Nézőpontok/Vélemény

Margitsziget a föld alatt

1/6

?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/6

Margitsziget a föld alatt
Nézőpontok/Vélemény

Margitsziget a föld alatt

2005.01.24. 23:00

Az epiteszforum.hu szervezésében zajló Földalatti Beszélgetések első sorozatának záróeseményeként a jelentős és bizonyos esetekben vitatott tervpályázatok sorában ezúttal a Margitszigetre tervezett uszodabővítés díjazott pályamunkáit és beruházási hátterét mutatták be a meghívottak a nyilvánosságnak.

Az epiteszforum.hu szervezésében zajló Földalatti Beszélgetések első sorozatának záróeseményeként a jelentős és bizonyos esetekben vitatott tervpályázatok sorában ezúttal a Margitszigetre tervezett uszodabővítés díjazott pályamunkáit és beruházási hátterét mutatták be a meghívottak a nyilvánosságnak.

A beszélgetés aktualitását az is adja, hogy most csütörtökön, 27-én dönt a Főváros közgyűlése az állammal tervezett megállapodás aláírásáról - ez gyakorlatilag a beruházás egészére és az ahhoz kapcsolódó további fejlesztésekre vonatkozó igent vagy nemet jelent. Mint azt Bakonyi Tibor, a projektért felelős főpolgármester-helyettes elmondta, a 2004 augusztusa óta tartó tárgyalásokon a Főváros a tulajdonosi hozzájárulásért cserébe a tervezett uszodabővítéseken túl további 100,3 millió forint értékű környezetvédelmi és infrastrukturális fejlesztést vár az államtól. Ez a fejlesztés magában foglalja a fejlesztési területen található, jelenleg leromlott állapotban levő Vörösmarty kertmozi visszaparkosítását és szabadtéri vetítőhely kialakítását, a jelenleg Főkert tulajdonban levő és méltatlan funkciójú, Bauhaus modorban épült épületek rekonstrukcióját, és az ideiglenes létesítmények elbontása után a természeti területek helyreállítását. Ezeken felül a fejlesztések során részben csökkenő zöldfelületért (a jelenlegi tervek szerint 57 fáról van szó) kárpótlásul a Rákos-patak mentén 350 fa telepítését is magára vállalja az állam a szerződéstervezetben.

A sokat vitatott helyszínválasztással és az esetleges nemleges válasszal kapcsolatban elhangzott, hogy a Főváros elé már a kész helyzetnek tekinthető margitszigeti beruházás-tervezet került tárgyalási alapként. A felmerülő egyéb helyszínekre Bakonyi Tibor, de a szintén jelenlevő miniszteri biztos, Görözdi György sem tartották lehetségesnek, hogy a 2006-os úszó Európa Bajnokság kezdetéig színvonalas beruházás valósulhat meg. Ezt a határidőkön és a visszalépés esetén rendkívül magas büntetéseken és presztízsveszteségen túl az éppen ilyen helyzeteket megakadályozni kívánó, meglehetősen szigorú EU-támogatási rendszer feltételei sem teszik lehetővé. Emellett mindketten megemlítették, hogy a környezetvédő és más civil szervezetek kritikái is későn érkeztek, amikor az előkészületek már nem tudták érdemben figyelembe venni a sok esetben valóban színvonalas és megfontolandó alternatív javaslatokat. Ezzel kapcsolatban több hozzászóló is a döntéshozatali folyamat sajátos jellegét kritizálta - amennyiben a szakmai tanácsadókat és a nyilvánosságot többnyire már a lényeges elhatározások után vonják csak be az ilyen és hasonló beruházásokba.

Görözdi György vázolta a Nemzeti Sporthivatal sportingatlan építés-fejlesztéssel és profiltisztítással kapcsolatos tevékenységét és azon belül azt a folyamatot, aminek keretében egy kétlépcsős döntéssel az állam végül is a Margitsziget és a Hajós Alfréd Sportuszoda bővítése mellett foglalt állást. Különböző példák vizsgálata után egy területalkalmassági felmérés eredményeképpen első körben a befejezetlen lágymányosi komplexum fejlesztése mellett döntöttek, azonban az egyetemekkel való tárgyalások során a felmerülő járulékos és igényelt infrastrukturális fejlesztések az eredetileg 6 milliárdos költségeket a duplájára emelték, valamint bizonytalan volt az intézmények hozzájárulása a vagyonkezelői jogok átadására. Ez a kockázati tényező végül is a második körben oda vezetett, hogy az állam a 12 milliárd forintot inkább több pillérre osztva a Margitszigeti uszodaberuházás mellett több másik, fővárosi versenyuszoda fejlesztésére és vidéki tornatermi és más sportberuházásokra kívánta fordítani. Emellett a Hajós Alfréd uszoda versenyuszodai státuszát egyébként is csak fejlesztések révén őrizhetné meg, mivel jelenleg nem felel meg a nemzetközi sportszakmai feltételeknek.

