Látni és látszani – A nem OTÉK alakú ház

A LAB5 építésziroda Hadak útjai Trendo társasháza egy olyan "kétszeresen transzparens viszonyt valósít meg környezetével" – állítja Gulyás Levente kritikájában – mely "miközben annak absztrakt átirataként is tekinthető, azaz jócskán merít belőle, képes ebből vissza is adni valamit." 

Transzparencia

Egy tervezési folyamat során az építész először általában körbenéz, milyen olyan adottságokkal rendelkezik a tervezési helyszín, amiket a leendő ház fel tud majd használni – egyfajta rejtett tartalékként. Ezekkel az ellesett vagy megérzett (akkor talán még csak szunnyadó) összefüggésekkel később nemcsak az erejét tudja megsokszorozni az épület, de környezetével is jobban összhangban képes majd működni. Nem egyszer találkozhatunk olyan példákkal, amikor a kontextusból megszerzett előnyök felhasználása egyoldalúvá válik, azaz miközben a ház merít környezetéből, nem ad neki vissza semmit, így egy disszonáns viszony alakul ki az őt körülvevő városrésszel.

A transzparencia fogalmát építészeten belül és kívül sokfajta értelemben szoktuk használni. Ha távolabbról közelítünk a fogalom felé, két nagy értelmezési mezővel biztosan találkozunk. Az egyik valamilyen módon az átláthatósággal, áttekinthetőséggel hozható kapcsolatba, amikor egy adott dolog több síkon való megfigyelése valamilyen típusú egymásnak megfelelőséget mutat a különböző rétegek között is. A másik megközelítésben – ezzel rokon módon – két vagy több dolog egyszerre való jelenléte esetén beszélhetünk transzparenciáról. Különleges esetekben a két jelentési mező is képes átfedésbe – transzparenciába kerülni. Kritikámban amellett érvelnék, hogy a LAB5 építésziroda Hadak útjai Trendo társasháza is egy ilyen kétszeresen transzparens viszonyt valósít meg környezetével azáltal, hogy miközben annak absztrakt átirataként is tekinthető, azaz jócskán merít belőle, képes ebből vissza is adni valamit.

Látni

Az épület Kelenföld négy egymástól markánsan eltérő területének áthatásában helyezkedik el. Az utóbbi időkig a Koris János által tervezett Konsumex Atrium (később Diego szőnyegáruház) ragasztott fa tartós csarnoképületét is magán viselő sziget-telek az 1910-es évek szabályozási térképein tűnik fel először. A területtől északra levő, időközben sokszorosára bővült vasúti csomóponthoz a ferencvárosi vasúti forgalmat Budára átvezető (déli) Összekötő vasúti híd megépítésével egyidőben felépült a Kelenföldi vasútállomás, az előtte kialakuló Etele tértől pedig sugárirányban indult el öt út, ebből a Hadak útja és a mai Than Károly utak által közrefogott részen található az a háromszög alakú terület, amelyen a jelenlegi épület is áll. A század elejétől annak közepéig a sugaras szerkesztés mentén kialakuló kisvárosias szövetbe vágva az Etele út, Tétényi út mentén a ’60-as években panelházas lakótelepet építettek több mint 9000 lakással. A végeláthatatlan vasúti sínpárok, az egykori kisvárosias jellegű terület és a nagy, mára zöldbe boruló táblákon álló 15 emeletes pontházak karaktereinek átfedése ez a rész, amely a háttérben húzódó érdi dombsággal a természetest kiegészítve mesterséges tájként hullámzik a háromszög alakú terület körül.

Látszani

A LAB5 építésziroda egy meghívásos tervpályázat keretein belül készítette el a Hadak útjai társasház terveit. A különálló telek nem megszokott alakja meghatározónak bizonyult a koncepció alakulásának szempontjából. A koncepcióábrákról kiolvasható evolúció szerint a kezdetben középfolyosós kialakítást "felnyisszantva", és az így kapott egy traktus szélességű szalagot a terület kontúrjára kihajtogatva az oldalfolyosós megoldással egy beépítés- és felhasználóbarátabb tömeg tudott létrejönni. Az előírt építménymagasság átlagból való számítását kihasználva megvalósulhatott a csiga-forma transzformációjának következő lépése: az átlagos építménymagasságtól lefelé és felfelé is ugyanannyival eltérve a telken tekergőző házcsík a Borszéki utcán még csak két szint magasról indul, onnan azonban lépcsősen emelkedve két teleksarok érintésével a Hadak útján visszakanyarodva már tíz emelet magasan áll meg.

