi szintkülönbséget lehetett lefelé gurulni, egyenesen bele a patakba. Azóta már nem, mert feltöltötték és eltorlaszolták egy takaros házzal.

Kik ők, a határozatlan alanyok? Fiatal kiköltöző pár két gyerekkel, és egyáltalán nem határozatlanok. Papíron leadták a rendelést az építésznek: ide kérünk nappalit terasz- és kertkapcsolattal, étkezőt, konyhát, hálót, fent pedig bejárat, gyerekek, garázs, slussz. Aztán határozottan magára hagyták a gyerekkori ismerőst szakmai tudásával, az ajtóból visszaszólva: ja, és fa és kő, az bejön. Mint a mesében.

 

 

Egyszerűen nehéz feladat, hogy a nyilvánvaló hogyan legyen szokatlanul egyértelmű. Északra néző bejárat és garázs az emeleten, kifelé kicsit és szerényet mutató motelbungaló: a kert és a patak felé terasszal, nagy ablakokkal forduló kétszintes családi fészek. Másképp nehéz is lenne tájolni. Egyszerű csíkház is megtette volna, nyeregtetővel, a fedett déli terasz fölött túlnyúló eresszel. Ehelyett a patak által kirajzolt, közepén megtört mezsgye adja azt a két irányt, amihez az épület kontúrját igazították. A bejárattói jobbra eső, közel négyzetes traktusban jókora garázs, alatta a szülői háló fürdőhelyiségekkel, valamint a kazán kapott helyet. A tágasnak nem rnondható előtérből balra nyílnak a gyerekszobák. A szabad légtér és látszó gerendák játékos - bokszzsákok, gyűrűhinták és visongó kisöcsök felaggatására alkalmas - dühöngővé avatják az északra néző közlekedőt. L alakban két szoba és egy fürdő nyílik innen. Mivel az ablakok a kinyúló eresszel egy vonalba kerültek, a cserepezést plexi betétek szakítják meg, így természetes fényt kapnak az íróasztalok.

Az előtérből kétkarú lépcső vezet a földszintre - a trapéz alakú lépcsőház mentén billen ki alig észrevehetően néhány fokkal a hosszanti keleti traktus. Az emeleten szabályosan elkülönülő szárnyakat a földszinten finomabb összemetszések mossák egybe. Az északi oldal itt egyetlen hosszú támfal, amely közepén nyolc méter hosszon mintegy másfél-két méternyire kiöblösödik, helyet adva a szülői hálóhoz tartozó WC-zuhanyzó helyiségnek, a kazánnak, és az egyterű nappali-étkezőből elhúzható üvegfallal nyíló ablaktalan konyhának. Ez az elnyújtott téglalap a négyzetes nyugati traktus raszteréhez illeszkedik, tölcsérszerűen szűkülve a két szárny közötti közlekedő és a lépcső felé. A föld alatti konyha érdekes megoldása a felülvilágító akna, ami a régi parasztházak pendelykéményes szabad tűzhelyének megidézése a végletekig egyszerűsített modern térben. A konyha elhelyezése és felülvilágító kűrtője pontosan illeszkedik abba a magától értetődő téralakítási rendszerbe, ami akarva-akaratlan a hagyományos háromosztatú házak logikáját variálja szabadon - az emeleten szabályosan, a földszinten megtükrözve.

 

 

A bejárattól mosott beton járda és lépcső visz körül a ház mögé a kertbe. A fedett terasz, három hengeres faoszlopával egy falusi tornác metamorfózisa, a nappali tolóajtaja a mindennapi használat során főbejárattá lép elő, a lépcsőházzal leválasztott háló pedig a tisztaszoba visszahúzódó intimitását adja vissza. Mindezek csupán távoli asszociációk, és legkevésbé sem archaizáló formákkal, sokkal inkább egyszerű, használatelvű térszervezéssel idézik meg a hagyományos parasztházak hangulatát. Ehhez hozzájárulnak persze a puritán fehér falak és a vaskos, házilag tervezett berendezési tárgyak, melyek egyetlen díszitőeleme az őszinte anyagszerüség.
Textúráiban, anyagaiban egyébként a ház a modern és a rusztikus határán mozog játszi könnyedséggel. Szabálytalan, de szögletesre hasított bogdányi kő és vastag,
széles vörösfenyő deszkázat váltakozik a homlokzaton, a hideg és meleg, szerves és szervetlen végleteit pontos arányrendszerben elegyítve. Az áthidalók és az ablakpárkányok zsaluzott betonja észrevétlen vizszintesekkel tagolja a gyönyörű kőfalat.

 

Minden faszerkezet vörösfenyőből készült, így semmit nem kellett eltakarni: a túlnyúló ereszek alatt a szaruvégek, a lécezés és a téglány cseréphéjazat sormintája felesel a terasz pallóterítéséveI. Az alig észrevehető alaprajzi kibillenést a terasz fordítja tovább 13 fokkal, követve a telekhatár törését, és a nappali előtt szélesebb életteret kialakítva. Három kővel burkolt pillér és kör keresztmetszetűre esztergált faoszlop hangsúlyozza a trapéz ferde oldalát, és tartja a tetőt, ami aszimmetriája miatt a leülős részen a legmélyebb, tovább fokozva a terasz intimitását.

Kevés, ám annál szembeötlőbb játék bontja meg a homlokzat logikus szerkesztését.
Ilyen a lépcsőház hosszú ablaka, az egyetlen, ami átfut a kő- és a faburkolat között.
Az emeleti gyerekszobák észak felé forduló közlekedő-dühöngője széles üvegajtót kapott, amin viszont nem lehet közlekedni, se ki, se be. A homlokzati faburkolat minden második sávját továbbfuttatták, barátságos rácsot eresztve az ajtó elé. Nagyon szokatlan, eléggé frusztráló, viszont biztosan jól működő, és határozottan szellemes megoldás. Gyengéd szobafogság építészeti módszerekkel.

 

Értő és érző építész dolgozott ezen a házon, kevés hibalehetőséget és kétséges megoldást hagyva a kivitelezőknek és a munkába itt-ott besegítő háziaknak. A tető kényszerű elmetszése a kibillentés tengelyében kissé drasztikus, balul sikerült bűvészmutatványnak tűnik a bejárat felől - fájdalmasak a gyönyörű francia téglánycserepek szétfűrészelve! A konyha felülvilágítóját kár volt fából készíttetni - a beszerelés pillanatában harmonizált a többi nyílászáróval, viszont két év alatt látszólag húszat öregedett, és száz százalék, hogy a házőrzők levizelik. De ez legyen a legkevesebb.

Nagy Tamás háza ritka példája az androgin építészetnek. Finomsága, érzékenysége első pillantásra kecses, feminin, más helyütt magával ragadóan nyers és erőteljes. Egyszerre képes legyűrni az erős, macsószagú kitüremkedéseket, és felülemelkedni az ellágyuló, áttetsző érzelmességen. Ez a ház egy határozott, egyszerű dallam, amit céltalanul kalandozó, de a témához váratlanul visszataláló felhangok és futamok tesznek izgalmassá. És építész legyen a talpán, aki 130 négyzetmétert így hangszerel négy emberre.

építész: N. Nagy Tamás
szöveg: Varjasi Farkas Csaba
fotó: Szentiváni János

nyomtatásban megjelent az Octogon Architecture&Design folyóiratban