Magyar Nemzeti Múzeum pályázat – megvételben részesült: Mérték Építészeti Stúdió

Részletesen bemutatjuk a Mérték Építészeti Stúdió által készített, megvételben részesült pályaművet.

A Bíráló Bizottság részletes véleménye

A kiíró által megfogalmazott kiszolgáló logisztikai funkciókat a Pollack Mihály tér irányába, -2 szintes bővítményben tervezi.  A -1. szinten elhelyezett átmenő műtárgyraktár és a -2. szintre tervezett mélygarázs gépkocsi felvonóval közelíthető meg, a Bródy Sándor utca és a Múzeum utca irányából, a kerítésbe vágott rámpákon keresztül. A múzeumi funkciókra jól használható megoldás, de a bővítmény a kertben jelentős zöldterületet érintene. Előnytelen látvány a felvonók felépítménye és kerthasználatot is zavarhatja a felvonókig terepszinten közlekedő gépkocsik forgalma.

Az udvarok hasznosítására szimmetrikus módon, a 2. emelet felett íves, kazettás, üvegezett fedést készít. A befedett udvarokon belül, „lebegő" kapszulák jelennek meg, melyeket függőlegesen karcsú acél oszlopok, vízszintesen pedig közlekedő hidak kötnek az épülethez. A kapszulákban elképzelt változó kiállítások, előadások az északi és déli kapuk időszakos megnyitásával is megközelíthetők. A főlépcső alá tervezett étterem az oldalbejáratokkal és a teraszokkal a múzeum nyitvatartási idején kívül is használható. A tervjavaslat a restaurátor műhelyek kitelepítésével számol.

 

 

A Bíráló Bizottság előnyösnek tartja, hogy a tervjavaslat az épület értékeit szem előtt tartva csekély beavatkozással karakteres építészeti megjelenést fogalmaz meg. A terv 66 fa és az épület közeli cserjék kivágásával számol. A külső eseménytérnél az épület felé nem javasolható 4-es fasor, mert az épületet takarja, ugyanakkor az itt lévő főleg örökzöldek kivágásával járna. A terv helyenként nincs összhangban a műleírással.

A Bíráló Bizottság a pályaművet a belső udvar lefedésére és az abban szabadon befüggesztve elhelyezett kiállítóterek gondolatáért a kiírónak rangsorolás nélküli megvételre ajánlotta.

Részletek a műleírásból:

ÉPÍTÉSZETI, MŰEMLÉKVÉDELMI, MUZEOLÓGIAI MUNKARÉSZ

1. Bevezetés

A Magyar Nemzeti Múzeum, amelynek épülete a magyar építészettörténet egyik legkiemelkedőbb emléke, s amely intézményként is kiemelkedő szerepű a magyar köz- és kultúrtörténetben, jelen pályázat keretében újulhat meg. E pályázat célja azoknak az igényeknek a kielégítése, amelyeket a  múzeum legutóbbi nagy felújítása során nem, vagy kevéssé vettek figyelembe. Ezek — a kert elmaradt felújításán túl —két csoportba sorolhatók. Az egyik, az un. közönségbarát funkciók csoportja, amelyek a múzeum látogatók kényelmét szolgálják, a másik az állandó- és változó kiállításoknak a megváltozott arányára vonatkoznak. Mindkét csoport a közönségnek a múzeummal szemben támasztott új igényeivel kapcsolatos.

Azok a tendenciák, amelyek itt a pályázati kiírásban konkrét elvárásként fogalmaztattak meg, a műveltség megváltozott fogalmával függenek össze, s a múzeumok a múlt század nyolcvanas évei óta reagálnak rájuk világszerte. Ezek Magyarországon az ezredforduló után jelentek meg nagy erővel, s nem véletlen, hogy a Nemzeti Múzeumnak a nyolcvanas évek közepétől megfogalmazott, s 1995-től építészeti tervben is kifejezett felújítása ezeket a múzeumi alapfunkciók – az állandó kiállítások, a múzeumi raktárak, műhelyek és munkahelyek mögé sorolta, s bár e területen is pozitív változásokat hozott, azok azonban nem bizonyultak elegendőnek.

