Légből kapott gondolatleltár

Számos írás érkezett olvasóinktól, diákoktól és építészektől a Rákosrendező jövőjével kapcsolatos pályázati felhívásunkra. Felvezetésként két építészhallgató kísérletező műfajú szövegét tesszük közzé, melyet a következő hetek során számos eltérő szempontrendszerű elemzés, véleménycikk, beépítési javaslat és elvontabb megközelítésű esszé színesít majd.

2023. december 29. 20:04 Instagram

20:46 ‘E‘ megosztotta @epiteszforum posztját
21:17 “Írjunk?"
21:19 “Beszélgessünk róla, és meglátjuk

[...]

2024. január 11. 16:03 Budapest, egy meg nem nevezett lemezbolt a Bródy Sándor utcában

Mantuano Eszter: …szóval jó lenne mondani valamit ezzel kapcsolatban. 
Érsek Máté: Először határoljuk be, hogy milyen szempontból foglalkoznánk vele: építészeti, városépítészeti, vagy például műemlékvédelmi fókusszal?
ME: és van fenntarthatósági, közéleti, sőt szociológiai vonzata is. Nagyon összetett ez a téma, mindegyik eleméről egyszerre semmiképp sem tudnánk írni. Ráadásul nem vagyunk szakértői egyik területnek sem. Hogyan lesz releváns és hiteles, amit megfogalmazunk?
ÉM: Talán az lehet érdekes, hogy nekünk mint egyetemistáknak mi a meglátásunk: mi a jelentősége a mi szempontunkból, mit látunk benne, belőle? Lehet, hogy nem lesz egyedi amit gondolunk, de talán kiegészíti a témáról folytatott beszélgetést.
ME:  Akkor a koncepció megvan – hogyan tovább? Először jó lenne beszélgetni, ötletelni, például cikkek alapján. Akkor lehet megalapozott a véleményünk, ha többféle nézőpontot ismerünk – keressünk olyan írásokat is, amikkel nem feltétlenül értünk egyet.

[...]

2024. január 18. 10:41 Budapest, egy meg nem nevezett kávézó a Bartók Béla úton

ÉM: Sok különös jellemzője van ennek a projektnek, hasznos lenne ezeket szétszálazni. Mit tartunk jónak, és mit tartunk problémásnak benne? A beruházói szándékot? A helyszínválasztást? A pontszerűséget? Azt, hogy mit fejlesztenek? Azt, hogy kik a szereplői? Vagy valami mást? Úgy érzem, hogy a tény, vagyis az, hogy egy pontszerű, de városi léptékű beavatkozás történik, sok előnnyel járhat. Például a La Défense negyedet Párizsban szimpatikusnak tartom, egyáltalán nem lennék ellene, hogy egy olyan modern városrész épüljön fel, amelyik élni hagyja a történeti belvárost.
ME: De mi a garancia, hogy arányos, nem túlméretezett épületek valósulnak majd meg? A Hősök tere közelsége ebben az esetben a sokat vitatott MOL-toronynál is nagyobb óvatosságra int. Ha lehet hinni a hírnek, és egy 220 méter magas felhőkarcoló jelenik meg a tér megszokott látványa mögött, az drasztikusan megváltoztatja a nemzeti, sőt nemzetközi jelentőségű örökség látképét.
ÉM: Engem sokkal inkább az zavar, hogy rengeteg meglévő, kihasználatlan lakás áll Budapesten, ennek ellenére még több újat építenek az amúgy is vízfejű városba. Jobbnak látnám a meglévő épületállomány karbantartására, felújítására fordítani az erőforrásokat. Az elmaradottabb belvárosi területek rehabilitációja urbanisztikai léptékben is előnyösebbnek tűnik. Építészként és városfejlesztőként szerintem a meglévő, értékes épületek megőrzésére kellene törekednünk és nem lenne szabad hagyni, hogy ezek az enyészeté legyenek.
ME: Azért bizonyos mértékben ez is újrahasznosítás – egy elhagyott, nagyon rossz állapotú területről van szó, aminek sürgető lenne a rendezése. Persze fenntarthatósági szempontból a projekt léptéke kérdéses: éppen ekkora épületeknek kell itt megvalósulniuk? Abban sem vagyok biztos, hogy a város be tudja lakni az összes létrehozott kapacitást.

