Kós és a Fiatalok – Városismereti, építészeti séta Wekerletelep főterén

A Wekerlei Társaskör Egyesület Wekerlei Séták csapata évek óta vezet különböző útvonalakon és tematikával városismereti sétákat. A sétavezetők mind Wekerlét szerető és ismerő, elkötelezett lokálpatrióták, vagy a telephez más szálakon kötődő emberek, többségük az Egyesület önkéntese. Mivel valamennyien más szakterületeken dolgozók vagyunk (tanár, népművelő, néprajzos, zenész-színész, író, várostervező, építész), így természetesen minden séta más és más. Célunk megismertetni ennek a páratlan építészeti-természeti-társadalmi környezetnek a történetét, működését, mindennapjait a hozzánk érkező érdeklődőkkel.

A Kós és a Fiatalok séta alapvetően az építészetre, városépítészetre koncentrál, kiemelten a telep főterének kiépítésére, értékeire. Azonban megérteni az egykori Fő tér, a mai Kós Károly tér miliőjét nem lehet a telep egészének legalább nagy vonalakban történő megismerése nélkül. Hogy kerül a zártsorú, városias beépítésű, erdélyi népi építészetből ismert elemekkel és arányokkal operáló házak sora a falusias hangulatú, földszintes és egy emeletes, szabadonálló házak közé, melyek inkább a mai Magyarország tájegységeiből ismert motívumokat hordozzák magukon, keveredve szecessziós díszítményekkel? Mi a szerepe Kós Károlynak, a XX. századi magyar kultúrtörténet egyik legmeghatározóbb polihisztorának a telep építészettörténetében, kik és hogyan kapcsolódtak be a munkába a Fiatalok csoport tagjai közül? Mi biztosítja az egységet a 12-13 év különbséggel felépített házak között az egymással szemben fekvő térfalakban? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a parkban és a téren körbesétálva, a végén bekukkantva az egyik ház belső udvarába.

Egy kis előzetes történeti áttekintés, néhány archív dokumentumommal és fotóval Wekerletelep felépítéséről:

1908. július 20-án a Magyar Országgyűlés elfogadta a Budapest székesfővárosban és környékén állami költségen létesítendő munkásházakról szóló törvénytervezetet, melyet Wekerle Sándor pénzügyminiszter és egyben miniszterelnök nyújtott be. Célja az volt, hogy együttműködve Bárczy István főpolgármesterrel olyan nagyarányú központi lakásfejlesztést hajtsanak végre, amely direkt módon is, és az alacsonyan tartott bérleti díjakkal a magánpiacra indirekt módon hatva is képes legyen érdemi megoldást nyújtani a századfordulóra kialakult lakásválságra.

Az állam megvásárolta a főváros határán kívül fekvő, a Kispesthez tartozó 472000 négyszögöl nagyságú területet az építkezéshez.

1908 őszén lezajlott az a nyílt építészeti, városépítészeti pályázat, melyben a telep városrendezési tervére és a különböző munkásházak típusterveire vártak javaslatokat, hangsúlyozva, hogy ezek a kertvárosépítészeti eszméket tükrözzék, a házak pedig magyaros stílusúak legyenek. Az épületeket egyszerű kivitelben úgy kellett megtervezni, hogy  minden lakáshoz tartozzon kiskert. A lakóházakon kívül biztosítani kellett a lakosság alapvető szükségleteit kielégítő funkciójú épületek elhelyezését is, kiemeleten kezelve „az új telepre költöző munkásréteg valláserkölcsi és közművelődési igényei"-t, így számos intézmény megvalósítása került be a programba. Külön hangsúlyt kapott a főtér artisztikus megformálása.

1909 elejére felépült a telep déli sarkában az a mészhomok-téglagyár, mely a terület homokos talaját alapanyagként felhasználva biztosítani volt hivatott a legnagyobb tömegben szükséges építőanyag előállítását. Nemcsak a tégla árát tudták így alacsonyan tartani, de megspórolták a szállítási költséget is.