2. Az északi és déli udvarok hasznosításának lehetősége

A pályázatban megfogalmazott igények közül először tehát azokat kell műemléki szempontból szemügyre venni, amelyek a Nemzeti Múzeum beépített területének növelésére vonatkoznak, s ezek közt hangsúllyal az udvarok befedését, beépítését. Pollack Mihály épületkompozíciójában az udvarok másodlagos szerepűek, önálló funkciójuk mindössze annyi, hogy mentükben hosszú kétmenetes szárnyakat helyezhessen el, s folyosóiknak egyenletes és jó megvilágítást biztosítson. Az épület földszintje a múzeum üzemi részét alkotta, az udvarokra tehát elvben múzeumlátogató nem léphetett, s ez az udvari homlokzatok kialakításán is tükröződött, az ablaksorok egyszerű kialakításában, keretezésük s a szintek közti párkányok tartózkodó, szinte semleges formálásában.

 

 

Az udvarok befedése, tágas felületük és bőséges kubusuk emeltebb szintű használata a múzeum új igényeinek kielégítésére természetes irány tehát, s Pollack Mihály építészeti kompozícióját nem érinti, ha a beépítés az eredeti funkciót, azaz a környező épületszárnyak jó bevilágítását nem befolyásolja, valamint, ha az eredeti kompozíció hangsúlyait nem alakítja át.

A pályázatunkban megfogalmazott javaslat ezeket a szempontokat vette figyelembe, s érvényesítette építészeti eszközökkel:

• a befedett udvaron belül szabadon elhelyezett, azaz a homlokzatokhoz képest lebegő kapszula az udvarok körül fekvő folyosók bevilágítását alig csökkenti
• a változó kiállításokat illetve előadásokat befogadó kapszulák az első és a második emeleti szinthez kapcsolódnak, azaz látogatóik az eredeti épület főbejáratán, előcsarnokán keresztül jutnak a kapszula első, s főlépcsőjén és kupolatermén áthaladva a kapszula második szintjéhez, azaz részesülnek a  Pollack-i épületkompozíció fő látványaiban.
• a karcsú oszlopokra épített kapszulák új építészeti élménnyel gazdagítják az eddig mellékes szerepű udvarokat, amelyeknek a múzeum eredeti szövetébe való ízesülését a földszinti udvarfalak kőtárként való használata biztosítja.

3. A múzeum meglévő főbejáratának építészeti vizsgálata, alternatív bejáratok lehetőségének keresése

Ez átvezet a pályázatban megfogalmazott kívánalmak másik csoportjának műemléki szempontú értékeléséhez. A pályázat kiírói ugyanis előírták, hogy a pályázók vizsgálják meg alternatív bejárat/ok kialakításának lehetőségét, a múzeum közönségfogadó funkcióinak bővítésével kapcsolatban. Ez műemléki szempontból a múzeum főlépcsőjének, előcsarnokának, s az abból nyíló tereknek a kikerülését eredményezheti.

Véleményünk szerint a Nemzeti Múzeum építészeti kompozíciója és múzeumi mondandója nagyon szorosan összefügg, azaz a múzeumépület látványa, főlépcsője, s a kapuja mögött föltáruló tereinek kompozíciója a  magyar föld történetét és Magyarország történetét bemutató kiállításokkal egyenlő fontosságú élmény. Ezért alternatív, időszakosan megnyitható bejáratként az épület meglévő déli és északi kapualját jelöltük meg, s az építészeti kialakítás itt a déli, északi kapualjaknak és a középső szárny, a főlépcső alatti kapualjnak a megnyitására szorítkozott. Célunk ezáltal egy új, a kerttel időszakosan együtt dogozó kereszttengely létrehozása volt.

 

 

A pályázatunkban megfogalmazott javaslat ezért a múzeumi rendezvényeket választotta kétfelé, s a múzeumi kiállítás-látogatók számára a főlépcsőt és a hagyományos főbejáratot tartja meg egyedüliként, a déli és északi kertből nyíló földszinti mellékbejáratokat pedig az alkalmi, nagy tömegeket vonzó rendezvények számára kívánja megnyitni. Az udvarok így két felhasználást nyernek,

• egy mindennapit, amikor a középső szárny és a főhomlokzati szárny  földszinti folyosóiról közelíti meg őket a közönség, s ott a déli udvarban mobil játékteret, az északiban a múzeumi kávézó nyári kiülő-terét, a falakon pedig római kőtárat talál,
• s egy rendezvényekhez kapcsolódót, amelyek alkalmával az udvarok a kert és az észak- déli kapualjak felől bejárhatók, s akkor a két udvar az alkalomra tervezett berendezéssel bír