ÉM: Szerintem a sorrend sem helyes: az intézmények és az infrastruktúra fejlesztését sokkal időszerűbbnek tartom egy hatalmas új negyed megépítésénél. A tömegközlekedés fejlesztése és a zöldterületek kialakítása az országimázs és az itt élők életszínvonala szempontjából is nagyobb jelentőségű lenne. De persze az is érthető, hogy ha valaki – külföldi – tőkét szeretne bevonni a város fejlesztésébe, akkor az el- és kiadható terek építése jövedelmezőbb opció.
ME: Ez is egy bizonytalan terület: hogyan lehet a befolyásos külföldi szereplővel szemben érvényesíteni a városi érdekeket és igényeket? Szerintem fontos lenne, hogy a budapestiek javát szolgálja egy ilyen léptékű befektetés.
ÉM:  Ebben a projektben a helyiek véleménye viszont valószínűleg kevéssé lesz befolyással a folyamatra. Az igazán eredményes, tartós érvényű területfejlesztés az emberek megkérdezésével történik, és részvételi tervezésen is alapszik.
ME: Fontos lenne egy társadalmi, szociológiai vizsgálat is; a cikkekben, közleményekben ilyesmivel nem találkoztam. Ki fog itt ingatlant venni vagy bérelni? Ki akar majd itt lakni, dolgozni, kikapcsolódni? Ki engedheti majd meg magának, hogy ide költözzön? A bécsi Aspern bár abban különbözik, hogy zöldmezős beruházás, szigetszerűségében mégis hasonló. Az ottani épületek kisebbek, ezáltal élhetőbb léptékű az egész terület is.
ÉM: Maga a fejlesztés, illetve az arra irányuló szándék előremutató, de azt hiszem, hogy összességében az irány, amerre a fejlesztés egésze mutat, nem kezeli megfelelő hangsúllyal ezeket a kérdéseket – úgy tűnik, hogy háttérbe szorulhatnak a beruházói érdekek mögött. A jövőbeli megállapodás tartalmából eddig nyilvánosságra kerültekből kiderül, hogy a beruházónak milyen előnyei származnak ebből, az viszont nem, hogy mi, budapestiek pontosan mit kapunk cserébe.
ME: Szerintem ez nem csak a budapestiekről szól, hanem bizonyos mértékben a turizmusról is, mert a projekt a város infrastruktúráját javítaná, új, magasabb minőségű szálláshelyeket és szolgáltatóegységeket teremtene, amik növelnék a város turisztikai vonzerejét. A tervezett közlekedési fejlesztés közelebb hozná az új városnegyedet a turisztikai látványosságokhoz. Egy modern, jó elhelyezkedésű vendéglátó központ vonzó lenne a potenciális – tehetős – külföldi látogatók számára.
ÉM: Budapest, és általában a legtöbb európai nagyváros fő turisztikai vonzereje a történeti belváros, a vár, és azok a helyek, intézmények, amik évszázados történelemmel bírnak. Kevés olyan példát ismerek, ahol egy új városrész, vagy valamilyen modern fejlesztés generált volna jelentős többletforgalmat és tartós érdeklődést, gazdasági fellendülést. Bilbao esetén a Guggenheim múzeum például ilyen, de nem ez a jellemző forgatókönyv, és kérdés, hogy a Liget-projektnél ez a hatás mennyiben valósul meg. Ezért szerintem egy ilyen fejlesztésben, bár jó, ha megjelenik tényezőként, nem feltétlenül a külföldi látogatókra, sokkal inkább a helybeliek igényeire és érdekeire kell fókuszálni. Emellett a bulinegyedben már tapasztalt érdekellentét is rendre megjelenik a két csoport között.

ME: Úgy érzem, ahogy egyre jobban beleássuk magunkat a témába, és egyre több szempont kerül szóba, úgy kerül egyre távolabb a projekt valószínűsíthető végkimenetele és a saját, szubjektív, építészetről alkotott véleményem. Az én – naiv – olvasatomban egy európai városban a városi létet a közösségi életforma kell, hogy alapjaiban meghatározza, melyet olyan projektek garantálhatnak, amik társadalmi egyeztetésen keresztül formálhatók és nyitottan kommunikálnak.
ÉM: Mint az egyetemi tervezési feladatokban: egy folyamatos, kölcsönös párbeszéd során fejlődik, változik, érik az eredeti gondolat, és szinte minden jellemzője átalakul, ahogyan egyre több szempontot veszünk figyelembe.
ME: Azt hiszem ez valamiképpen összegzi mindazt, amiről eddig beszéltünk. Avatatlan, ezáltal rögtön bizalmatlan szemlélőként nehezebb megszeretni, vagy akár csak elfogadni egy készen kapott határozattervet, mintha lehetőségünk lenne a döntéshozási lépéseket nyomon követni – esetleg azokat befolyásolni. Egyfajta transzparens diskurzust hiányolunk ebből a folyamatból, mely során az eredeti beruházói felvetés a közlekedési, fenntarthatósági, gazdasági, urbanisztikai, örökségvédelmi, társadalmi és építészeti megfontolások alapján egyre komplexebb városfejlesztési koncepcióvá alakulhat.
ÉM: Már csak az a kérdés, hogy hogyan fogalmazzuk meg mindezt olyan módon, hogy azt mások is érdekesnek találják, illetve ez a párbeszédes forma és a kialakult gondolatmenetünk is megjelenjen…

Mantuano Eszter & Érsek Máté

Szerk.: Borenich Levente