Időközben Wekerle Sándor elvetette a győztes városépítészeti tervet (Palóczi Antal, 1. kép), mivel nem tartotta elég gyorsan és olcsón kivitelezhetőnek, és megbízta a Pénzügyminisztérium keretein belül felállított munkásházak építésével foglalkozó önálló osztály főmérnökét, Győri Ottmárt, hogy a nyertes pályázatok legjobb gondolatainak felhasználásával készítsen egy új tervet. (2. kép) Szabályozási terve mindvégig a kivitelezés alatt vezértervként működött, és bár a program menet közben részleteiben többször változott, emiatt folyamatosan frissítették, az eredeti elképzelést végig megtartotta.

A típusépületek tervezésére kiírt pályázat sikeres résztvevőit megbízták a végleges tervek kidolgozásával. Több mint 12 építész, illetve tervezőpáros összesen 48-féle típust alkotott, köztük olyanokkal, amelyek bolthelyiséget is tartalmaztak. Ők név szerint a következők voltak: Árkay Aladár és Kallina Géza, Bierbauer István, Fleischl Róbert, Fiala Géza, Kotál Henrik, Komjáthy Sándor, Lechner Loránd, Palóczi Antal, Schodits Lajos és Éberling Béla, Tichtl György, Vásárhelyi Dezső, Wälder Gyula, továbbá van 4 olyan típusterv is, amelyeknek tervezőjét egyenlőre nem sikerült beazonosítani. 2 és 4 lakásos földszintes és 6-8-12 lakásos egyemeletes házakba kerültek a lakások nagyon változatos módon, jellemzően 2 szobával, néhány egy és három szobás mellett.

Mindeközben a Pénzügyminisztérium gondoskodott arról, hogy a terület (és a tervezett, de meg nem épített Óhegyi munkástelep) vízellátására és szennyvízelvezetésére is megfelelő közművek álljanak rendelkezésre. Mivel a fővárosi vízhálózatra nem csatlakozhatott a tervezett 2 telep, ezért kiépítésre került egy önálló, új szivattyúmű, a Csepeli Vízműtelep, melytől a vizet a Kispest és Kőbánya határában álló új víztoronyig szivattyúzhatták. A csatornahálózat a szennyvizet a fővárosi főgyűjtőbe vezette, innen került a Csepel sziget északi csúcsa felett a Dunába.

Az első két házat az építésvezetőség részére építették fel a Szabolcs (ma Kábel ?) utca 1. és 8. szám alatti telkeken 1909. augusztus elejére (3. kép). 1909. november 1-el 36 db földszintes házat adtak át, bennük 128 lakással a telep fővároshoz legközelebbi északi sarkán, ahová az első bérlők rögvest be is költözhettek.

Az 1910-ben elkészültek az első beépített tömbökre tervezett emeletes házak is, boltokkal, és újabb tömbök épültek be, 143 épületben összesen 593 lakás és 12 bolt (4. kép). Ekkorra a 48 különböző típusból már 41 féle legalább egy példányban állt. Középület még nem épült, az első iskolát és óvodát két munkásházban rendezték be (5. kép). A Sárkány utca 7. szám alatti 12 lakásos emeletes házba költözött a Gondnokság is, melynek első vezetője Győri Ottmár lett (6. kép). A Gondnokság intézte a lakások kiutalását, a bérleti szerződések megkötését, a lakbér beszedését, és később a telep közterületeinek és épületeinek gondozását, illetve karbantartását is. Önálló kertészeti telepet is létrehoztak, hiszen a koncepció szerves részét képezte a fásítás, bokrok, virágágyások kialakítása és fenntartása a köz- és magánterületeken.

1911-12-ben az építkezés felgyorsult, amire szükség is volt, hiszen eredetileg 3 év alatt kívánták befejezni az építkezéseket. Ezt később úgy módosították, hogy 1915 lett a céldátum. Előbb 257, majd újabb 264 épület készült el, 22 középület mellett 345 földszintes és 153 emeletes munkásház. A középületek egy része (iskola, óvoda (7. kép), tornacsarnok) és a tisztviselői kar (orvosok, tanítók, iskola igazgatók, pékek) részére épített házak is típustervek alapján épültek fel, de készültek egyedi épületek is (rendőrkapitányság (8. kép), lovasrendőrség (9. kép), 1913-ban posta). A telep területének majd ¾ része beépült, a legbelül elhelyezkedő házak már a főtér telkeivel szomszédosak voltak. Ez a tény ismét előtérbe hozta a Fő tér beépítésének építészeti problémáját. (10. kép)

