Lajta hulladékkezelő – Gácsi Zsuzsanna diplomaterve

Vannak olyan folyamatok, tevékenységek, és hozzájuk kötődő épületfunkciók, amelyek bár elengedhetetlenek a modern civilizáció működéséhez, valamilyen oknál fogva annak perifériájára szorulnak. Kellemeltenségük miatt kiszorulnak látómezőnkből, hiszen a legkényelmesebb tudomást sem venni róluk. Gácsi Zsuzsanna ezt a "semmiben álló" helyzetet vizsgálja diplomatervében.  

Alapgondolat

A hulladékkezelő alapgondolata olyan, többnyire ipari épületeknek, és ezzel együtt olyan emberek által mindennap használt munkatereknek, helyeknek a felfedezéséből, megfigyeléséből indult ki, amelyek valamilyen oknál fogva kívül rekedtek az épített környezet és így a társadalmi tér sűrűsödésein, meleg burkán is. Magányos, nagy épületek ezek, amelyek idegenül állnak a tájban termőföldek, mezők, szántók szomszédságában. Ennek a kívül állásnak legtöbbször maga a nagyon speciális funkció az oka: a bennük zajló ipari, mezőgazdasági tevékenység túl hangos vagy büdös, esetleg léptéktelenül nagy, vagy valamely láthatatlan gazdasági logika, telekviszony helyezi őket ennyire magányos építészeti pozícióba. Ezek az épületek esetlenül és véletlenszerűen, tervezetlen módon állnak a tájban, olykor félszegen kúsznak közel egy-egy falu határához. Elhelyezésüket nem igazán indokolja sem tájolás, sem bármiféle viszony, egy önkényesen kijelölt négyzet saját koordinátarendszerébe alakítják belső világukat, idegenségük környezetükben kirívó, hiszen rendeltetésükből, léptékükből, természetükből adódóan idegenek az őket körülvevő tájtól.  Az, hogy ilyen mértékig nincs kapcsolat a környezettel, létrehoz egy erős, objektumszerű idegenséget, amit a „semmiben állás" mozzanatával tudtam leginkább leírni.  

A Lajta hulladékkezelő tervezésénél ez az éles határ épület és környezete között, ez a semmiben állás volt az alap kérdés. Az épület, noha embertelen és ijesztő, nem próbálja meg feloldani a funkció és a környezet közötti feszültséget, belecsitítani a tömeget a tájba, mert egy olyan tevékenységnek ad otthont, ami önmagában távol áll attól a világtól és léptéktől, amibe belekerül. Sokkal inkább a másik oldalt, a társadalmi lét meleg paplan narratíváját feszegetné, ahol egy ilyen épületnek valójában nincs hely fenntartva, régen lemondtunk arról, hogy ezekre teljes magyarázatot találjunk. Olyanok, mint a rendrakás során helyet nem talált, de ugyanakkor szükséges tárgyak, amelyeket azután félig öntudatlanul rejtünk el valamely fiók mélyére, vagy a szekrény alá. 

A magányosság, az idegenség, az abszurd léptéktelenség, a semmiben állás fogalmával próbáltam a tervezés során megbarátkozni, és a háttérbe szorításuk helyett arra helyezni a hangsúlyt, hogy a velük való viszony hogyan mozdítja ki az embert biztonságosnak tűnő világából, milyen tágabb perspektívákat nyit ki, és mit is jelent a táj és ez a benne álló idegen hulladékkezelő együtt, hogyan tudja egy épület szinte teljes mértékben belülről megfogalmazni önmagát? Hiszen voltaképp valahol ez a léptéktelenség a mi léptéktelenségünk is, ez az idegenség a mi idegenségünk is, és ez a semmiben állás, ez is a sajátunk.

Funkció

Az épület funkciója egy konténeres hulladékkezelő; a lomtalanításokból, épületbontásokból származó hulladék elszállítását, szelektálását, újra értékesítését, lerakását végzi az üzem. A hulladék természeténél fogva olyan anyag, ami a fent említett kívül helyezést, és magányos szituációt feltételezi, hiszen a mindennapi életükben elzárjuk, eltávolítjuk magunk mellől, kívül helyezzük a tereinken, nem tudunk közösséget vállalni vele.

