Másfél millió lépés Norvégiában – kilátóhelyek és országúti vécék az ország legjobb építészeitől
Az idegenforgalom fejlesztése Norvégiában is kiemelt feladat, amelyben jelentős szerepet kap a társadalmi összefogás és a kortárs (táj)építészet. Az átfogó rendezési koncepció mentén készült, kevésbé ismert helyszíneket kiemelő kilátópontokat és a kapcsolódó létesítményeket az ország ismert építészirodái - többek között Carl-Viggo Hølmebakk, Saunders Architecture, 3RW Works, JSA, Manthey Kula - tervezték. Nemes András írásában ezek közül a legérdekesebb példákat mutatja be.
Jó dolog lehet norvég tájtervezőnek lenni. Az alacsony népsűrűségű ország gazdag természeti kincsekben és lélegzetelállítóan szép tájakban – a meredek fjordok, sziklás hegységek, végtelen erdők hazája ez. És ha ez önmagában nem lenne elég, az ország kormánya a norvég táj népszerűsítése érdekében 377 millió dollárt fektetett kilátóhelyekbe. A kritikai szempontból is figyelmet érdemlő építményeket az ország legismertebb építészei – többek között Carl-Viggo Hølmebakk, Saunders Architecture, 3RW Works, JSA, Manthey Kula – tervezték.
Húsz éves már az az idegenforgalmi projekt, amely a tervezőket arra ösztönzi, hogy segítsék eladhatóbbá tenni Norvégiát. Kiválasztanak néhány idegenforgalmilag kevésbé jelentős körzetet, új kilátóhelyeket létesítenek és átfogó rendezési terv keretében járdákkal, parkolókkal, éttermekkel, nyilvános mosdókkal egészítik ki őket. A költségvetést önkormányzati források és magánvállalkozások növelik. Százhúsz kilátópont jött már így létre, ezek közül a legérdekesebb munkákat mutatjuk be.
Saunders Architecture – Aurland kilátó (2006)
2002-ben kiírt meghívásos pályázat győztese ez a kilátó. Egyszerű, de hatásos észak-európai ötlet. A helyszín egy kanyargó szerpentin, ahonnan betonlábakon álló, tömör fa híd nyúlik be iszonyú magasan a folyó fölé. Az építmény azonban félúton véget ér, pontosabban egy hajmeresztő S-kanyart tesz a mélybe. Első pillantásra nem is látható, hogy a fordulópontnál vastag plexiüveg állja el az utat. Figyelőhelynek kicsit bizarr, sísáncra vagy ejtőernyőzésre emlékeztető helyzet – az utolsó pillanatban elhalasztott ugrás a semmibe. Az viszont elég mulatságos, hogy a fémkorlát lefelé is folytatódik.
3RW Works – Askvaagen tengeri kilátó (2006)
Askvaagen kis halászfalu az Atlanti-óceán partján. Mólójának legvégére egy jókora darab gneisz-követ, azaz kvarcban gazdag, magmás eredetű tömböt helyeztek. Ez maga a kilátópont, amelyre egy kis rozsdavörös, hajlított fémlépcső vezet. A tervezők korlát helyett itt is átlátszó anyagot, üvegfalakat használtak; ezek szépen ki is jelölik civilizáció és természet geometrikus határvonalát. A kilátóhely szimbolikus gesztus, funkciója a jelalkotás. A projekt arra ösztönzi a régió tengerparti közösségeit, hogy a halászat alapú élelmiszerellátástól a szolgáltatói és turisztikai tevékenységek felé mozduljanak el. A hideg és nehéz anyagok összeillesztése, az így létrejött szín- és faktúratalálkozások teszik egyedivé ezt a kis térkompozíciót.
3RW Works – Ørnesvingen kilátóhely (2005)
Ørnesvingen egy cikkcakkos út a Geiranger-fjord meredek völgyoldalában, az UNESCO Világörökség része, Norvégia egyik legfontosabb turisztikai látványossága. Lépcsőzetes betonalap, a norvég kilátóktól már megszokott üvegezett frontfalak, valamint minivízesés 600 méter mélybe. A hatásról a képek magukért beszélnek...
Carl-Viggo Hølmebakk – Sohlbergplassen kilátóhely, Rondane hegység (2009)
A kilátó tiszteletadás Harald Sohlberg tizenkilencedik századi norvég festő emlékének, aki évekig alkotott ezen a vidéken. Épp itt a lankán készített különböző nézőpontokból vázlatokat a Téli este a hegyekben című ismert festményéhez. A kilátó a mai látogató számára a festményen látható nézőpontot rekonstruálja. A tervezési szakasz meglehetősen bonyolult volt: digitalizálták a domboldal topográfiáját, majd a kilátó formáját és a járófelületének magasságát számítógépes tesztekkel határozták meg, így alakult ki az érdekes, amorf alaprajz. És egyetlen fát se kellett kivágni! A talaj itt 2,5 métertől fagyálló – a legtöbb hagyományos talapzat-ásás elpusztította volna a növényzetet. Komoly statikai kihívás volt egy olyan alapzat tervezése, amely nem tesz tönkre egy fagyökeret se. A megoldás: az acélpilléreket helyenként 12 méter mélyen, föld alatti sziklákba fúrták be. A téglalap alakú padlóablakok napfényt biztosítanak a kilátó alatti talajnövényzet számára. Az alulról nézve egy tudományos-fantasztikus film űrhajójára emlékeztető, vékony lábakon álló beton-struktúra egészen környezetkímélő lett.