1912 elején a Pénzügyminisztérium meghívásos tervpályázatot hirdetett a Fő tér szabályozási tervének elkészítésére. Hiteles forrásként egyedül Kós Károly visszaemlékezése maradt fenn erről, aki az egyik meghívott volt (Nagy Elemérnek mesélte el röviden, illetve Kerényi Józsefnek írta meg részletesebben emlékeit.). Kós, túl fővárosi munkáinak nagy részén, ebben az időben sztánai otthonában, a Varjúvárban élt és alkotott. Tervének lényege az volt, hogy a teret zártsorúan épített 2 emeletes házakkal fogja egybe, amit azzal is erősített, hogy a kelet-nyugati irányú Hungária úti torkolatok felett a házakat kapuépítményekkel kapcsolta össze. A főváros felőli északi irányból nyitva hagyta a látványt, a tér déli oldalán a parkba pedig a tengelybe helyezte a munkáskaszinó tornyos épületét. Alapvetően a falusias jellegű telep középpontjába egy városi teret, nagy, boltos házakkal övezett közparkot, sétateret ajánlott, hogy ne csak mértani, de szellemi, gazdasági és közösségi centruma is legyen az egyben. (11. kép Mivel Kós saját rajzai, tervei 1944-ben szinte teljes egészében megsemmisültek, fenti rajz egy 1936-os Magyar Építőművészetből, Dr. Forbáth Imrét méltató cikkből, illetve az ezeket felhasználó Országépítő 2008. nyári számának mellékletéből származik. Ebben úgy szerepel Wekerletelep főtere, mint közös művük, de Kós erről nem tett említést. Forbáth egyébként városrendezési szakemberként szerzett magának hírnevet az I. világháború előtt és szinte nem volt olyan fővárosi fejlesztés, amelyben szakértőként ne működött volna közre. Az egyetemen habilitált magántanárként vett részt az oktatásban, a városépítészet oktatását Ő honosította meg. A cikk szerint Őt bízták meg a tér általános rendezési tervének elkészítésével, Kós Károlyt az Ő javaslatára vonták be a munkába később. Ez ellentmond Kós visszaemlékezéseinek, részben. Az viszont könnyen lehet, hogy Forbáth javaslatára tértek vissza a négyzetes formájú térhez, és írták ki a meghívásos pályázatot, melynek zsűrijében is részt vehetett. Tagja volt egyébként az 1908-as tervpályázatok bíráló bizottságának is. Kós meg is emlékezik erről a következő módon: „Én már, már nem emlékszem mindenkire, de tudom, volt egy városrendező főember, az is ott volt, nem tudom már minek hívták.")

A bíráló bizottság egyhangúlag úgy döntött, hogy Kós javaslatát fogadják el. Megbízást kapott a részletes tervek kidolgozására, az építkezés megszervezésére, ellenőrzésére. Azt a felkérést, hogy valamennyi épületet Ő tervezze, nem fogadta el, ehelyett abban állapodtak meg, hogy egy-egy építész legfeljebb 2 épületet tervez. Kós elsősorban volt egyetemi társait, a Fiatalok csoport tagjait és jól ismert kartársait kérte fel, míg maga a tér 2. és 3. számú épületének és a közöttük lévő kapunak a terveit készítette el (12., 13. kép). Az első tervek 1912-13 év folyamán elkészültek és a kivitelezés is megkezdődött a keleti majd a nyugati térfalak építésével. Kós 1913-ban feladatát átadta Tornallyay Zoltánnak. Készen soha nem látta a teret.

1913-14-ben az építkezés egyszerre zajlott a még be nem épített tömbökön és a Fő téren (14., 15. kép), ekkor 148 épület került átadásra. Az I. világháború kitörésével lelassultak az építkezések, a Fő tér déli és északi térfalához hozzá sem fogtak, és bár még 1915-ben 68 földszintes és 12 emeletes típusépületet átadtak, utána abbamaradt a kivitelezés. A háború és az azt követő forradalmak alatt csak 8 földszintes ház készült el. Gyakorlatilag a Gyáli (Nagykőrösi) út-Margit utca-Nagy Lajos körút-Verbőczy (Zalaegerszeg) utca-Wekerletelep délkeleti oldala által határolt tömbök maradtak üresen.