Az új, XXI. századi követelményeknek megfelelően új funkciókkal látjuk el a múzeum épületét. és annak környezetét Az udvarokhoz térszínen kapcsolódva a következő rendeltetési egységek találhatók:

Északi udvar és kapszula: kávézó, múzeum shop, időszakos kiállítótér

Déli udvar és kapszula: gyerekmegőrző és foglalkoztató, multifunkcionális konferencia terem

Az újonnan kialakított, a főlépcső tere alatt elhelyezett étterem és 250 adagos konyha mindkét udvarból, valamint a múzeumkert felől is jól megközelíthető.

 

 

4. új térszín alatti és feletti közönségforgalmi terek létesítése, régiek átalakítása, továbbá a belső terek funkcionális átalakításának

A kiírásban megfogalmazott követelmények egy csoportja a múzeum belső közlekedésének átalakítására, a közönségforgalom biztonságára és a kiállítások áttekinthető sorozatának kialakítására vonatkozott. Szükségesnek tartotta az első emeleti állandó kiállítások egymás mellé sorolását, hogy a látogatók folyamatosan járhassák körül az épületet, s ennek érdekében indokoltnak mondta a fotótár és a szomszédos funkciók —a hangszertár és a fegyvertár— áttelepítését, a második emeleten pedig a folyosók beépítéseinek eltávolítását kérte.

Elemzésünk a múzeum közönségforgalmi rendjét alapvetően jónak találta, azt a rendet, amely szerint a főbejáraton keresztül érkező látogató a földszinten kap ruhatárat, s onnan az első és a második emeletre visszatérve érheti el a múzeum legtöbb kiállítását. Igen rossznak találtuk viszont a gépi közlekedést, a liftellátottságot, s ezt két fajta módon újítottuk meg.

• eltávolítottuk a főbejárati szárnyban a főhomlokzati szárny és a hátsó szárny közti másodlagos beépítéseket és kisebb, másodlagos funkciókat, s ezzel bekapcsoltuk a függőleges forgalomba a meglévő hátsó liftet, amely eddig csak az üzemi közlekedést szolgálta.
• négy új liftet terveztünk a főhomlokzati szárny udvari oldalán, amelyek az első emeletről a földszinti kiszolgáló egységekhez, a lapidáriumokhoz, valamint az első és második emeleti kiállítások előtereihez viszik a látogatót. Az első emeleten az előcsarnok udvari folyosóterében, a második emeleten az un. kandallós termekben van a liftek megállója. Ez szintenként négy ablak ajtóvá alakításával jár, s ezt az átalakítást műemléki szempontból elenyésző kárral járó átalakításnak gondoljuk.

Elemzésünk a múzeum állandó és változó kiállításainak helyét, s rendjét is megfelelőnek találta, valamint értékesnek a régészeti könyvtár hagyományos, a fegyvertár, a hangszertár és a fotótár jelenlegi elhelyezését. A régészeti könyvtár, a hangszertár, a fegyvertár és a fotótár kiválóan hasznosítja a múzeum első emeletének nagy belmagasságát, s ezt hol történeti értékű kétszintes elrendezéssel, nagy értékű régi bútorokkal.

 

 

A múzeum három nagy állandó kiállítása az épület legfontosabb, központi teremsorait foglalja el, s bejárataik úgy nyílnak, hogy a hozzájuk közeledő látogató a reprezentatív, megkomponált építészeti térsort járja végig. Az első emeleti nagy kiállítás az előcsarnokban kezdődik — s mai, alkalmi megcsonkításától eltérően, tervszerűen — ott is végződik: az L alaprajzú teremsort bejárva a széles folyosón halad visszafelé az előcsarnokig. Kihasználja azt az adottságot, hogy a Pollack tervezte folyosók szobányi szélességűek, s ezért kiállításra kiváltképp alkalmasak. Ugyanígy alakították ki a második emeleten a középkori kiállítást, amely a kupolaterem oldalán a kandallós teremből indul, s ott is ér véget. Helyesen: az újkori kiállítás a kupolatér másik oldalán, az ottani kandallós teremben indul.

