A Szenke és Gőgő patakok közti mesterséges szigeten eredetileg megerősített fallal körülvéve épült Nagyszekeres temploma. A 17. századi tatár betörés alkalmával felgyújtott épületet az évszázad végére építették újjá.
A négy fiatornyos harangtorony a 17. század végén épült, harangját 1802-ben öntötték. A külső zsindelyburkolat egy része az elmúlt években újult meg.
A harangláb bonyolult vázszerkezete a építése idején elterjedt módon, teljes egészében fából készült, beleértve a csomópontok kötőelemeit is.
A belső tér eredeti, gótikus boltozata valószínűleg az 1834-es földrengés idején omolhatott le. A pótlására a következő években egyszerűbb famennyezet épült. Az eredeti boltozat egy részének látványos helyreállítása 1984-re készült el.
A feltehetően a templommal egy idős oldalsó ajtó. A templom minden nap szabadon látogatható.
Túrricse 15. századi templomának Nagyszekeresihez hasonló, szamárhátív jellegű bejárata, különleges mintájú kövekből építve.
A templom másik jellegzetessége a falazott torony magas, haranglábat idéző sisakja. Az egyedi megoldás 1956-ban épült, a végzetesen elöregedett harangtorony pótlásra. A magasítás célja az volt, hogy a növekvő falut továbbra is bejárja a harangszó.
A vidék egyik közismert temploma Tákoson áll, és kissé kilóg a sorból, hiszen fiatalnak számít, 255 éves. Harangtornya mai formájában csak 1985-re készült el, azonban jelentős arányban tartalmazza az eredeti faanyagát is.
A belső tér legnagyobb dísze az 58 darab, festett fakazettából álló mennyezet. A szemközti karzat, másfél méternél is kisebb belmagassággal, kifejezetten a gyerekek számára épült 1779-ben.
A mennyezet néhány kazettája az építőkről mesél: Az Tákosy Nemes Reformata Szent Eklésia építette Egyenlő akaratbul az Közönséges Eklesia Pénzbűl Isten Segedelme Által Ao. 1766. D. 30. Juny
A padsor frontján a bibliai paradicsomi gyümölcsfa, körülötte a tiltott gyümölcsökkel. A templom belső tere előzetes bejelentkezéssel látogatható.
A falazatot paticsfal alkotja, ami a faváz közé font vesszőhálót jelent, a rá és köré tapasztott sárral kitöltve, majd meszelve. Az 1980-85-ös felújítás során a falakat a tartóváz kivételével kicserélték, az eredeti malomkő alapozását betonra cserélték.
A 2001-es árvíz Tákos nagy részét érintette, beleérve a templomot is, azonban modern alapozása és faváza megóvta az összedőléstől. A lakóházak nagy része nem volt ilyen szerencsés, ezeket a Koós Károly egyesülés típustervei alapján újjáépítették.
A tákosi templomhoz képest több mint háromszor régebbi csengersimai református templom a vidék egyik legöregebb temploma. Árpád-kori falai többszöri átépítés után a szentélynél ma is láthatók, a végleges formáját 1761-re nyerte el.
A templom legrégebbi része a szentély; a szélesebb, központi hajó már a 18. században épülhetett. A baloldali fülkék az eredeti fal jelentős megvastagítása idején lettek kialakítva.
A mennyezet kazettáin a bibliai világ megannyi motívuma visszaköszön. A szarvason és a kétfejű sason kívül Noé bárkája, a hatszárnyú kerub, a szárnyas sárkánykígyó, valamint a napfordulók ősi jelképei jelennek meg.
Berendezési tárgyak és díszek a déli fal fülkéiben.
Hosszú szemlélődést kívánnak az összesen 56 táblából álló famennyezet részletei.
A templom műemléki rekonstrukciója 2000-ben fejeződött be, jelenleg szabadon látogatható.
Jákmajtis 15. századi temploma a késő gótikus ablakai mellett tekintélyes méretével is figyelemre méltó látvány. A reformáció elkerülte, ma is római katolikus templomként működik.
Márokpapi templomának építési ideje a múlt homályába vész, de 1332-ben már biztosan állt. A falu központjában álló épületet tágas park veszi körül.
A külső falak díszes festése már a reformáció korából, az 1600-as évekből való.
A templom 1939-ben, egy villámcsapás következtében teljesen leégett, a teljes műemléki rekonstrukciója csak 2000-re fejeződött be. Haranglába itt is fémszegek nélkül épült, tiszta faszerkezet.
Csaroda pompás temploma nem csak Beregben, de országos szinten is az egyik legértékesebb, legépebb állapotban fennmaradt középkori műemlék. Építése a 13-14. század fordulójára tehető.
Az eredeti faliképeket 1642-ben, már a református egyház égisze alatt lemeszelték, és virágos motívumokkal díszítették. Az alatta látható, eredeti freskók nagy része az 1901-es rekonstrukció során került elő.
Az apostolok északi falra festett képei a templommal egyidősek, jelenlegi formájukban már többszöri restaurálás után láthatók.
A templom 250 éves ajtaja a vasárnaponként, a 11:30-as istentiszteletek előtt nyílik meg a látogatók számára is.
A templom jelentősebb műemléki felújításaira 1901-ben, 1971-ben és 2000-ben került sor.
