Levél TT-nek

Tomay Tamás gyakran együttműködött a BZS50 Műterem építészeivel, akik az alkotó honlapjának és műveinek összegyűjtésében is segítettek.  

Szia Tamás,

írok néhány sort neked, mert valahogy elbúcsúzni se maradt időnk. Valójában nem is akartunk, mert szinte az utolsó pillanatig reménykedtünk. Bíztunk benne, hogy rendbe jön minden, bíztunk az orvostudományban, avagy csak a csodában vagy valamiben, és kerestük a kapaszkodókat mindenütt.

Felvállalom szentimentális soraimat. Bocsánat, de úgyis itt fogsz élni közöttünk a jövőben, ha fizikailag nem is leszel jelen. Hiányozni fogsz mindenkinek sok tekintetben, de tudatunkból eltűnni, még ha akarnál se tudnál. Jelen vagy és jelen leszel, csak más dimenzióból figyeled mi is történik velünk.

Köszönöm azt a sok mindent, amit kaptam tőled: tanácsot, szeretetet, tudást, bölcsességet, elfogadást, hozzáállást, segítséget, figyelmet, őszinteséget és még folytathatnám tovább. Most ezt ugyan én írom, de valószínűleg több százan éreznek hasonlóan.

Persze sose lehet tudni kinek mennyi idő rendeltetik, életműved hiába teljes és hiteles, jó lett volna, ha még velünk tudtál volna maradni, de lehet csak az emberi önzőség beszél belőlem.

Néha a legelviselhetetlenebb vagy épp a legszebb bennünk emberekben, hogy gondolatainkat teljes mértékben nem tudjuk irányítani. Fejünkben véletlenszerűen jönnek elő az emlék-töredékek, a képek, a gondolatok, sok esetben teljesen kontrollálhatatlanul. Mélázom is gyakran rajta, hogy mi lehet minek a célja, evilági életünk értelme. 

Talán nem is fontos most ez, mert borítékolható, ha bármikor eszembe jut veled kapcsolatban valami, akkor az jó érzéseket jelent majd, örömmel fogok emlékezni és feltehetően inspiráló lesz a tekintetben, hogy folytassam tovább a dolgaimat, amíg még tudom.

Szeretettel:

Z

UI: sajnos utolsó házad modellje, amit Péter a hetekben fejezett be, már nem tudott hozzád időben eljutni, úgyhogy küldünk róla néhány képet...

                                                                               * * *

“Elnézést, tehát helyesen úgy hangzik, Sartre 11 évvel később kérte az el nem fogadott Nobel-díj pénzjutalmát, de akkor a Svéd Akadémia már ezt nem fizette ki, üdv. T.“

                                                                                *

“-Te Péter! És mit gondolsz, melyik állna jobban az alkotóháznak, a zöld, avagy a sárga? Gondban vagyok, mert nem vagyok egyikben sem biztos...

-Hm. Szerintem...talán a kék."

                                                                                *

“Bocs, az emeleten az átrium felőli szobába még betettem egy 50/200cm üvegtéglát, túl sötétnek találtam ma hajnalban, üdv. T."

                                                                                *

“-A ház sarkai tulajdonképpen kitüremkedések. Vagy betüremkedések, attól függően, hogy honnan nézzük. Ezt a kitüremkedést egyébként Kertész Imrénél olvastam. Itt lakott a szomszédban.“

                                                                                *

... most itt ülök, nézem a friss ragasztóillatú kis faházat, azt a finom szellemi játékot, kompozíciót, ami valahogy egyszerre mutat irányt és halkan motivál.

Bárcsak emelhetném a telefont, és mondhatnám: -Tamás, elkészült a modell, mikor vihetem?

P

Szerk.: PV