Kórházépítészet – Már harmadik évezrede I.

Az Egészségügyi tematikus héten a kórházak típusának történeti kialakulásával is foglalkozunk. Dr. Kiss Zsolt István, aki többek között az Építészek Nemzetközi Szövetsége által alapított Egészségügyi Munkacsoportnak is a tagja, egészen az ókortól kezdve vezet be minket a speciális épülettípus történetébe, és legmeghatározóbb példáinak ismeretébe.

"Az építészet a feltalálás tiszta művészete, mert formáihoz nincsen a természetben kész minta, hanem ezek az emberi képzelet és értelem szabad alkotásai. Erre való tekintettel a leg­szabadabb ábrázoló művészet lenne, ha nem függne egyenként és teljesen az általános termé­szeti törvényektől és az anyag mechanikai törvényeitől: mert az építőművészet bármely tárgyát tekint­sük is, annak első és eredeti koncepciója mindig valamely anyagi szükséglet kielégítéséből ke­letkezett." (Gottfried Semper 1854.)

A kórházépítészet történetének kutatása összetett feladat. Építészettörténeti leírások, a gyógyítás, gyógyászat múltjával foglalkozó tanulmányok és nagy múltú, e témakörben érintett uralkodókkal vagy tudósokkal kapcsolatos leírások segítenek benne. A betegek gyógyulását szolgáló építmények létrehozásánál az építészetre ható törvényeket kell összhangba hozni a gyógyítás emberi, technikai és társadalmi tényezőivel. Az építészet ötezer éves története mellett a gyógyító házak építésének is vannak több mint háromezer éves emlékei. Éppen ezért jelen írásomban a kórházépítészet fejlődéséről adok rövid keresztmetszetet az ókori és középkori kórházakról a teljesség igénye nélkül, szubjektíven kiemelt példák segítségével.

Az ókori törvénykönyvekben Mózes, az indiai Manu vagy az Óbabiloni Birodalom létrehozójának, Hammurapi királynak a 282 cikkelyt és epilógust tartalmazó, egy 2,25 m magas diorit kőoszlopra felvésett törvénykönyvében is találunk több olyan utalást, mely szerint uralkodása idején (kb. Kr.e. 1850-1690) betegek gyógyításával is foglalkoztak. Ezek a törvények említik többször az orvosok tevékenységét. A Hammurapi törvénykönyvét tartalmazó sztélé egyébként a párizsi Louvre-ban található, de másolatát a berlini Pergamon múzeumban is láthatjuk.

A mai kórházaink elődeit az ókori keleti népek történetével foglalkozó tanulmányok alapján a Távol-Keleten kell keresnünk. Időszámításunk előtt mintegy félezer évvel Ceylon szigetén már voltak kórházak, amelyeknek azonban csak létezéséről van tudomásunk, elrendezésüket nem ismerjük.

Aszklépiosz kultusz
A görög mondák szerint Epidaurosz városában született Aszklépiosz, a gyógyító isten, Apollón és Koronis fia, aki sokszor az epidauroszi templomában háló betegek álmában nyilatkozott meg mint gyógyító isten. Aszklépiosz és Épióné leánya az egészség és a tisztaság istennője Hügieia, elsősorban a betegségek megelőzésének és az egészség megőrzésének alakja, akit a megújuló életerő szimbólumát jelképező, csészéből ivó, teste köré tekeredő kígyóval a művészek sokszor ábrázoltak. Az Aszklépiosz tiszteletére emelt templomokban alakult ki az Aszklépiosz kultusz, melyek mellett gyógyítással foglalkozó iskolák létesültek.

A török partok mellett, Rhodosztól északra terül el Kósz szigete, melyen az Aszklépiosz szentélyt, a híres gyógyászati központot három, egymás felett kialakított teraszon helyezték el. Gyönyörű kilátás tárul északra a tengerpart és a közeli város felé. A dór stílusú templomot két oszlopsor fogta közre, lentről pedig monumentális lépcsősor vezetett az épülethez.

