Megtartott ragyogás

A Vasas pasaréti úti sporttelepének jelképe akármi is történjen, a Sportklub-ház marad. Ez van. Az első gondolat, a békebeli hangulat, a terasz, a sportélet: a Sportklub-ház. Ezt az örökséget tudja a most átadott, felújított vívócsarnok aranyfénnyel meghinteni, mondjuk úgy: beragyogni. Árvai András cikke.

A Sportklub-ház valamikor a Budapesti Budai Tornaegylet (BBTE) székházának épült 1939-40-ben Korozai Vilmos tervei szerint modern stílusban. Az út kanyarulatát követő vasbetonvázas épület íves, részben földszintes és részben emeletes. A karakterét meghatározza a két, a Pasaréti út felé félhengerben végződő lépcsőháztorony, ami összefogja a négyemeletes középrészt. A klubház oldalszárnyai kétszintesek és teljes alapterületén tetőteraszosak. Konyha, büfé, étterem, díszterem, irodák, tornaterem kaptak helyet az épületben. Az épület oldalszárnya a földszintig klinkertégla burkolatot kapott, egyébként vakolt. A vívócsarnok, melynek az eredeti tervezőjének kiléte mára a homályba vész, a déli szárnyból közelíthető meg.

Az emblematikussá vált Sportklub-ház rövid ideig boldogította a Budai Tornaegyletet, a második világháború után a sporttelep és a székház az akkori hatalom által kiemelten kezelt Vasashoz került. A sporttelep bővítése később folyamatosan zajlott, így készült el az acélvázas, gyakorlatilag egy ipari funkciót is bármikor magába fogadható csarnok a vívócsapat részére. Az épület telepítése is az üzemi területekre jellemző, első ránézésre esetleges elhelyezés jellemzi. Viszont ez az esetlegesség látszólagos, amennyire az első modernista épület orientáltsága kifejezi a sporttelep létrehozóinak prioritását, vagyis Buda felé néz, a megérkezés Buda felől történik, miközben szervezni próbálja az út kanyarulatában kialakuló szigetet, úgy a csarnoképület tisztán a benapozási, tájolási szempontokat vette figyelembe, sem az út vonala, sem a meglévő épület elhelyezkedése nem befolyásolta a telepítést. Továbbá az előregyártott szerkezet jellemzőit veszi figyelembe

A telepítés egy másik momentuma, vagyis nem konzekvens voltának vetülete a kettős érzés, amit a „hol is van a bejárat?", „hogyan juthatunk be?" érzése jelent, ami a bennfentességet, egy csapat zártságát fejezi ki, miközben a csarnok nyilvánvaló jelenléte, az edzőterem mint büszkeség, mint szentély bemutatása nyilvánvaló. Ez az érzés akaratlanul vagy akarattal megjelenik a csarnok egyetlen karakteres elemén, a fűrészfog-szerűen befordított függőleges sávablakokon. Ez a megoldás elsődlegesen egy feladatot tud teljesíteni, a rossz tájolást korrigálhatja. Nem is kell messzire menni, hogy erre példát találjunk, elég Kaszás Károly Fényes Elek utcai épületét felkeresni.

Viszont itt a tájoláson kívül egy másik szempont is mozgathatta a néhai, ismeretlen tervezőt, az pedig a belátás korlátozása, vagyis az említett bennfentesség, csapat-zártság kifejezése. Olyan zártság, ami belülről kifelé nézve nyitottsággá válik. A szentély így készen állt. A tervezők és megbízók szándékának köszönhetően most is áll, talán naiv, de ütős módon bearanyozva az épületet, a fő struktúrákat, szerkezeteket változatlanul hagyva. A tervező legfőbb érdeme, hogy ezt a meglévő, működő és hagyománnyá szilárdult csarnok – mely néhány éve már Kovács Pál (1912–1995) olimpiai vívónk nevét viseli – kvalitásait felismerte, megértette, kibontotta majd mi mást tehetett volna, bearanyozta. Ha megnézzük az egyesület múltját – a története során szerzett 45 olimpiai aranyérmeivel a nemzetek sorrendjében körülbelül a 25. helyen landolna – érthető a színválasztás, ami egyszerre fejezi ki a dicső múltat és fiatalok fő motivációs elemét.

Ami a történetet kerekké teszi, hogy a tervezés alatt született meg a 45. arany, amit Szilágyi Áron kard egyéniben szerzett. Ez a győzelem finoman átvándorolt a tervezőasztalra is, a győzelmét megörökített pillanat már a homlokzatot díszíti.

Árvai András

Többek között a Vasas Pasaréti Sportcentrum Vívócsarnoka is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért. 

Az írás megjelent az OCTOGON Magazin 2013/5-ös számában.