Miért nem szexi? Körkép az energetikai felújítások komplex univerzumáról

Minden konnektor végén van egy füstölgő erőmű – ezzel az üzenettel hívta fel a figyelmet a közös felelősségre a Nagy Gyula, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke a Magyar Energiahatékonysági Intézet online szakmai konferenciáján. De mint a cím is jelzi, az energetikai felújítás egyelőre mégsem szexi… Mit tehetünk azért, hogy vonzóbbá váljon? Erre a kérdésre keresték a választ a téma szakértői. Zöldi Anna beszámolója.

A Magyar Energiahatékonysági Intézet online konferenciájának nagy érdeme, hogy a soktényezős folyamat minden szereplőjét megszólaltatta, így a témában teljesen járatlan érdeklődő is átfogó, érthető és adatokkal bőven alátámasztott keresztmetszetet kapott arról, ami a napi sajtóban csak számok, mutatók, vállalások és politikai csatározások szintjén jön vele szembe. Az előadások és képanyag teljes terjedelmében elérhető az intézet online felületén, ezért az alábbiakban csak a főbb irányvonalakat és megoldásra váró kérdésköröket vázoljuk fel az előadóktól kapott információk alapján. Annál is inkább, mert annyi egzakt adat és tény hangzott el, hogy szakértelem híján csak felszínesen lehetne interpretálni a pontos számításokon alapuló stratégiákat. Érdemes tehát az online anyagot újranézni, ahol konkrét felvetések tükrében kaphat az érdeklődő adatokkal alátámasztott választ a túlzás nélkül húsbavágó kérdésekre.

A kiinduló alapvetés, hogy a magyarországi energiafogyasztás legnagyobb részéért, 40%-ért az épületállomány felelős. Budapest esetében ez szinte számszerűen igaz: 39% a lakóépületek részesedése, mellette a közlekedés és a szolgáltatóipar fej fej mellett 21-25 %-kal áll a második helyen, míg az ipar 10% alatt van. Ez azt jelenti, hogy a felújítás nem képzelhető el a lakosság aktív közreműködése nélkül, ami egyrészt szemléleti érzékenyítést és szakértői segítséget, másrészt financiális támogatást igényel. A konferencia előadói ezekre a kihívásokra adtak választ a maguk szakterületének innovációival.

A kiinduló helyzet feltérképezéről adott tájékoztatást Szórádi Tamás, a MultiContact Consulting Kft. projektmanagere. A lakásállomány összetételét, az energiafogyasztási szokásokat elemezve keresett választ a költségoptimalizálásra háromféle épülettípust (családi ház, panelépület és kis társasház) vizsgálva. Megállapította, hogy az adatok nem tükröznek jelentős energiamegtakarítást, a lakásállományban elenyésző az új építés, így elkerülhetetlen a felújítások mélységének növelése, különösen az 1945-2006 közötti épületek esetében.

A valódi energiamegtakarítás eléréséhez úgynevezett mélyfelújítás, vagyis komplex felújítási csomag szükséges, ami hőszigetelést, nyílászárócserét, kazáncserét és a megújuló energiaforrások bevezetését tartalmazza. Mivel az utóbbi meglehetősen költséges, kevés jelenleg a realitása, ezért az általuk javasolt optimális mélyfelújítási csomag családi házak esetében az első három, míg panelépületek és társasházak esetében az épületburok és a nyílászárók korszerűsítésén kívül a központi fűtési rendszer megtartása és korszerűsítése. A vizsgálat szerint a magasabb ráfordítás alacsonyabb energiaköltséget eredményez, a javasolt elérendő energetikai teljesítmény 100 kwh/m2.

Mivel a komplex felújítás elhúzódó és költséges, a részleges felújítás életszerűbb és vonzóbb, ennek ütemezése azonban alapos megfontolást igényel. A 2021-ben életbe lépő rendelkezés szerint az energetikai felújítás 25%-os készültsége esetén az épületnek már meg kell felelnie a vonatkozó szabványoknak, amit önmagában egy-egy kiragadott elem nem biztos, hogy teljesíteni tud.

Erre adott jó példát Versits Tamás épületgépész szakmérnök, a Weishaupt Hőtechnika Kft. szakértője egy konkrét esettanulmányon keresztül. A magyarországi gyakorlat szerint egyes akciók nyomán sokan végeztek első lépésként kazáncserét, ami az aktuálisan éppen elérhető és támogatott készülékek beszerzését jelentette. Ám a későbbi épületszigetelés után a tényleges energiafogyasztás az előre becsült, illetve beígért 40%-os csökkenés helyett adatokkal igazolhatóan nem csökkent, sőt, nőtt. Az ok a kazán túlméretezett működése, ami akkor optimális, ha kis lángon ég folyamatosan, ennek jelenleg a kondenzációs kazánok felelnek meg; a korábban beszerzett készülékek viszont szakaszos működésűek.

