Mi köze van a gyufásdoboznak a nácizmushoz?

A művészet és a formatervezés nem csak jobbá teheti a világot – ez a központi gondolata a holland Den Bosch Design Museum kiállításának, amely a nemzetiszocializmus szolgálatába állított vizuális kultúra remekeit mutatja be.  

Már a megnyitása előtt viták övezték a hollandiai ’s-Hertogenboschban taláható Den Bosch Design Museum kiállítását, amely a Harmadik Birodalom dizájnját dolgozza fel. Az ellenzők szerint már a témaválasztás is megengedhetetlen, a nácizmus vizuális kultúrájának bemutatása önmagában rehabilitálja magát az eszmét is. Timo De Rijk múzeumigazgató válasza szerint azonban, ha elmulasztjuk korszak bemutatását és elemzését, az nem több, mint a felejtés vágya, amely azzal a kockázattal jár, hogy a nemzetiszocializmus titokzatossá és vonzóvá válik a jövő nemzedékei számára. „A Den Bosch Design Museum egy olyan új generációs múzeumot képvisel, amely nem csak a jó példákat gyűjti a jövő formatervezői számára, hanem történelmi és kortárs szempontból is kritikusan vizsgálja a dizájnt" – reagált De Rijk az Artnet hasábjain a kiállítást ért kritikákra, a kiállítás sajtóanyaga pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy a múzeumok a vizuális kultúra jó oldalát mutatják be, mintha aformatervezés szinte minden esetben jobbá, szebbé tenné a világot, miközben az valójában a világ egészét tükrözi, annak jó és rossz oldalával együtt.

Ki lehet-e mondani, hogy a náci formatervezés magas színvonalú volt, miközben gonosz célokat szolgált? – tették fel többen a kérdést a kiállítás apropóján. Timo De Rijk válasza egyértelmű igen. A Spiegelnek adott interjújában egyenesen úgy fogalmazott az SS Hugo Boss által tervezett egyenruháival kapcsolatban, hogy „a náci szimbólumok brilliánsan voltak megalkotva". Szavai szerint a kiállítás célja, hogy megértessék milyen szerepe volt a vizuális kultúrának a nácizmus népszerűsítésében. A kiállított tárgyak, műalkotások bravúrja és a cél, amelyet szolgáltak között feszülő ellentmondás a kiállítás szervezőit is feladat elé állította: ha a kiállítás szándéka az, hogy bemutassa, miként hat a propaganda szolgálatába állított művészet az emberre, akkor hogyan akadályozza meg, hogy a látogatók is a hatása alá kerüljenek? A Den Bosch Design Museum végül számos apró trükkel érte el, hogy tompítsa a kiállított alkotások befogadóra gyakorolt hatását. Példával élve azok nem saját környezetükben jelennek meg: a zászlók vitrinben, Leni Riefenstahl monumentális filmjei kisméretű képernyőn tekinthetők meg. E mellett számos biztonsági intézkedéssel éltek annak érdekében, hogy ne válljon a múzeum neonácik zarándokhelyévé, nem készthetők fotók és semmi nem jelenhet meg a kiállítás anyagából a közösségi médiában. A kiállítás elején és végén pedig a nácizmus valódi természetével szembesítik a látogatókat.

A náci vizuális kultúrának három fő irányazta volt – ismerteteti De Rijk: az egyik a klasszicizmus, amely a monumentális építészetben és a tömegesemények esztétikájában érhető tetten. A népiességet a hazával való kapcsolat hangsúlyozására használta a náci propaganda, a modernizmus pedig a technikai fejlődésbe és a jövőbe vetett hitet jelenítette meg. A nácik mindezt értették és fel is használták, tudták hogyan lehet a tömegeket az alkalmazott művészettel – a plakátokkal, az építészettel a fényképészettel – elcsábítani, de még az olimpiához kapcsolódó látványos rendezvények és a pártnapok is mind az ideológia terjesztését szolgálták, akárcsak az autópályák építése. A történész végzettségű múzeumigazgató szerint a nemzeti szocialista ideológia és annak látványvilága a bogárhátú Volkswagentől a gyufásdobozig mindenhol jelen volt.

A kiállítás 2020. január 19-ig látható a hollandiai Den Bosch Design Museumban.

(Források: Der Spiegel, Artnet, Den Bogsch Design Museum)