Az újkori kiállítás a hozzá tartozó folyosót kabinetsorként használja, s különféle, többnyire csupán paravánnal kialakított falakkal osztja több részre, a végéhez pedig egy leválasztott legújabbkori kiállítás, s a magyar Nobel díjasoknak a folyosóból lefalazott-lerekesztett kiállítása kapcsolódik. Ez a kiállítás mutatja, hogy a folyosók kabinetszerű használata helytelen, mind a nézők eligazodása, mind a menekülés szempontjából.

A pályázat kiírásában foglalt követelményeket ezért két részre bontottuk: a közlekedés és a menekülés biztonsága érdekében

• megszüntettünk minden másodlagos elfalazást és paravánfalat a főlépcsőházi szárnyban mindhárom szinten
• vészkijáratot nyitottunk az első emeleten a régészeti kiállításból a fotótár folyosójára
• a közönségforgalom számára nyitottuk meg a második emeleten a harmadik emeletre vezető lépcsőházak előterét
• megszüntettünk minden másodlagos elfalazást és paravánfalat az újkori-legújabbkori kiállításban

A közönségforgalom szempontjából pedig javasoljuk, hogy a második emeleti újkori kiállítást, legújabbkori kiállítást és a Nobel díjasok kiállítását egymás folytatásaként állítsák ki, s a hármas kiállítást U alaprajzú teremsor→ folyosó sorrendben fordítsák vissza úgy, hogy annak kijárata az északi kandallós teremben legyen.

A múzeum jelenlegi változó kiállításai ugyancsak megfelelőek: az első emeleti termek a Széchenyi teremmel és a mögöttük fekvőkkel kamarakiállításnak kiválók, a második emeleti Nádor termek nagyobb változó kiállítások számára ugyancsak. Pályázatunk e mellett új kiállítási termeket is tartalmaz

• római kőtárat az északi és déli udvar falain
• régészeti kiállításnak alkalmas kiállítótermet az északi udvar alatt a -1-es szinten, a Dobozi Miklós tervezte római kiállítás mintájára és elrendezésével
• új, felülvilágított változó kiállítási termet az északi udvar fölötti kapszulában.

Annak érdekében, hogy az eddig felsorolt, új funkciók elhelyezése a történeti épületen belül biztosítható legyen, tervünk a -1 szinti, valamint a földszinti restaurátori műhelyek esteleges más épületbe történő áttelepítésével számol.

5. Az épület kiszolgáló-logisztikai funkcióinak bővítése és a kerthasználatot akadályozó gépkocsik elhelyezése

Az épületen kívül helyet kapó kiszolgáló és logisztikai funkció elhelyezésére tett javaslatunkat a következő szempontok mérlegelése után alakítottuk ki:

• a lehető legkevesebb számú fa kivágása
• műtárgy szállítási útvonalak hely és kapcsolódása a történeti épület műtárgymozgatási útvonalaihoz
• lehető legjobb közlekedési kapcsolatok a környező utcákkal
• műemlékvédelmi szempontok (Batthyány villa pince rendszerének megóvása az esetleges hasznosíthatóság érdekében)

Fenti szempontok alapján javaslatunk egy kétszintes, a két domináns funkciót (átmenő raktárak, parkolás) a lehető legkisebb alapterület érdekében szintben elválasztó rendszer, melynek helyét az épület Polack Mihály tér felőli oldalán alakítottunk ki. A térszín alatti funkciók megközelítése átmenő jelleggel, liftes gépjárműmozgatással történi, mivel a rámpás megközelítést véleményünk szerint sem kertépítészeti, sem forgalomtechnikai szempontból nem elfogadható

6. A múzeumépület, a múzeumkert és a környező utcákról történő bejáratok megnyitásának problematikája, a belső közönségforgalmi terek feltárása, a kerthez kapcsolódó-kapcsolható létesítmények hasznosítási koncepciója.

A Múzeum Kertben elhelyezésre szánt új funkciókat kert és városépítészeti gondolatainkkal szoros összefüggésben alakítottuk ki. Terveinkben hét rendeltetési egységet helyeztünk el a kertépítészeti koncepcióban szereplő zónás rendszernek megfelelő módon. A funkciók három sávban kerültek elhelyezésre:

• a Körúthoz legközelebbi, reprezentációs zónában kapott helyet a Múzeum Információs Központ és a Turisztikai Info Pont
• az átmeneti zónákban a korosztályok szerint megkülönböztetett a játszótér, illetve az Idősek kikapcsolódását szolgáló rész
• a Pollack Mihály tér felé eső szolgáltatói sáv, ahol a cukrászdává átalakított kertészházon felül alkotó és zene pavilonoknak biztosítottunk helyet.

