Kultúrház 2.0 – Szabó Dániel diplomamunkája

Jászberény első kultúrházát a ferences szerzetesek alapították, de a 20. század viharai elsodorták. Diplomamunkájában Szabó Dániel ennek pótlására tesz javaslatot a fél évezredes kolostor és a Városi-Zagyva vízfolyás közötti terület rendezésével, a történelmi szomszédságot figyelembe vevő, érzékeny beépítéssel.  

A hely szelleme

A tervezési terület Jászberény központjában található a várost átszelő Zagyva folyó partján, az egykori ferences kolostoregyüttes telkén. A templom mindig is központi szerepet töltött be a város életében. 1472-ben emelték a ferences hittérítők egy korábbi kolostoregyüttessel, melyet a XVI. században a török hadak ellen fa palánkvárral vettek körbe. A város török kézre került, akik a palánkot megerősítették. 1690-ben kiűzték őket, majd a ferences szerzetesek visszatértek, s a leromlott, eredetileg gótikus templomot felújították és új rendházat emeltek már barokk stílusban. A XX. században a rend a kulturális életben is részt vett, s felépítették a város első önálló kultúrházát. Ez időszakban a területet is jobban használták, de a XX. század második felében a rendet megszüntették, majd a kultúrházat átalakították tornacsarnokká, a kolostorból pedig máig működő idősotthon lett.

Vizsgálatok

A megszüntetett kultúrház elvett a várostól egy közösségi lehetőséget, az idősotthonná alakítás során pedig az ebédlőn kívül nem maradt jól használható közösségi tér az épületben. A szomszédos szabadkert is eltűnt, ma kerítéssel elzárt sportpályák vannak az egykor Bathó-kertként ismert közpark helyén. Ezek miatt megszűnt a folyó aktív használata is, pedig a város központi folyópartszakaszán kiépített sétány igen népszerű. Ezek alapján a koncepció három fő részből épül fel, az idősotthon használóinak közösségi és terápiás célra, a városnak és az egyházközségnek pedig közösségi események megtartására alkalmas kultúrház, valamint városléptékű koncepció adása a folyópart kihasználására.

2D – Telepítés

A téralakítással létrejönnek állandóan és időszakosan használandó, valamint publikus, félprivát és privát terek. A privát rész a volt kolostorban működő idősotthon és az ahhoz tartozó technológiai udvar, illetve a lakók által akár terápiás céllal használt növénykert. A félprivát terek közé tartozik a ligetes park a kápolnával, valamint a nagyudvar. Ezek használhatóak különböző rendezvények idején, hiszen ma is vallási rendezvényeken túl használják vásárok megtartására vagy egyházi ünnepek során is. Ide tartozik még a termőterület, mely külsős gondozású veteményes, melynek áruit a nagyudvarban megtartott vásárokon adják el, vagy az otthonban hasznosítják fel. Félprivát még maga a közösségi ház is, mely a lakók terápiás vagy kikapcsolódási lehetőségen túl, városi vagy egyházközösségi rendezvények megtartására is alkalmas. Publikus tér pedig a mindig nyitott városi tér folyókapcsolattal, könnyű eléréssel a város és az otthon számára is.

3D – Posztamens

A terület a város egyik elsők között lakott területe, így a legrégebb óta íródó története hittérítőkkel és kolostorral, török hódítókkal és erőddel, világi, szellemi és kulturális központtal. Az időfaktoron túl ráadásul pont a város egyik legjelentősebb műemlékének a telkén áll, s bár a tervezett épület nem érintkezik vele, mégis gyakorlatilag egy műemlékhez való hozzáépítést rejt magában a feladat.  Az épület ezek tudatában megpróbál súlytalan maradni, nem harsogni túl a kolostor környezetében 500 éve íródó történelem erejét. Egyszintes tömegével, azonos anyaghasználatával, szigorú szerkesztésével mintegy posztamensként áll, a kolostoregyüttes talapzatául szolgálva.

4D – Visszaidézés

Az épület visszautal az egykor a területen állott, kolostor és közeli környezete körüli török kori fapalánk védműre. A jelenlegi betonkerítés csak elriasztja az embereket, míg az új már összeolvad az épülettel, s elválasztja a városi teret és a belső intimebb zónákat. A kerítés nem áll meg az építmény falainak kontúrjánál sem, a 2,50/2,50 méteres raszterre szerkesztett épület nyílászáróiban tovább viszi a szerkesztést. Az anyaghasználat mind az épületen, mind a kerítésen egységes, így maga az épület is kapuvá válik, a nyílászárók és a kerítés elemei is középen forgó technológiával nyithatóak ki, így téve részesévé a kerítést is a párbeszédnek a közösségi ház és a különböző rendezvények idején megnyitott belső udvar, valamint a külső városi tér között. 

Kultúrház 2.0

Azon túl, hogy egy elveszett funkciót reaktivál a terv, a használati lehetőségeket is továbbfejleszti. Az L alakú beépítés alatt két épületszárnyat találunk, a közösségi házat és az üzemi épületet. Ezeket egy fedett-nyitott tér köti össze, valamint a megnyitások felől az épületet fedett tornácsáv övezi. A szintén L alakú álló közösségi ház épületén belül is két részre osztható, egy nagyobb előadói és egy kisebb foglalkoztató szárnyra, melyeket használói számtól függően lehet tovább osztani moduláris eltolható belső válaszfalrendszerrel.

Az egyszintes tömeg falai rétegelt-ragasztott faszerkezetből (KLH) készülnek, födémek étirányú térrács szerkezet, mely zöldtetővel záródik. A falak belső felületén natúran a fenyő textúra látszódik. Kívül hőszigetelésre kasírozott, fekete páratechnikai fólia kerül, ami előtt átszellőztetett, hézagosan rakott gerendákból álló faburkolat az egykori palánkvárnak állít emléket. A tornác beharapásainál grafitszürke, bordázott felületű szálcement burkolat, kerül, melyek megtörik a fagerendák monotonitását, és a kő- illetve vakolt felületű kolostorépületre is átkacsintanak plasztikus megjelenésükkel, míg vertikális textúrájú felületükkel beleillenek a közösségi ház alapelveibe is.