JSA – Juvet Hotel, Burtigard (2008)
A Juvet Hotel az úgynevezett landscape hotel közkedvelt típusa. Ebben a szállodában minden szoba önálló bungaló, legalább egy üvegfallal, a „Nézd a természetet!" szlogen jegyében. A kulcsötlet itt az, hogy a panorámaablakok sötétített üvegből készültek. A szálloda honlapjának nyitóképén is látható, hogy ez akkor a legpraktikusabb, amikor anyaszült meztelenül akarunk a tájban gyönyörködni. De ki venne észre minket itt, talán a kertész? Ahogy azt már a finn Avanto Architects Négyszögletes villájánál megfigyelhettük, erdei helyszínen egy északi építész semmit nem kíván hozzáadni a tájélményhez, nem fejezi ki magát, éppen hogy csak padlót, falat és tetőt épít - mindezt persze igen jó minőségben.
Carl-Viggo Hølmebakk – Kompkikötő épülete, Jektvik (2010)
Egyszerű, mégis nagyon jellegzetes, a tenger felé „mozduló" forma. A félbevágott nyeregtetőre emlékeztető, az alaprajzból kissé eltolt alakzat azt a befejezetlenséget, köztes állapotot testesíti meg, ami a kompátkelés előtti várakozást is jellemzi. Tejüveg-falú ház, kívül faléc-szerkezettel – leginkább este, belső kivilágításban jut kifejezésre az épület szépsége.
3RW Works – Országúti mosdóépület Jondal és Utne között (2007)
A monolit palakő házikó egy sárga színű öntött beton alapon áll, amely hagyományos helyi nyersanyagnak és kőműves megoldásnak számít. A beton végigfolyik az egész épület alatt, ebből készültek az ülőkék és a vécéket elhatároló válaszfalak is. A kőrakás érdekessége, hogy a külső felület precíz és sima, míg az épületen belül durva és egyenletlen a faktúra. Az ikonikus nyeregtetős házforma, valamint az élénksárga beton bizarr kapcsolata megragadja az utazók figyelmét. Az építőanyagok tapintható kontrasztja az épületben rejlő feszültséget hangsúlyozza és a ház megérintésére, megismerésre bátorít. Érdekes alternatívája ez a mosdók és illemhelyek higiénikusan semleges világának.
Manthey Kula – Akkarvik pihenőhely (2009)
A Nemzeti Turista Út már meglévő pihenőhelyén épült ez a földszintes vasbódé a régi vécé-épület romjain, amelynek falát az erős szél tönkretette. Az igény az volt, hogy az új szerkezet szilárd és tartós legyen, ennek érdekében tizenkét milliméter vastag acéllapokból hegesztették a falat. A belső térkialakítás expresszív és szoborszerű – fém és acél mindenütt. A magasan elhelyezett ablakok az égre, a hegycsúcsokra merednek. Sok más kilátóhely minimalista építészeti nyelvezetével ellentétben itt az erőteljes formai megoldások, a tűéles kiszögellések a hegyvidék drámai élményére reflektálnak.
Carl-Viggo Hølmebakk: Nufshaug országúti megálló, Sognefjell (2005)
Háromszög alakú útkiszélesedés a kis híd után. A hely domborzati viszonyaival harmonikusan együtt élő, becsületes útépítés.
Nemes András
Kapcsolódó oldalak:
21:52
http://www.nasjonaleturistveger.no/en
22:29
a közelmúlt legjobb cikke, köszönet Zöldi Anna
21:29
Köszönet a cikkért, és hogy nem Oslót vagy Bergent hámozza tovább, hanem arról ír, ami Norvégiában valóban a lényeg, a tájról. És a WC-k... Nem tudom, talán azért lelkesedem a témaválasztásért, mert itthon a nyilvános WC "problematikája" soha, de soha nem lesz megoldva, a lényünkben, karakterológiai sajátosságainkban, nemzet-voltunk lényegében rejlik az ok, de itthon, használható nyilvános WC, ismétlem: talán soha nem volt, de hogy nem lesz, az tuti. Újzélandban bezzeg ott áll a Hundertwasser vízöblítésese egy ezer fős városkában, de ez azért lehet, mert Újzéland minden, értik, minden településén van, tiszta, ápolt, benne papír & törülköző és vagy ingyen, vagy 30-40 centért vehető igénybe...