A kondenzációs kazánra történő átállás után a fogyasztást monitorozva két éven belül igazolható volt a csökkenés. A példa mutatja, hogy a valódi energiamegtakarítás gondos szakértő tervezés alapján kialakított energetikai koncepciót igényel, és még akkor is, ha anyagi okokból lépésekre bontják, a teljes rendszert kell előre megtervezni. Ez az, ami ma Magyarországon egyelőre nem kellően elterjedt, és korrekcióra szorul, annál is inkább, mert egy kondenzációs kazán beszerelése még önmagában nem felel meg a 2021-től életbe lépő 25%-os kritériumnak.

A legenergiapazarlóbbak a családi házak, ám jó hír, hogy ezek korszerűsítése végezhető el a leginkább költségoptimálisan. Ezt felismerve hozta létre Gulyás István – sokéves épületfelújításban szerzett tapasztalat után – a Magyar Családi Ház Tulajdonosok Egyesületét. A 2018-ban indult egyesület a probléma komplexitását és a szükséges lakossági ismeretek hiányát felismerve igyekszik a közösségben rejlő erőt az energiafogyasztás csökkentében kamatoztatni. Céljuk tíz év alatt 500 ezer tag toborzása, ilyen léptekben már jelentős árkedvezmények érhetőek el a forgalmazóknál csoportos felújítási megbízások esetén.

A kis lépések politikáját vallják, tagjaiknak a kezdeti kicsi, ám már mérhető megtakarítást jelentő javaslatok után – ne lógassák a függönyt a radiátor elé és a kanapét se tegyék oda – fokozatosan adnak magas műszaki tartalmú energetikai tanácsokat, illetve szakértő segítséget a felújítás lebonyolításához. Azzal, hogy lefordítják a tudományt a felhasználók nyelvére az egyik legfontosabb feladatot, a szemlélet formálását vállalják magukra. Miközben a mélyfelújítás felé igyekeznek a felhasználókat terelni, arról győzik meg őket, hogy kis lépésekkel, pénz nélkül is el lehet ezen az úton indulni.

Persze a pénz nem kihagyható, sőt, sarkalatos pontja az országosan is mérhető energiamegtakarítás elérésének. Mátrai Róbert, a Magyar Nemzeti Bank Fenntartható pénzügyekért és felügyeleti belső szabályozásért felelős főosztályának vezetője a piacon jelenleg elérhető zöld pénzügyi termékekről, melyek legfőbb vonása jelenleg az, hogy nem elég elterjedtek. Pedig az IMF által közölt összehasonlító adatok alapján Magyarországnak igyekezni kellene: a régióban sereghajtók vagyunk az energetikai mutatók terén, a GDP 40%-át kellene felújításra fordítani. Van tehát potenciál a pénzügyi lehetőségek terén, az MNB igyekszik különféle eszközökkel ösztönözni a bankokat, ezek részleteiért érdemes a prezentációt végignézni.

A címben feltett kérdésre tehát nagyon is prózai a válasz: a lakosság mérsékelt kedvvel vág bele egy alapos, komplex energetikai korszerűsítésbe, mert drága, bizonytalan a megtérülés, nehézkes a szervezés, és az optimális megoldás sokféle szakismeretet igényel, amihez valamilyen módon hozzá kellene jutnia. Marad az esetleges kazáncsere (ha épp van jó akció), illetve a hőszigetelés, nyílászárócsere, hiányzik azonban a tudatos, koncepciózus hozzáállás a családi kassza tervezésekor.

Ezen kíván segíteni a megvalósítás alatt álló RenoHUb rendszer, melyet Orbán Gábor, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ ügyvezető igazgatója ismertetett. Az úgynevezett one-stop-shop koncepció lényege, hogy egyablakos rendszerben tervezi a felújításokhoz kapcsolódó teljes szolgáltatási spektrumot lefedni. Ez azt jelenti, hogy egy felületen igyekszik az összes fenti probléma megoldásában segítséget nyújtani a tervezéstől, sőt a gondolat megszületésétől a kivitelezés fázisáig.

Online és offline ügyfélfogadással, közérthető kommunikációs anyagok készítésével, szakemberek adatbázisával, és szakmai tanácsadással mind a tervezés, mind a pénzügyi kalkuláció terén. 2021-ben két irodát nyitnak Budapesten és Nagykanizsán, elindul az online platform, kommunikációs kampányokkal és pilot projektekkel igyekeznek a rendszert országosan is népszerűsíteni. Távlati céljuk országszerte 10-12 iroda létrehozása, és egy felújítási hullám beindítása. Azzal, hogy emberközpontúvá teszi az energetikai felújításokat, a jövőben a RenoHub rendszernek kulcsszerepe lehet a lakossági energetikai felújítások előmozdításában.