A koncepciónak ezzel sikerült több szempontból is a végletekig fokoznia a telekben rejlő lehetőségeket. A Nap körbejárásával szinte az összes lakás kap közvetlen bevilágítást, a szokatlan formának köszönhetően azonban a délutáni nap még egyszer besüt a középen fokozatosan felnyíló udvarba, megvilágítva ezzel a belső közlekedőrendszert. Emellett a lépcsős kialakításnak köszönhetően a ház tetején megjelenő teraszokkal a megszokottnál jóval nagyobb mértékben képes hasznosulni a ház környezetéből kihasított "lábnyoma". Végül pedig a létrejött térelrendezéssel sikerült meghaladni azt a gyakori társasházi jelenséget, miszerint a bejárati kaputól a lakásajtóig a ház semmilyen térbeli élménnyel nem tud szolgálni, ehelyett sötét, szűk folyosókon haladhatunk az utcától a biztonságot jelentő lakásig. Ez a köztes epizód pedig korántsem öncélú játéka az építésznek, az ilyen átlátásokat, pillanatnyi összenézéseket, egymás jelenlétének érzetét biztosító helyzetek sokszor meghatározóak a ház mint közösség identitásának kialakulása szempontjából is. Mindezek háztól való megfosztása elmulasztja azt a lehetőséget, amire egyre több szükség lenne a mai városlakóknak: azon mikroközösségek kialakulásának lehetőségét, ami a munkahelyi társas-viszonyok mellett a városlakó lakóhelyéhez közeli kötődéseit is megalapozhatják.

A transzparens ház

A koncepciótervi forma mutációjának lépései felfoghatók az alakulóban levő terv környezetének elemeire adott többszintű reakciókként is. A tervezés alatt folyamatosan mozgásban levő ház így egyrészt elsajátította közege eszközrendszerét, másrészt vissza is tükrözi azt. Ez a leképező játék így egy olyan különleges dramaturgiát ad ki, melyben visszafele, a ház tervezésének folyamatával ellentétesen tapasztalhatjuk meg a tükröződés folyamatát: a ház megközelítésekor először szoborszerű, emelkedő tömegére figyelhetünk fel, majd miután felmentünk rá és onnan környezetére visszatekintünk, a mesterséges táj hullámzásának látványa eszünkbe juttatja a szoborszerű tömeggel való első találkozás élményét, amely így környezete absztrakt, hófehér átirataként értelmeződhet. A környezetüktől magasra elnyújtózó panelházak mellett szimpatikus gesztus az – azok magasságától csak kicsivel elmaradó – Trendo társasház esetében ez a lépcsőzetességből fakadó "letérdelés" az utcaszinthez, amelyből aztán az a felhívás rajzolódhat ki, hogy "hátára felkapaszkodva" megmutassa azt a környezetet, amelyből keletkezett, és amelyhez ezáltal szorosan kapcsolódik. Az alaprajzi síkba való szétterjeszkedés mellett a vertikalitás minél teljesebb kihasználásával a Trendo minden szögből adhat valamit a környezetének, amely így, a legkülönbözőbb pontokról visszatekintve az épületre, magára ismerhet.

A nem OTÉK alakú ház

Már szerkezetkészen állt a társasház, amikor a LAB5 építészei az Építészfórumon megjelentettek egy már korábban ideszánt cikket Az OTÉK alakú házról. A cikk megjelenése azért lett a Trendo megépítésére időzítve, mert addig nem szerették volna a tervezők elmondani, mi a baj az építészek kezét megkötő szabályozási tervben szereplő szintterületi értékekkel, amíg nem tudtak egy ellenpéldát felmutatni. A cikket többen félreértették, mivel a képanyagból és a címből kiindulva a legtöbben a Trendót gondolták az OTÉK alakú háznak.

A tervezők szerénységéből fakadó hibát ezúton kiköszörülve szerettem volna arra kísérletet tenni, hogy immár minden kétséget kizáróan bemutassam, hogyan tudott a LAB5 építésziroda a szabályozási tervben a telek számára biztosított plusz 15% szintterületi tartalékkal gazdálkodni a Hadak útjai társasházuk esetében, és ezáltal létrehoznia a nem OTÉK alakú házat. Az iroda által bemutatott demonstráció, úgy gondolom, sikeres volt.

Gulyás Levente

A 2023-as BIG SEE Architecture Award-on Építészet kategóriában díjat nyert a Trendo társasház és a LAB5 architects Nagy Diófa utcai Grand’Or lakóháza; Belsőépítészet kategóriában pedig a LAB5 RTL-nek tervezett irodaterei kaptak elismerést.

Szerk.: Hulesch Máté