A pavilonok formai kialakításukat tekintve rímelnek az udvarokban található kapszulákkal. Használatuk esetén az egyébként zárt dobozok kinyílnak, így teremtve kapcsolatot a környezetükkel. […]

KERTÉPÍTÉSZETI MUNKARÉSZ

A múzeumkert rendezésének  célja

A Nemzeti Múzeum kertje jelenleg hármas feladatot lát el: 1. történeti kertként, 2. városi közparkként és 3. intézménykertként funkcionál. A kert kultúrtörténeti és kertművészeti szempontból jelentős alkotás, mely fontos identitásőrző eszköz. Városi zöldfelületi szerepe szintén kiemelkedő a Belső-Józsefváros gyakorlatilag egyetlen nagyobb közparkja, pótolhatatlan közösségi funkciókkal szolgál a helyi lakosság számára. Mindemellett a kert része a Múzeumnak, reprezentálja annak szellemiségét és kiszolgálja a működését. Ennek megfelelően a kert revitalizálásának és fejlesztésénak célja hármas:

• A nemzeti kulturális örökségünk megőrzése és méltó bemutatása.
• A városszövet részét képező, mindenki számára nyitott, „élő" városi közösségi tér megteremtése.
• Szellemiségben és funkcionálisan a múzeum részét képező, kortárs intézménykert kialakítása.

A múzeumkert funkcionális kialakítása

 A múzeumkert, értelmezésünk szerint, átmeneti teret kell, hogy képezzen a város és a múzeum között. A kert- illetve az épületbejáratok megfelelő megnyitásával vagy lezárásával a kertet egyszer a város máskor pedig az intézmény részévé lehet alakítani, igény szerint váltva a közpark és a közkert funkciók között. Az így kialakuló átmeneti teret olyan funkciókkal látjuk el melyek mindkét használati módot kielégítik és eközben tiszteletben tartják a történeti örökséget. Ezeket a funkciókat négy zónába rendeztük:

A Körút felőli reprezentációs sáv foglalja magába a fogadóteret és rendezvényteret, ez utóbbi a március 15.-ei megemlékezés és hasonló rangos események lebonyolítására szolgál. A fogadóudvar a legkisebb beavatkozás mellett hangsúlyozza a történeti építészeti és kertépítészeti motívumokat. Ebben a zónában kap helyet a Múzeum Információs Központ és a Turisztikai Info Pont.

Az épület két oldalán húzódó csendesebb oldalkerti sávokba kerültek a pihenő és rekreációs funkciók. A Múzeum utca felőli oldalon a fiatalok számára korosztályos bontásban kialakított játszótér és történeti tematikus kert, a Bródy Sándor utcai oldalon pedig az idősebbek számára kialakított pihenőkertek találhatók. Ezekhez mosdó és játszóház épületek kapcsolódnak.

Az kert Pollack Mihály tér felőli, jelenleg kihasználatlan oldalán helyeztük el az aktívabb kerti életet indukáló szolgáltató és vendéglátó sávot. Ide kerül a múzeum tervezett mélygarázsa, itt található a cukrászdának felújított kertészlak, illetve a hozzá kapcsolódó teraszok, nagyobb vízfelületek, szökőkutak, valamint a Zene Pavilon és a Kreatív  Alkotóház is.

Történeti és kortárs kertstruktúra

Korabeli tervek alapján jól látható, hogy az eredeti kertkoncepció szimmetrikus kettős sétányrendszeren alapul, a külső keskeny úgynevezett „belt walk"-kal, illetve a belső széles, épületet feltáró úttal. Ezek között helyezkedtek el az eleinte szabálytalan, majd egyre szabályosabb formát öltő növényszigetek, vagyis „gruppok". A hetvenes években történt átalakítás során a kert elvesztette az eredetei rendszerét és aszimmetrikus, erősen szabdalt szerkezet jött létre. Tervünkben visszatérünk a történeti kertstruktúrához és visszaállítjuk a kettős sétányrendszert és a növényszigeteket, formailag azonban nem az egyes korok érzelmes kertmotívumait követjük, hanem egy absztraktabb, neutrálisabb formai megfogalmazást. Így kortárs eszközökkel őrizzük meg a kert történetiségét.

