Lágyan ring a Dunakavics

Kulturális, kiállító és színpadi funkciókkal ellátott rendezvényközpont a Dunán - A38? Nem. A Bedrossian Ádám által tervezett kavicsdad épülethibrid sokkal többet rejt magában: nincs helyhez kötve, így a folyó bármely pontján kiköthet, éppen ott, ahol hiány van az adott rendeltetésből. 

Amikor megkezdtem a tervezést, még csupán a kereteket rögzítettem. A Dunára szerettem volna tervezni, és rajta egy olyan funkciót elhelyezni, amely hiánypótló a Duna mentén. A félév közbeni kutatások során, ötletelés közben létrejött egy funkció-csokor. Ezek egyvelegét vizionáltam, majd később kiválogattam azokat, melyeknek a legnagyobb létjogosultsága van. Később megvizsgáltam, mely funkciók képesek párhuzamosan létezni, végül egy mobil módon kialakított térré vált a hely, mely alkalmat ad sok funkció betöltésére - a hely, idő vagy szezon függvényében.

A legfontosabb szempont az volt, hogy létrehozzak egy pontot, ahol megállhat egy rövid időre a rohanó ember, relaxálhat és rekreálódhat, találkozhat, ismerkedhet. Ebben az élményben a víz közbetlen közelsége segíti. Tény, hogy a Duna évről évre tisztább (erre utal a Duna-virágzás visszatérte, ugyanis a kérészek nem élnek meg szennyezett vízben), azonban illegális benne fürödni, mivel nehéz biztosítani a sodrás, a változatos mélység és uszadék közepette az ember testi épségét. Ennek ellenére fokozott igény van a vízzel való érintkezésre, vagy a víz közelségének megtapasztalására. A történelem során ismertek voltak az úszómedencék, amelyek pont ezt az igényt látták el, azonban napjainkra kikoptak.

További szempont volt, hogy olyan kulturális, kiállító, színpadi funkciókat vagy rendezvény központot hozzak létre, amely nincs helyhez kötve, így a város szívdobogása, évszakok, napszakok, események szerint a település olyan pontján foglalhat helyet, ahol éppen hiány van az adott rendeltetésből.

Miközben kutattam, hogy mit jelent számomra az épület, és mit a hajó, melyek a Dunán utaznak, kerestem, hogy formailag mi az ideális arculat ennek a hibrid teremtménynek. Próbáltam közelíteni a szokványos Duna parti épületek felől és a Duna parton található szálloda hajók felől, amelyek arculata helyenként egészen épületszerűen viselkedik, valamint a hagyományos folyami hajók felől, amelyek egy másik gyököt képviselnek az állandó mozgásuk révén.

A forma választása végül egy harmadik elemre került, ami valamelyest a természetből fakad: az erodált kavicsok, melyeket a folyóvíz és a fizika törvényei hosszú idők alatt formálnak egy optimum felé. Így lett a műtárgy Dunakavics: egyszerre utalva a helyére, a végül is ikonikus formájára, illetve a hungarikum jellegére.

Az alapforma, ellentmondását a rendeltetésből fakadó alakítással, mely az olyan funkcióknak, melyeknek szüksége van a tömegből való kiugrására, Zen kavicsok analógiájára történő tömeg-sorolásként oldtam fel. Az építmény "alapja" uszályok kutatásából visszafejtett szabályrendszerre épül. Hidrodinamikailag némileg kedvezőbb, mint egy uszály, azonban nem éri el azt a hatásfokot, amit egy aktív folyami hajó elér. Mivel nem cél az állandó helyváltoztatás, csupán a helyszínek időszakos váltogatása, így ez nem jelentősen kedvezőtlen tulajdonság.

A felépítmény tartószerkezete vonalasan leképezi a "kavicsdad" ellipszoidot, burkolatában ez két sáv keresztülvágásával szakad meg, mely a panoráma kitekintést segíti elő univerzálisan, hogy a jármű tetszőleges pozíciót felvehessen tájolás szempontjából. A le nem fedett részeket egy motor által mozgatott ponyvarendszer fedi le, amikor az időjárás vagy a rendeltetés úgy kívánja. Téli hónapokban ehylén-tetrafluoro-ethylén buborékokból álló burok kerül rá, amely a hajó termikus burkát is biztosítja.

Az uszály fenék rejti azokat a funkciókat, melyek kötött helyigénnyel rendelkeznek, valamint a gépészeti helyiségeket is. Ezen kívül itt kap helyet egy, az építmény közepén található medence, melyet három oldalról akril fal határol: az ezáltal nyitott medence mellett kellemes, víz alatti, derengő hangulatot teremt a medence mellett helyet foglaló pihenő helyiségben és a folyosókon.

Lent a falburkolatot horizontális léc sávok alkotják, amelyek az ajtókon is keresztülfutnak, azonban a közönség számára nyitott helyiségeken függőleges léc váz kerül az ajtókra, így finoman kiemelve azokat. Illetve piktogramok jelölik a publikus helyiségek rendeltetését.

Bedrossian Ádám