Ezen a szigeten volt az egyik leghíresebb ilyen iskola, melyben tanult és tanított Hippokratész, a híres görög orvos, akit feltehetően édesapja vezetett be az orvostudományba. Életrajzírójától, az epheszoszi Szóránosztól tudjuk, hogy Hippokratész a 80. olümpiasz első évében, feltehetően Kr.e. 460-ban született, és ismereteink szerint Larisszában Kr.e. 375-ben halt meg. Legismertebb tőle a Kósz szigetén működő Aszklépiosz orvos-papok fogadalmi szövege, melynek csak elejét idézem:

„Esküszöm Apollónra, az orvosra és Aszklépioszra és Hügieiára, és Panakeiára (Hügieia testvére, a növényi eredetű orvosságok istennője), és az összes istenekre és istennőkre … hogy … ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távol tartva magamat minden egyéb szándékos és kárt okozó jogtalanságtól …"

Számos általános tartalmú műve maradt fent a propedeutikus művek, az egyetemes orvostudományi művek, az orvosbölcseleti művek és a népszerű felolvasások, illetve monográfiái: az anatómiai művek, az embriológiai művek, a fiziológiai és általános patológiai művek, a speciális patológiai művek, a szemészet, a nőgyógyászat, kórtörténet, prognosztikus művek, a krízisek tanaival foglalkozó művek, a dietetikus művek és a sebészeti művek között is számos területet bemutató könyv.

A kora középkorban – A középkori muszlim világban
A görög iatriek, a római valetudináriumok és az első keresztény xenodocheionok elsősorban csak a környezeti hatások ellen nyújtottak védelmet, minimális fűtési követelményeket, ivóvíztárolást, ellátást és a járványok idején a betegek elhelyezését szolgálták. A hospicium, illetve hospital elnevezés a IV. század környékén alakult ki. A különböző korszakok orvostudományának fejlettsége, a rendelkezésre álló anyagok és építési módok, illetve az adott társadalmi berendezkedés elvárásai ha különböző irányokba hatottak is, de  folyamatosan elősegítették, fejlesztették a kórházak kialakulását.

A középkori muszlim világ területén különös figyelmet fordítottak a betegek gyógyítására, illetve az egészségügyi ellátások megszervezésére. Az oktatási funkciókat is ellátó iszlám gyógyító intézmények középkori arab neve, a marisztán, a perzsa bimarisztán szóból ered, melynek jelentése: „a betegség helye".

Voltak muszlim katonai kórházak és hadifogoly kórházak is. A kórházak bárki előtt nyitva álltak, minden rászoruló kérhetett segítséget. Az intézményekben volt vizsgálószoba, ahol az ott lévő orvos eldöntötte, hogy a beteget kórházban kell kezelni, vagy megfelelő gyógyszerekkel ellátni és hazaengedni. A kórházak szigorú rendben dolgoztak. A különböző termekben különböző típusú betegeket kezeltek, melyeknek külön voltak szakorvosai. A termekben nagy gondot fordítottak a tisztaságra, és szőnyegekkel díszítették azokat. Ibn Dzsubair, a híres andalúziai utazó számolt be például a bagdadi Adúdi kórházról, melyet Adúd al-Davla emir építtetett, és amelyben több mint 20 orvos dolgozott. Ennek a kórháznak az igazgatója is kiváló szakember volt, ismerte a perzsa, görög és arab nyelveket is. A kórházban betegtermek, irodák, gyógyszertárak és diétás konyha is volt.

A bizánci keresztény, a bagdadi iszlám és csaknem egész Kis-Ázsia területét, kultúráját, művészetét felhasználva, a helyi hagyományok újraformálásával készült a szeldzsuk-török építészet egyik remekműve: 1228-1229 között a Divrigiben alapított együttes, melyben imaház és kórház is található. A Divrigi nagymecset és kórház komplexumát a Mengücek Beiség uralkodójának, Ahmed sahnak a parancsára Ahlati Hürremsah építette. Az épületegyüttes 1985 óta az UNESCO világörökségi listáján áll.

A nagymecset északi homlokzati főbejárata feletti felirat szerint „ennek a nagy mecsetnek az épületét Allah iránti szeretetből a használóinak szánjuk, akik rászorulnak Allah irgalmasságára. Ahmed sah, Szulejmán sah fia. Allah örökkévaló." Az épület 63×32 m-es, téglalap alapú, észak-déli irányultságú. A déli odalon alapterületének mintegy egyharmadát foglalja el a kórház, amelynek egyetlen bejárata a nyugati oldalon található. Az öthajós, bazilikális kialakítású imateremmel épített nagymecset és kórház gyönyörűen díszített és faragott sárgásbarna, mintegy 40-100 cm hosszú kváderkövekből épült. A stílusjegyei alapján építésénél feltehetően több műhely is dolgozott. Építőmesterei valószínű a Tbilisziből származó Ahmed ibn Ibrahim és az Ahladból származó Churramsah ibn Mullit voltak.