Bejáratok és városi kapcsolatok

Annak érdekében, hogy a múzeumkert közpark gyanánt valóban a város szerves részét képezze új kertbejáratok megnyitását tervezzük. A város átalakulása miatt az elmúlt 150 évben az eredeti oldalbejáratok már nem kapcsolódnak a környező utcákhoz és épületekhez (a kettőből már csak egy működik), ezért két-két új kapu megnyitását javasoljuk a Bródy Sándor utca és a Múzeum utca felől. Ezeket, illetve az újra szabaddá tett Pollack Mihály tér felőli hátsóbejáratokat rámpával látjuk el így az egész kert akadálymentesen megközelíthetővé válik minden oldalról.

Faállomány védelme

A múzeumkert faállománya a belváros egyik legértékesebb növényállománya. Noha a túlnőtt sűrű állományt kertészeti szempontból drasztikusan ritkítani kellene, a tervezés során figyelembe vettük a fák kultúrtörténeti és eszmei értékét is, ezért a lehető legkevesebb faegyed kivágását javasoljuk. A pályázathoz mellékelt műszeres favizsgálat iránymutatásával ellentétben, amely több mint 40%-os állományszelekciót javasol, mi csak 30%-os ritkítást tartunk szükségesnek (66 db), melynek többsége növény-egészségügyi és balesetvédelmi szempontból elkerülhetetlen (52 db). A pályázatban megkövetelt mélygarázst úgy helyeztük el, hogy az a legkevesebb védendő fa kivágásával járjon. A kiválasztott helyen a korabeli kerttervek tanúsága szerint eredetileg szabad tér volt nem történt fatelepítés (lásd: tabló, kerttörténeti és parkoló elemzések).

Zöldfelületek és vízfelületek

A kert cserjeszintjének kialakításakor kívülről befelé haladva egyre alacsonyabb és lazább növénysávokat alkalmaztunk, amivel biztosítani tudjuk a külső forgalom elszeparálását, emellett a benti terek átláthatóságát és egyben strukturálását. Javasoljuk a 70-es években betelepített cserjetömbök eltávolítását az épületet övező sávból, így növelhető az épület benapozottsága és biztosító az épített örökség méltó feltárása, bemutatása. A kert revitalizálásának kulcsfontosságú elemei a vízfelületek. Visszafogott mégis hangsúlyos megfogalmazásukkal keretezik az épületet, és új élettel töltik meg a kert korábban kevéssé használt részeit.

Szabadtéri műtárgybemutatás

A kertet a Múzeum szabadtéri kiterjesztésének tekintjük, ahol lehetőség adódik az időjárásra nem érzékeny műtárgyak más kontextusban történő bemutatására. Az épületet körülölelő sétány mentén szabadtéri kiállító és bemutató tereket alakítunk ki, melyek a meglévő kőállomány egy részének állandó bemutatására, részben pedig időszakos kiállításokra adnak helyet. A meglévő kerti szobor és emlékműállomány bemutatását eredeti helyükön javasoljuk.

Hosszútávú fejlesztési lehetőségek, kapcsolódások

A várossal való kapcsolat erősítése érdekében hosszútávon javasoljuk a Múzeum utca és Bródy Sándor utca csökkentett forgalmú gyalogos utcává alakítását. Emellett a Múzeum és múzeumkert távlati fejlesztési terveit célszerű összehangolni a Rádió épületének jövőbeli felújításával, valamint a Palotanegyed városrehabilitációs programjával.

KÖZLEKEDÉSI MUNKARÉSZ

[…]

A javasolt felszín alatti logisztikai-parkolási létesítmény múzeumkerten belüli telepítésére közlekedési szempontból a legalkalmasabb a Pollack Mihály tér melletti, vagyis a múzeum mögötti terület. A logisztikai-parkolási létesítmény számára a kapubehajtóként kialakítandó bejárat a Múzeum utcából, a kijárat a Bródy Sándor utcára nyílik. Ez a kialakítási rendszer nem zavarja a Múzeum körút – Bródy Sándor utca jelzőlámpás csomópontjának működését, illetve a Múzeum körút – Múzeum utca csomópont üzemét sem.[…]

 

A felszín és az egyes pinceszintek közötti forgalmi kapcsolatot – az igen kedvezőtlen megjelenésű rámpák helyett– leginkább helytakarékosabban két gépjármű lift telepítésével lehet biztosítani. A be-, illetve kihajtást biztosító lift mintegy 1 perc/jármű kapacitása megfelelő ürítési időt eredményez az időben amúgy is elkülönülő gazdasági és személygépjármű forgalom számára. […]

TARTÓSZERKEZETI MUNKARÉSZ

A mellékelten bemutatott építészeti pályamunka tartószerkezeti szempontból három nagy feladatrészt jelent a meglévő épületen belül történő kisebb szerkezeti beavatkozásokat igénylő változtatásokon túl.