Ez és a beruházásra szánt keretösszeg megtartása volt a két fő szempont, amit a néhány hét "kezdeti bizonytalanság" után kiírt tervpályázat nyertes tervétől megbízóként elvártak. A beruházás felelőseként Görözdi György elmondta, hogy sikeresnek ítéli meg a tervpályázat melletti döntést és a nyertes tervvel megbízóként teljes mértékben elégedett (ugyanakkor kijelentette, hogy személyesen nem mond véleményt annak építészeti kialakításáról).

A természeti területek csökkenésével kapcsolatos kifogásokra részben választ adtak a pályaművek ismertetései, ahol láthatóvá vált, hogy a szigorúan behatárolt beruházási terület helyén jelenleg főleg leromlott állapotú teniszpályák és épületek találhatók. Ezek beépítésével az amúgy sem jellemzően parkterület valószínűleg többet nyer, mint amit egyébként zöldterületként elveszít.

A bemutatott, díjazott tervek mindegyike messzemenően figyelembe vette a sziget tájépítészeti és urbanisztikai adottságait, és többségük az épületbővítéseket is ebben a rendszerben képzelte el - mintegy a rekreációs területek folytatásaként. Mindegyik pályázó kiemelte az eredeti uszodakomplexum egyedülálló építészeti kvalitásait és alapvető fontosságúnak ítélték meg az ahhoz való méltó viszony megteremtését.

A KÖZTI Rt. harmadik díjas tervét Skardelli György ismertette, aki a pályázaton való indulást a résztvevők részéről az elhelyezés melletti pozitív döntésként értékelte. Ennek megfelelően koncepcionális alapnak tekintették a szigeten való pozíciót, a jellemzően gyalogos és vízi megközelítést és a pályamű a parkkal és a vízről feltáruló látvánnyal való elmélyült kapcsolatát. A komplexum régi és új része között emelt, kétszintes közlekedőhíd szabad látványt biztosított volna a víz felől a városra, és egyben összekötötte a parkot és a két fő traktust.

A másik, harmadik díjas terv, Károlyi István és Kolba Mihály munkája ehhez hasonló elvek szerint épült fel, az új struktúrával részben megismételve az eredeti uszoda katlanszerű nézőtéri kialakítását. Ahogy szinte mindegyik tervben, az ugrótorony itt is funkcióján túlnőve egyfajta szimbólumként, a komplexum és az esemény ikonjaként fogalmazódott meg, az uszodát a "magyar úszósport templomává" emelve. Érdekes és fontos kérdésként merült fel, hogy foglalkoztak-e a tervezés során a prezentációkban is említett média-jelenlét tudatos irányításával - vagyis azzal a ténnyel, hogy ezt az építészeti és városi helyzetet a közönség túlnyomó többsége televíziós és más képi közvetítéseken keresztül fogja megélni. A tervezők válasza ezen pályamű esetében (hogy ti. gondoltak-e a jellemző kameraállásokra, ezek elhelyezésére, az építészeti környezet mediális szerepére) nemleges volt.

A második helyezett WING Rt. sportszakági építész konzulens képviselője kritikát fogalmazott meg a tervek "váteszi" szerepével kapcsolatban, és a "nagy építészeti tettek" helyett a közlekedésszervezés és a terület tisztázatlan jogi problémáinak megoldására helyezte a hangsúlyt. A pályamű szándéka szerint a környező épületekkel és funkciókkal (magántulajdonú kalandpark) kiemelten foglalkozott, valamint az egyik Bauhaus-házon elhelyezett ideiglenes lelátóban ironikus kritikát fogalmazott meg az ugrótorony-ikonográfia és a magyar műugrósport helyzetének ellentmondásaival kapcsolatban.

A nyertes tervet prezentáló Pálfy Sándor (vezető tervezők: Keller Ferenc, Kapitány József és Pálfy Sándor) a minimális területfelhasználás mellett a Hajós uszodával való új egység megteremtésének fontosságát emelte ki - koncepciójuk szerint úgy, hogy az eredeti épület maradhasson a komplexum főszereplője. Ez mind a telepítésben, mind az épületmagasságok arányaiban kifejeződik. A felhasznált alapanyagok a szerkezeti nyersességet sugalló látszóbeton felületek mellett faburkolat, ill. az ugrófal esetében polikarbonát lemezek. A pályaműhöz képest változás leginkább az ideiglenes létesítmények véglegessé alakításában történt, de ez nem okozott jelentős átalakulást az eredeti koncepcióhoz képest.