Az ide kerülő hulladék nem tartalmaz szerves anyagokat, szinte teljes egészében inert hulladék. Az üzem fő terméke a tiszta törmelék, ez keletkezik itt a legnagyobb mennyiségben. Értékesítése bányák rekultivációjára, utak feltöltésére használatos jelenleg, de kellően tiszta törmelék és megfelelő technológia esetén építőanyagként való újrahasznosítása is lehetséges. A kézi és gépi válogatás után műanyag, gumi, fém, fa, papír és por keletkezik még, amelyek mindegyike elszállításra és a megfelelő helyen újrahasznosításra kerül. Emellett kisebb mennyiségben fólia, zöldhulladék, és egyéb anyagok is kiválogatásra kerülhetnek, ezek kitermelése a költséghatékonyság függvénye. A folyamat végtermékében 15% sajnos nem újrahasznosítható maradék hulladék is elszállításra és lerakásra kerül.

A szigorúan a termeléshez kötődő funkciók mellett az épületben helyet kaptak látogatók számára is elérhető funkciók, az épület étkezője, kávézója a látogatókat is fogadja, és az épület első szintjének körbejárása is biztosított, hogy az egész folyamat megtekinthető legyen, erre azonban csak vezetett csoportokban van lehetőség. 

Helyszín

Az épület a nyugati határon, a Pornóapáti és Beled közötti út mentén áll egy nyílt térségben. Az osztrák-magyar határon való elhelyezkedés a kontextus nélküliséget szeretné erősíteni, hiszen egy határon álló épület valójában se itt, se ott nincs. Egy enklávé, egy senkiföldje, amely teljes egészében önmagát hívatott meghatározni. A tájon itt észrevétlenül átvonuló határvonal, egy kökénybokrokkal és bozóttal tarkított árok szélesedik ki, mintegy szigetként helyet adva az épületnek.

A helyszín akaratlan előnye, hogy a hulladékkezelő mind a két országból fogad hulladékot, foglalkoztat munkavállalókat, illetve a tiszta törmelék és por értékesítése is mind a két országba történik. A kiválogatott fa Szombathelyre, a faforgács üzembe, a kiválogatott fém és műanyag Graz melletti újrahasznosító üzemekbe kerül. Az épület elhelyezkedése azt a kollektív regionális törekvést erősíti, ami a keletkező hulladékot a keletkezési helyéhez a lehető legközelebb kívánja újrahasznosítani. Ez a hulladékkezelő a Burgenland, illetve Vas és Zala megye térségében keletkezett konténeres hulladékot dolgozza fel elsősorban.

Építészeti kialakítás

Az épület kifele zárt, objektumszerű viselkedése, az éles határ a kint és bent között itt a felvetésből adódó alapállás volt. Így szinte minden egyes további építészeti döntés a funkcióra, vagy a funkció kicsit elrugaszkodottabb megközelítésére támaszkodott.  A hulladékválogatás az udvaron történik, ennek katlanszerű kialakítása a technológiából következik, hiszen a válogatás folyamata egy gondosan körülzárt, folyamatos párásítással ellátott nyitott udvart igényel a nagymennyiségű keletkező por miatt. A Lajta hulladékkezelő esetében maga az épület zárja körbe az udvart, és a négy sarokból történik a pormegkötés az épület tetőfelületeiről, udvaráról összegyűjtött tisztított csapadék segítségével. A földszinten, az udvaron zajlik a válogatás szinte teljes folyamata. Ezt keletről és nyugatról a kiválogatott szemét tárolására alkalmas dokkok, míg északról és délről a konténerek, munkagépek tárolására alkalmas fedett-nyitott terek határolják. Az épület négy sarkában a közlekedő és gépészeti terek találhatók. A felső szinten a szerkezetben szintén kicsit ellebegve kapnak helyet a kiszolgáló blokkok, az öltöző/pihenő, a kéziválogató, az adminisztrációs doboz, illetve az idelátogató közönség számára is nyitott étkező/kávézó. A szerkezetek kialakításánál viszonylag tiszta, ipari kialakításra törekedtem.

Az épület vázát egy acél szerkezet adja, ebbe ékelődnek bele a felső szint zárt tereinek szendvicspanel határolószerkezeti. Az alsó szinten a technológiából és a merevítés szempontjából fontos pontokon vasbeton pengefalak, dobozok is helyet kapnak, a felső szint viszont teljes egészében könnyűszerkezet, andráskereszt merevítésekkel. Ebből a kötött logikából csak az épület homlokzata, külső burka lép ki. A homlokzat kialakítása az üzem működésének megkezdése után történik. Az itt kiválogatott tiszta törmelék kerül gabionkosarakba, és fokozatosan kiépített falként zárja be az épületet.  A felső szinten a zárt terek szélessége mentén kissé kinyílik ez a zárt gabiontömeg, ritkásabban rakott törmelék segíti a kitekintést, a fény beáramlását a zárt terekbe, ugyanakkor a fal tömegében nem történik ugrás, így a gabionfal jelentette éles határ továbbra is képviselni tudja a zártságot.

Gácsi Zsuzsanna