A középkori Tbiliszi különösen híres volt a finom fa ornamentikáiról. Ugyancsak befolyást gyakorolt az épületegyüttes kialakítására az ahladi középkori építőművészet. Bár a város javát az 1275-76-os földrengés megsemmisítette, sírok százai maradtak meg, amelyeken a gyönyörű ornamentikát láthatjuk viszont. Az együttesnek 3 kapuja nyugatra, keletre, és északra néz.  Az északi kapu talán a legmonumentálisabb, amelynek díszítése egész Anatóliában páratlan. Minden falfelületet virágos, mértani díszes faragások borítanak. Hasonlóan gazdag faragású, de kisebb méretű a két oldalsó kapu is.

A mecset öthajós belsejében 16 sokszögletű kőpillér támasztja alá a mennyezet boltíveit. Mindegyik oszlopfő másféle kiképzésű, eltérő díszítésű. A kőből faragott imafülke mellett annak jobb oldalán álló, ébenfából faragott szószék lenyűgöző mesteri munka, káprázatos finomságú motívumai között egy 12 ágú csillagba foglalva felfedezhetjük fel az évszázadokkal ezelőtt élt mester nevét: Tiflisé Ibrahim fia Ahmed. A nyugati oldalon van a kórház bejárati ajtaja, mely egy előtéren át vezet a cca 13x14,5 m nagyságú csarnokba, amelyet, mint a mecsetet is, egy magas tambur ablakai világítanak meg. Az épületegyüttest, eredeti arculatának megőrzésére nagy gondot fordítva, 1967-ben restaurálták.

A következő részben a középkori Európa és a reneszánsz időszak kórházépítészetével ismerkedhetünk meg.

Dr. Kiss Zsolt István
A szerző az ASC Stúdió Épülettervező és Tanácsadó Kft, valamint a Krämer, Kiss és Társaik Építészeti és Generáltervező Kft. tervezője, a Magyar Építőművészek Szövetsége, Egészségügyi Munkabizottság vezetője, a UIA – Public Health Group hivatalos tagja

Irodalomjegyzék:

Fekete István: Kórháztervezés, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964

Tony Spawforth: Az ókori Görögország templomai, Pécsi Direkt Kft., 2006.

Békési B. István: Törökország című útikönyve, Panoráma Kiadó 1983.

Voolker Eid: Ost-Türkei, Völker und Kulturellen zwischen Taurus und Ararat DuMont, Köln 1990.

Vera und Helmut Hell: Türkei, Nordtürkei, Osttürkei, Südosttürkei, Kolhammer, Stuttgart, 3. kiadás, 1988.

Prof. Maher Abd Al Kader.M. Ali, Professor of History and Philosophy of science – Faculty of Arts, Alexandria University, Egyiptom: Arab Medical Schools During the 12th and 13th  Centuries, Megjelent: The Alchemy web site on Levity.com, Prof. Hamed Abdel-reheem Ead, Professor of Chemistry at Faculty of Science-University of Cairo-Giza-Egypt and director of Science Heritaga Center szerkesztésében

Tompos Erzsébet: Az építészet története, Középkor, A bizánci és iszlám építészet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.

Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens: Muszlim kórházak és népegészségügy a középkorban, Egészségnevelés 2002/3. szám

Dr. Guzsik Tamás: Keresztény liturgiák építészete, II. rész, Középkori liturgiák és építészetük, Budapest, 2001.

Prof. Schultheisz Emil: A középkori orvosi fakultás curriculumai és tankönyvei

Albrecht Haas: Krankenhäser, Verlagsanstalt – Alexander Koch GmbH, Stuttgart

Nikolaus Pevsner: A history of building types, Thames and Hudson, London, 1976.

Handbuch der Architectur IV. Teil. Entwerfen, Anlage und Einrichtung der Gebäude 5., Handband Heft I. Verlag von Arnold Bergstresser Stuttgart, 1897.

Kolostor melletti ispotály működhetett – kórházi körkép a középkori Magyarországól, Szerző: NetAmbulancia, Forrás: 2009 MTI

Werner Müller, Günther Vogel: SH Atlas, Építőművészet, Springer Verlag, Budapest 1994.

Szerk.: Pleskovics Viola

A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.