Megemlékezés egy elpusztult főműről – A Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság székháza

Mi állt az Arany János utcai metrómegálló helyén egykor? Freund Vilmos a Monarchia korabeli Budapest egyik legtermékenyebb építésze volt: a neogótika kivételével minden építészeti stílusban alkotott, de igazodva a kor tömegízléséhez, főleg italianizáló neoreneszánsz művei születtek. Három neobarokk épületet is tervezett, mégpedig az 1890-es években. Ezek egyike a mai metrómegálló helyén egykor állt Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság székháza.

Magyarországon az 1840-es hiteltörvények tették lehetővé a pénzintézetek alapítását. Ezeket kezdetben bérházakban helyezték el. Az 1870-es évektől alakult ki a bérlakásokat is tartalmazó banképület.¹ A Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság neobarokk stílusú bank- és lakóháza (1895–1896) a mai Bajcsy-Zsilinszky út 32. helyén állt egykor.

1910. augusztus 10-én a cég neve Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaságra változott. 1920. június 2-án újra nevet változtatott a vállalat: Angol–Magyar Bank lett a neve.² Egy korabeli rajz alapján a mai Bank utca és az Arany János utca közötti összes épület, tehát a szóban forgó Freund-féle és a tőle balra lévő három együttesen az Angol–Magyar Bank tulajdonába került. A mai Arany János utcai metróállomás helyén állt egykori épületek egyike volt e szóban forgó Freund-mű.³

1895. július 12-én a megrendelő építési engedélyért folyamodott a Fővárosi Tanácshoz négyemeletes palotaépítés céljából. A Középítési Bizottmány 1895. július 29-én néhány kritikát fogalmazott meg a tervanyaggal kapcsolatban, és e szempontokat a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is jóváhagyta. A földszinti portáslakásba Freund irodája nem tervezett konyhát, és e portáslakás padlója nem volt a járda fölött 0,30 méterrel. A Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság válaszában megígérte a járda fölötti magasabb elhelyezést, ugyanakkor a konyha az építtető szerint fölösleges lett volna, mert nem portáslakásról, hanem portásfülkéről van szó. Portásra egyébként azért volt szükség, mert az épület részben a Magyar Királyi Államvasutak gépgyárának mintaháza is volt, és neki a látogató üzletfeleket kellett felvilágosítani, útba igazítani. A félemelet a megrendelő szerint nem lakások céljára épülne, mert ott az áru- és iparcikk-mintákat állítanák ki.⁴

Az igen plasztikus főhomlokzat 2+3+2 tengelyes, az oldalhomlokzat 1+11+1 tengelyes kialakítású volt (a hátsó homlokzatról nem maradt fenn sem terv, sem fotó). A főhomlokzatot horizontálisan is, de főleg vertikálisan tagolták. A földszinten, középen egy a homlokzatba fülkeként mélyülő, szokatlanul széles és magas félenteriőr helyezkedett el, ennek belsejéből nyílt a kapuzat. Az első és második emeleti ablakok félköríves záródásúak voltak, a felsőbb szinteken egyenesen záródtak. A tervező a második és harmadik emeleten a középső három axist markánsan elválasztotta a két-két szélső tengelytől, azonban nem rizalittal, hanem a két szintet egybefogó, súlyos, kolosszális, római ión oszloppárokkal.

Utóbbiak alatt és felett is golyvázódtak az övpárkányok, és rajtuk a negyedik emeleten egy-egy Ligeti Miklós által megmintázott szoborcsoport foglalt helyet.⁵ Az egyik a Renaissance Kereskedelmet, a másik az Ókori Kereskedelmet ábrázolta.⁶ Az oszloppárok által keltett, felfelé irányuló, sodró erőt fokozta a két szoborfülke fölötti tetőzeten egy-egy obeliszk is, melyek toronyszerű megjelenésűek voltak. Ezek között, a manzárdtetőn egy hatalmas, három mezőre osztott félköríves ablak nyílott a homlokzat egyik legszembetűnőbb elemeként.

