Közösségi borászat tervezése a pannonhalmi borvidéken – Neuberger Bettina diplomaterve

Neuberger Bettina, a Széchenyi István Egyetem építész hallgatója a pannonhalmi borvidékre tervezett közösségi borászatot diplomamunkájában. A tervezés során az elmúlt évek alatt nehéz helyzetbe kerülő borászati kisvállakozások számára keresett alternatív működési formát, amivel jó példát kívánt mutatni a termelőknek, megmutatva, hogy "kollektíven sokkal nagyobb erőket lehet megmozgatni".

Bevezetés

Témaválasztásomat a szőlő, a bor és a borkészítés iránti érdeklődésem kezdeményezte, melyhez személyes kötődés is párosult. Emellett a pannonhalmi borvidék közelsége csak megerősített abban, hogy diplomamunkám középpontjában e borvidék álljon. 

Történelme, az elmúlt 20 év szakmai sikerei, világörökségi vonatkozása által a terület magas potenciálú bortermő vidékké vált, azonban többek között a munkaerőhiány, a koronavírus járvány, az orosz ukrán háború nehéz helyzetbe hozta az összes szőlőtermesztéssel, borkészítéssel foglalkozó vállalkozást. Ezen felül, azon kisvállalkozások közül, akik eredendően is tőkehiányban szenvedtek, nagy részük helyzete ellehetetlenült, és véglegesen bezárták pincészetük kapuit.  

Diplomamunkámmal legfőképp ezen kisvállalkozásoknak szeretnék segíteni - nagyobb versenytársaik mellett - egy olyan közösségi borászattal, amely nyomatékosítja a közös borkészítés, közösségépítés fontosságát a szőlő termesztése és feldolgozása kapcsán. Magyarországon erre eddig egyetlen kezdeményezés valósult meg, méghozzá Tokajban – mely a pannonhalmi borvidékhez hasonlóan világörökségi vonatkozásokkal rendelkezik. 

Borvidékfejlesztési koncepció

A borvidék-fejlesztési koncepció megalkotásakor négy funkcionális elem vált mérvadóvá: egy beszerzési központ (borászati segédeszközök beszerzése, raktározása), egy mezőgazdasági tárolóépület (mezőgazdasági erő- és munkagép bérmunka/bérlési lehetőség), egy melléktermék hasznosító üzem (törköly, seprő és seprőtészta kezelése, feldolgozása), és egy közösségi borászat (szőlőfeldolgozás, borkészítés, szakmai tanácsadás, szervezési, találkozási központ).

A funkciók helyének keresése kapcsán fontos szempont volt a meglévő úthálózat és a domborzati adottságok viszonya, hiszen a borvidék közepén húzódó Csanaki-dombság kettéválasztja a területet, az átjárás a dombvonulaton nem megoldott, így egyik domboldalról a másikra csak a dombot megkerülve lehet eljutni.

A fejlesztési koncepció tekintetében ezáltal előtérbe került, hogy a funkciók decentralizáltan helyezkedjenek el a borvidéken, sajátos szempontrendszereiknek megfelelően. A közösségi borászat helyszíne Pannonhalma és Écs határában, egy völgyben található mezőgazdasági terület lett, mely egyrészt az itt elterülő termőföldek súlypontjában, másrészt a kisvállalkozásokhoz közel helyezkedik el.

Tervezési helyszín – terepviszonyok, jelek, közlekedőtengely

A tervezési terület domborzati szempontból két részre osztható: egy felső, meredekebb részre, és egy alsó, lankásabb szegmensre. E részek határán – ahol a műholdfelvételek szerint jelenleg is van egyfajta "mozgás" – alakítottam ki a közösségi borászat épületegyüttesét. 

Ilyen meglévő, jelenlegi használatból olvasható jel a telek alján, a 82-es főútra csatlakozó kitaposott földút is, amelyet két nyárfa övez. A nyárfák egyben a megérkezés helyét is kijelölik, a telek kapujának természetes megfelelői, amelyek a beépítési koncepció szerves részét képezik.

A telek legfelső pontján szintén kirajzolódik egy kitaposott sáv. Ez a hely a koncepció szerint a kitekintés helyszíne, ahonnan ellátni egészen a Pannonhalmi Apátságig. A látképet új szőlősorok övezik, a helyet pedig egy telepített nyárfa jelöli meg, amely árnyékot adhat a szőlőben dolgozók, vagy ide látogatók számára.

Beépítési koncepció

A közösségi borászat három, tiszta szerkesztésű, racionális épülettömeggel – egy szőlőfeldolgozó üzemmel, egy közösségi és adminisztrációs épülettel, valamint egy mezőgazdasági tárolóépülettel – jelenik meg a Csanaki-dombság északkeleti oldalán. A három épület telepítésének tervezésekor a bővíthetőség kulcsfontoságú szervezőerővé vált. Mindhárom épület bővíthető, a telepítés képlete pedig többféleképpen "tovább írható".

Tömegalakítás

A három épületet egy vasbeton támfal fogja körbe vasbeton oszlop-kiállásokkal, melyekre rétegelt, ragasztott fa tartók, közéjük pedig CLT falpanelek kerülnek. A fa szerkezeteket kívülről trapézlemez borítja más-más módon. A homlokzati megjelenéssel kapcsolatban fontos volt, hogy az épületek olvashatóak legyenek saját identitásuk, funkciójuk szerint.

A beépítés szerves részét képezi ezenfelül maga a szőlő: a borászatot telepített szőlősorok övezik, mely hozzávetőlegesen 4,5 hektárnyi területet ölel fel. A szőlő jelenléte a gazdasági udvarban is érvényesül: egy pergola köti össze a három épületet, mely szőlő felfuttatásával humánusabbá teszi a gazdasági udvar atmoszféráját.

Összegzés

Ilyen és ehhez hasonló elvek alakították, formálták az épületegyüttest, amely kapcsán mérvadóvá vált, hogy nem egy "látvány borászat" tervezéséről szól ez a feladat, hanem egy olyan, egyszerű értelemben vett, de nemes célt szolgáló házról, amely eszköze lehet a borvidék fejlődésének a közösségépítés révén. Reményeim szerint jó példaként szolgál a diplomamunkám akár azon termelők számára is, akik segítségre szorulnak, de eddig még nem működtek együtt a közös borkészítés jegyében – hiszen kollektíven sokkal nagyobb erőket lehet megmozgatni. 

Neuberger Bettina

Szerk.: Hulesch Máté