Ez a három nagy terület:

1. az épület két belső udvarának üvegtetővel való lefedése
2. a belső udvari dobozszerkezetek építése
3. az épületen kívüli, földalatti bővítés szerkezeti munkái

Az egyes feladatok részletesebb ismertetése

1. Az épület két belső udvarának üvegtetővel való lefedése

A tervekben, az épület meglévő közel 27 x 35 m alapterületű belső udvarait a tervező egy üvegtető fedéssel látja el. A fedés hullámos felülettel készül, négy oldalán a meglévő épület belső homlokzati falaira támaszkodik, míg belül néhány helyen a konténer dobozszerkezeteket tartó oszlopok meghosszabbításában lévő tartók támasztják alá.

A szerkezet tartó elemei zárt szelvénnyé alakított, hegesztett acél lemezekből kialakított, hegesztett, vastagfalú profilok, amelyek kétirányban teherviselő szerkezetet eredményeznek úgy, hogy egy négyzethálós raszterben viselik a rátámaszkodó üvegszerkezetekből leadódó terheket. A négyzetháló vetületi mérete 150 cm x 150 cm. Ezekbe a négyzetháló elemekbe közvetlenül kerülnek beillesztésre,- megfelelő rugalmas alátéttel - az üvegtáblák. […]

 

A tervezett szerkezetnek számos nemzetközi és néhány hazai, ténylegesen megvalósult példája is van. A most elképzelt megoldáshoz legközelebb a Washingtonban épült Smithon Intézet Nemzeti Porté Galéria épületének udvari lefedése hasonlít, de a most tervezettnél nagyobb fesztávval. Magyarországi példája ennek a volt Divatcsarnok, most Párizsi Nagyáruház – Andrássy úti épülete tetőszintjére épült üvegkristály acélszerkezete, amely hasonló keresztmetszetű acéltartókból készített sarokmerev kapcsolatokkal tervezett, már szintén megvalósult tartóváz. […]

2.A belső udvari dobozszerkezetek építése

A két belső udvarban egy- egy kétszintes zárt dobozszerkezet készül. Az acélszerkezetű dobozok részben kiállító, részben pedig vegyes funkciójú rendezvény termeket fognak magukban foglalni. A szerkezet alátámasztása vastagfalú, cső keresztmetszetű, 300 mm átmérőjű acél pillérekkel történik majd. Az összesen 8 db pillér ferdén kerül beépítésre úgy, hogy azok által generált vízszintes igénybevételek kiegyenlítsék egymást. A megoldás lényegesen növeli a vízszintes irányú merevséget.

A magas súlypontú építmény másik, vízszintes megtámasztását szolgáló szerkezetei a hidak, amelyek a merevnek tekinthető főépülettel kötik össze a tartórendszert.  dobozok önsúlyának csökkentése érdekében az oldalfalak és a tető acélvázas, kívül-belül szerelt burkolatú lesz, míg a hasznos terhet viselő födémek acél trapézlemezre épített vasbeton lemezek. […]

3.  Az épületen kívüli, földalatti bővítés szerkezeti munkái

A tervek szerint a meglévő múzeumépület kontúrján kívül földalatti garázs és raktár funkciójú bővítmény készül. z új beépítés a Múzeum főépülete mögött, az épület teljes szélességében fog elhelyezkedni. Három külső oldalról résfal fogja határolni a munkagödröt, mely fal a kötött összletbe lesz bekötve. Mivel a meglévő épülethez szorosan hozzákapcsolódik, ezért a negyedik oldalon nem készül résfal, helyette az amúgy is szükséges aláfalazás hosszát és vastagságát kell úgy megválasztani, hogy az is elérje az iszapcsíkos agyag összletet. Az így kialakított munkagödörben elkészülhet a résfalba befogott, viszonylag  vastag (80-120 cm) alaplemez, mely egyrészt a jó teherbírású talajon egy gazdaságos, egyszerű alapozási módot ad, másrészt a végleges állapotban kialakuló víznyomást és a felhajtóerőt is felveszi.[…]