A zsűri jelenlevő tagjai, Dévényi Tamás, Pottyondy Péter és Patonai Dénes zárták az estét, elmondásuk szerint kiemelkedően etikus és sikeres volt a pályázat lebonyolítása, pl. a tagok azóta is tanácsadóként vesznek részt a munkában. A Margitsziget leromlott állapotán sokat lendíthet ez a beruházás, azonban üdvözölték a korábban és itt a helyszínen megfogalmazott kérdéseket, kétségeket és kritikákat, mondván, hogy csak ez, a nyilvános vita és a döntések nyílt vállalása vezethet egy közösen megélt, sikeres és színvonalas építészeti környezet kialakításához.

Szemerey Samu

 

1/6

2/6

3/6

4/6

5/6

6/6

 

 
Fotó: epiteszforum.hu

 



2005. január 24-én, hétfon 18 órakor
Téma: Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda bővítése a Margitszigeten

A 2006. évi Budapesti Úszó Európa Bajnokság helyszínéről lesz szó. Tavaly januárban hirdették meg a tervpályázatot, azt követően, hogy megvizsgálták, melyik helyszín lehet a legalkalmasabb. Szóba jött még a lágymányosi egyetemváros, a Kőér utcai Spartacus-létesítmény, valamint a Latorca utcai Elektromos-uszoda. Negyedik lehetőségként a XI. kerület felajánlotta, hogy a Kopaszi-gát környékén rendezzék a versenyt. A Margitsziget mellett döntöttek, bár néhány dolgot nem tisztáztak előre: a Fővárosi Kertészet nyilvántartása - papíron - számos fát véd a helyszínen, a valós helyzet viszont ott járt szemtanúk szerint egészen más, sokkal kevesebb fa áll ott, főképp egy nem nagyon használt teniszpálya van most a kijelölt területen. Vannak viszont a közelben vízkivételi kutak, igaz, csak tartalékban. Ezek a besorolásuk szerint védőtávolságon belül voltak korábban, de időközben a Vízműveknél döntöttek az átsorolásukról.

Mindenesetre a tervezés rögtön az eredményhirdetés után az I. díjas megbízásával megindult, és jelenleg is folyik. A beszélgetés során igyekszünk az építészetre koncentrálni, a győztes pályamű mellett bemutatni a főbb díjazottakat, s bepillantást nyerhetünk az engedélyezési tervbe is - de talán az ügy pillanatnyi állásáról, a "jövő"-képről sem lenne haszontalan szót ejteni. Ebben a reményben hívtuk meg vendégeinket, akik a következők:

  • Görözdi György miniszteri biztos - Nemzeti Sporthivatal
  • Ruza József elnök - Magyar Úszószövetség
  • Dala Tamás igazgató, Zékány Márta főmérnök - Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda
  • Bakonyi Tibor főpolgármester-helyettes, Budapest
  • Schneller István dr. főépítész, Budapest
  • Arató György főépítész, XIII. k. Önkormányzat
  • Dorogi Gabriella alpolgármester, XIII. k. Önkormányzat
  • Pottyondy Péter - zsűritag
  • Dévényi Tamás - zsűritag
  • Weiler Árpád - zsűri alelnök
  • Patonai Dénes DLA - zsűritag
  • Pálfy Sándor DLA - építész
  • Keller Ferenc - építész
  • Kapitány József DLA - építész
  • Szerdahelyi László - építész
  • Bajzik Zsófia - építész
  • Tündik Ferenc - építész
  • Kőmíves Szabolcs - építész
  • Károlyi István - építész
  • Kolba Mihály - építész
  • Skardelli György - építész
  • Gáspár László - építész

Házigazda: Pásztor Erika Katalina és Vargha Mihály

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

Varjúvár // Egy Hely + Egy hely

2024.12.18. 10:45
9:12

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Grafikus, író, könyvkiadó, könyvtervező, politikus: Kós Károly igazi polihisztor volt, a 20. század egyik legfontosabb modern és hagyományőrző magyar építésze. Az Egy hely Sztánába látogatott, hogy bemutassa Kós Károly művésznyaralójának épült, majd később családjának otthonává vált lakóházát.

Nézőpontok/Történet

A magyargyerőmonostori református templom // Egy Hely + Építészfórum

2024.12.18. 10:43
10:12

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.

1908 őszén Kós Károly és Zrumeczky Dezső kalotaszegi körútra indultak, ahonnan feljegyzésekkel és rajzokkal tértek haza – ezek szolgáltak inspirációul a Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonépületeinek tervezéséhez. Az Egy hely új részében a vélhetően legrégebbi kalotaszegi templomot mutatja be.