A tetőn ismét szobrok foglaltak helyet. Hasonló lunetta nyílás található a Freund tervezte Weiner-Grünbaum-Schwartz palotabérház (Bajcsy-Zsilinszky út 45, 1876) saroktengelyén. Piano nobilének a második emelet jelölhető meg, ahol a középső három, íves oromzatú ablak előtt erkély nyílott. A középső axisban hermapilaszterek tartották a harmadik emeleti erkélyt. Tehát a főhomlokzat uralkodó elemei a két, óriási oszloppár és a manzárdtető a lunetta ablakkal. Az oldalhomlokzat egyszerűbb kialakítású volt, a nyílások alakja egyezett a főhomlokzat azonos emeletén lévő ablakok alakjával.

Megjegyzendő, az archív fotón kis eltérés észlelhető a tervdokumentáción látható megjelenéstől. A megvalósult mű tagoltabb, díszítettebb lett. Az épület homlokzata nagy valószínűséggel hathatott az építészi pályáját a Freund irodában kezdő Spiegel Frigyes egyik művére. Egész pontosan a Rákóczi út 63. alatti, Weinréb Fülöp számára 1896–1897-ben tervezett palotabérházról van szó, ahol a háromtengelyes középrizalitot a második és harmadik emeleten szintén kolosszális oszloppárok fogják közre, és e szinteken az erkélyek kialakítása is hasonló. A homlokzat lehetséges hatása feltételezhető ugyanezen tényezők okán Czigler Győző Központi Statisztikai Hivatalára, ami egy évvel később kezdett épülni (1896–1898), mint Freund palotája. A mű hathatott továbbá Baumhorn Lipótra, a temesvári, Temes-Béga Vízszabályozó Társaság palotájának a megtervezésekor (1900)⁷,ahol még a Freund-ház lunetta ablaka is feltűnik.

Az alaprajz egy kisméretű udvart ölelt körül három oldalról, mégpedig két-két traktussal. Az udvar negyedik oldalán a szomszéd ház architektúrája volt látható. A portálon belépve a gépcsarnok termeibe lehetett jutni. A jobboldali sarkon üzlethelyiség állt, az épület bal oldalán elől, illetve hátul pedig egy kisebb és egy nagyobb lépcsőház húzódott. A mellékutcai és a hátsó homlokzati helyiségekben postahivatal működött. A főhomlokzat első emeletének közepén a gyűlésterem nyert elhelyezést. Mellette a jobb oldalon, a sarkon az igazgatói iroda kapott helyet. Várócsarnok, egyéb vezetői irodák, pénztár, déligyümölcs, múzeumi, kaszinó osztály voltak még az első emeleten. A piano nobile hatású második emeleti homlokzat mögött két bérlakást alakítottak ki árnyékszékekkel. A harmadik emeleten három bérlakás épült, az egyik egy gazdag és többgyerekes család számára (szalonnal, ebédlővel, gyerekszobákkal, inas–szobával). A negyedik emeleten szintén három bérlakás helyezkedett el.⁸

A bemutatott alkotás Freund Vilmos műépítész egyik legfontosabb, pompázatos és művészileg igen színvonalas épülete, mely egykoron más építészekre is „termékenyítően" hatott. Feltehetően második világháborús sérülések okán (vagy ürügyén) végül sajnálatos módon lebontották.
 

Jeney András

1 Császár László: Épülettípusok a kiegyezés utáni Magyarországon. Építésügyi Tájékoztató Központ, Budapest, 1995. 159.

2 BFL XV. 37. c. Pesti telekkönyvek. 830. számú telekkönyvi betét. Idézi: Jeney András: Freund Vilmos, az Andrássy úti neoreneszánsz mestere. In: Építőművészek a historizmustól a modernizmusig. TERC, Budapest, 2018. 25.

3  A 80 éves Pesti Napló Ajándékalbuma. 1850-1930. Budapest, Athenaeum, 1930. 138.

4 BFL IV. 1407. b III. üo. 27758, 31714. számú telekkönyvi betétek, 1895.

5  kozterkep.hu Letöltés: 2021. 10. 27. Továbbá: Medvey Lajos: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez. Mérnökök Nyomdája, Budapest, 1939. 48.

6  Medvey 1939, i. m. 48.

7 Jeney 2018, i. m. 25.

8  BFL XV. 17. d. 329. 24777.

Szerk.: Pleskovics Viola