KÖRNYEZETTUDATOS TERVEZÉSI ELVEK

A műemlékek felújítása során is érdemes kitűzni fenntarthatósági célokat. A tervünkben az alábbiak szerint vettük figyelembe ezeket a szempontokat:

A felújítás során az épület minél nagyobb hányadának megtartását céloztuk meg, a felújítás során csak a feltétlenül szükséges beavatkozásokat tettük meg, hogy a felújítással az épület környezetre gyakorolt hatása a lehető legkisebb legyen. Célunk volt, hogy az épület energetikai teljesítménye javuljon, a terekben szükséges légállapotok biztosítása minél kevesebb terhet rójon a környezetre:

• A Múzeum belső udvarainak lefedésével kellemes átrium tér jön létre. Az átriumok télen és az átmeneti évszakokban naptérként funkcionálnak, az épület nagy hőtároló tömegének köszönhetően a téli hőveszteségek mérséklődnek.
• Mind az átrium, mind az épület belső terei földcsatornán keresztül bevezetett, ezáltal előtemperált friss levegővel kerülnek kiszellőztetésre. A friss levegő utánpótlás az épület -1 szintjén keresztül a Múzeumkertből kerülhet bevezetésre. Az átmeneti évszakokban az átrium gravitációs úton, közvetlenül kültérbe szellőzik ki, míg nyáron és télen gépi úton kerül elszívásra a tető kerülete mentén.
• Az átriumok belső felületére sugárzó hűtés-fűtés került beépítésre, mely alacsony hőmérsékletkülönbséggel megfelelő hőérzetet biztosít.
• A hűtéshez és fűtéshez talajszondás hőszivattyú biztosítja az energia egy részét.

Az elektromos áram egy részét a tetőn elhelyezett, korszerű, tetőfedésként felhelyezhető napelemcellák alkalmazására, melynek megjelenése az általános tetőfedéstől geometriailag nem tér el. A nagyfelületű tetőről összegyűjtött és megfelelően kezelt esővíz felhasználásra kerül olyan tevékenységekhez, melyekhez nem szükséges iható minőségű víz: kerti öntözés, szaniterek öblítése, kerti vízfelületek feltöltése. […]

Az épületenergetikai fejlesztések mellet fontos szerepet kap tervünkben a környezet, a Múzeumkert fenntartható fejlesztése is. Célunk egy nagy biológiai aktivitású közpark/közkert kialakítása, amely működésével illeszkedik egy jövőbeni, ökológiai elvekre alapozott fenntartható városi struktúrába:

• Zöld infrastruktúrás (növényi) csapadékvíz kezelés (növényi puffer zónák, helyben szikkasztás).
• Zöld infrastruktúrás levegőminőség és mikroklíma javítás (árnyékolás, párásítás, porszűrés, szélvédelem).
• Városi biodiverzitás növelése, honos növényállomány alkalmazása.
• Zöldhulladék komposztálása és helyben történő újrahasznosítása.
• Fenntartható közlekedés (gyalogos, kerékpáros, közösségi) támogatása, kerékpártárolók kialakítása.

A környezetvédelmi szempontokon túl nagy hangsúly kerül a társadalmi fenntarthatóságra, a kisléptékű városi közösségek, szomszédsági viszonyok (neighbourhood system) megerősítése:

• Magas minőségű, flexibilis közösségi terek kialakítása.
• Mindenki számára hozzáférhető, akadálymentes szabad terek létrehozása.
• Közösségi aktivitást támogató funkciók és terek megteremtése.

[…]

 

---

vezető tervezők: Paulinyi Gergely, Dr. Reith András, Dr. Komjáthy Attila, Burián Gergő

 

 

építész munkaársak: Sidó Kamilla, Gelesz Adrienn, Hornung András, Dávid Ferenc, Barcza Dániel, Markovits Péter, Pavlics Károly, Balázs Judit, Albrecht Ute, Dr. Takács Lajos, Ugrinné Zrubka Beatrix, Varga-Ötvös Béla, Lukács Zsombor

Mérték Építészeti Stúdió