Nagyobb arányú építkezések csak 1919-ben kezdődtek ismét és 1927-ig tartottak. A Fő tér déli házsorát és az északnyugati felet 1925-1926-ban építették fel (16., 17. kép). Az utolsó lakóépület, mely az eredeti koncepcióhoz köthető, a kertészeti telep Kálmán király út és Dobó Katica utca felőli sarkán 1928. május 1-én átadott ház, a kertészlak két lakással.

Három épület tekinthető még az eredeti koncepcióba illőnek, bár ezeket már nem az állam, a Pénzügyminisztérium építtette, csak a telket és a mészhomoktéglát biztosították. 1924-28 között épült fel a református templom Benedicty Sándor építész tervei alapján (18. kép). A katolikusok közössége csak 1927-ben kezdhette meg az építkezést a főtér utolsó beépítetlen saroktelkén. A templom terveit az a Heintz Béla készítette egy évvel korábban, aki az utca túloldalán álló házat is tervezte. Az építkezés itt is elhúzódott egészen 1930-ig, végül 1932-ben szentelték fel Munkás Szent József tiszteletére (19. kép). Végül az 1928-ban megnyitott filmszínház is ide tartozik, amely a Fő tér 4. számú ház belső udvarán épült fel. Kezdetben Wekerle Kultur Mozgó, aztán Wekerle Filmszínház, az 50-es években Élmunkás, végül Ady mozi néven egészen 1985-ig működött (20. kép).

Összesen 1073 épület készült el a telepen, melyet a lakók már Wekerle Sándor életében Wekerle Állami Munkástelepnek, röviden Wekerletelepnek hívták. Az ország majd mind a 64 vármegyéjéből  ide költöző lakók (20.000 lakos) már 1910-ben megalapították egyesületüket, melyet 1911-ben Kispesti Állami Munkástelep Lakosainak Társasköre név alatt jegyeztek be. A II. világháború után feloszlatott Társaskör szellemi utódjaként 1986-ban alakult meg a ma is aktív Wekerlei Társaskör Egyesület.

László Gyula elemi iskolai igazgató 1926-ban megjelent Wekerle Állami Munkástelep monográfiája című munkájában a következő gondolatokat írta: „Azon a területen, amelyet másfél évtizeddel ezelőtt még sivár homokbuckák borítottak, s amelynek némi változatosságot csak a szegényes vegetáció nyújtott, ma virágzó városrész emelkedik, olyan, amelyhez nemcsak Magyarország nem nyújt hasonlót, de a maga nemében az egész világon is páratlan alkotás úgy szociális, mint építészeti szempontból. A talaj sivárságát a lakók szorgalma és lakásuk környékének kedvessé tételére irányuló törekvése pár év alatt eltüntette úgy, hogy ma már a telep egy virágzó kertváros képét mutatja. A telep megteremtőjének, néhai Wekerle Sándor v. pénzügyminiszternek maradandó emlékét őrzi ez a szép szociális alkotás, de egyben dicséri azokat a tisztviselő-munkatársait is, akik buzgó és lelkes tevékenységükkel a telep létrehozásában őt nemcsak támogatták, hanem azután mint a pénzügyminisztérium munkástelep osztályának vezetői, meleg szívvel és a lakók iránti emberséges megértéssel intézik is a telep ügyeit."

Mindenkit szeretettel várunk következő sétáinkon, akik e kis ismertető alapján kedvet kaptak ahhoz, hogy testközelből is megtapasztalják Wekerle különleges hangulatát, megcsodálják épített és természeti örökségét, melyet a XXI. században itt élők ugyanúgy magukénak éreznek, mint a 110 évvel ezelőtt beköltöző első lakók!

Nagy Attila, építész

_{Szakirodalmi források:}

_{Magyar Építőművészet 1909. 2. szám
A Társadalmi Múzeum Értesítője 1910. Virágh Andor
A Budapest székesfővárosban és környékén állami költségen létesítendő munkástelepek 1911., 1913.
Wekerle Állami Munkástelep monográfiája 1926. László Gyula
Magyar Építőművészet 1926. 3-4. szám
Magyar Építőművészet 1931. 3. szám
Magyar Építőművészet 1936. 1-3. szám
Kertvárosunk, a Wekerle 1994., 2001. Nagy Gergely
Kertváros építészet - az angol példa Magyarországon 2008. Nagy Gergely
Országépítő Kós Károly melléklet 2008.}