Hollandiából jelentkezett be a konferenciára Reimar von Meding, aki az általa alapított REIMARKT One-Stop-Shop sikeres működését mutatta be. Ő maga is fenntartható, energiasemleges házban él, az Építészek Közösségi Műhelyében dolgozik. Szenvedélyes építész, szívügye a közösségi tervezés, a demokratikus megoldások, a várostervezés és az építészet összefonódása. Modellje lényegében az egyablakos megoldás mintapéldája, sikerének kulcsa, hogy igyekszik megtalálni, mivel motiválhatók a felhasználók akár kis lépések megtételére. Az általa alkalmazott terminológiával „nem túl szexinek" titulált energetikai felújításokra akkor hajlamosabbak az emberek, ha amúgy is változtatni kényszerülnek a lakókörülményeiken, és ha már, akkor energiatudatosabb megoldást választanak. Ehhez persze kell a megfelelő háttér, és támogatás, amit az egyablakos REINMARKT rendszer nyújtani tud. A magyar RenoHub projekthez képest a holland modell szereplői közt nagy szerephez jutnak az úgynevezett aktivátorok, akik inspirálják az energetikai megfontolású felújításokat, ők lehetnek helyi intézmények, de akár civil közösségek is.

A konklúzió tehát egyértelműen az, hogy sokszereplős és elodázhatatlan feladatról van szó, amelyben egyformán hangsúlyos a pénzügyi és szakértői feltételek megteremtése. Ahogy azt a konferenciát záró panelbeszélgetés résztvevői megállapították: ez nem elképzelhető állami támogatás nélkül. Az Energy Cities, az energiahatékony megújulás iránt elkötelezett Európai városszövetség magyar munkatársa által moderált beszélgetés felütéseként Dely Krisztina idézett Ursula von der Leyen évértékelőjéből, miszerint az EU csak akkor tudja a 2030-ra ígért 55%-os csökkentést teljesíteni, ha megduplázza az energiahatékony felújításokat. Ezzel szemben minden negyedik háztartás nem tudja kifizetni az energiafogyasztását, így sürgős beavatkozásra van szükség.

Bart István, a Klímastratégia Intézet 2050 igazgatója, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ elnökségi tagja az EU-s vállalás fényében elemezte a magyar kormány vállalásait. A közismert céllal szemben (2100-ra 2 C fokon tartani a melegedést) a mostani tendencia folytatódásával a melegedés 4 fokos lesz, ami azt jelenti, hogy az Alföld sivataggá válik, a Balaton pedig kiszárad. Az EU ambíciózus vállalása – 2050-re nulla kibocsátás – nem csak a helyi hatások miatt fontos, hanem azért is, mert a kibocsátásnak csak mintegy 10%-áért felelős, érdeke, hogy vállalásával nyomást gyakoroljon a nagy kibocsátók, Kína és az USA energiapolitikájára. Ebben minden tagállam közösen érdekelt.

Ráadásul a frissen visszavásárolt Mátrai Hőerőmű bezárása már önmagában teljesíti 2030-ig a vállalást, így ez egy fájdalommentes cél a kormány részéről. Pedig tartalék van bőven, hisz ahogy a konferencia is körüljárta: az épületfelújítások terén Magyarország alulteljesít.

Ámon Ada Budapest Főváros Önkormányzata részéről a budapesti helyzetet összegezte. Budapest helyzete nehéz, hisz a lakásállomány nagy részét kitevő belvárosi társasházak által alkotott történeti épületállomány esetében a lebonyolultabb az energetikai korszerűsítés. Ez csak közösségi támogatással valósítható meg, és összevetve a Fővárost sújtó forrásmegvonásokkal mindenképp állami segítséget tételez fel, hisz adataik szerint a lakosság 50%-a csak külső segítséggel képes megoldani a felújítást.

A kormányzati támogatások azonban jelentős részben középületekhez jutnak, ebben változás szükséges. A főváros prioritásnak tartja, hogy EU-s forrásokhoz jusson e területen. A másik megoldás társasházak esetében a házak saját energiatermelése megújuló források, például napelem segítségével. Ebben az ELMÜ, illetve a BME és az Óbudai Egyetem partnerségére számítanak. A kibocsátás csökkentésének eszköze a forgalomcsillapítás, amiben a jelenlegi városvezetés elkötelezett, ennek leghatékonyabb módját azonban szakpolitikai döntések fogják meghatározni.

A kisebb városok közül Budaörs és Miskolc mutatott be jó gyakorlatokat. Budaörs tagja a kétezer várost tömörítő Polgármesterek Szövetségének, az energiahatékony felújítások önkormányzati támogatása mellett egy mintaprojekt révén részt vesz a HuGBC partnereként a BUILD UPON2 projektben. A projekt célja az energetikai felújítások hatásának precíz nyomon követése, és egy többszintű, egységes keretrendszer kidolgozása. Ez utóbbi kifejezetten fontos, hisz a precíz nyomon követés az alapja, hogy ne csak számokkal bűvészkedjünk, hanem valós eredményeket érjünk el – ebben is van még mit tenni. Az energetikai tanácsadó szerv jelenleg a Magyar Mérnök Kamara, amely háttércsapatával segíti mind az adatgyűjtés egységesítését, mind a konstruktív és műszakilag értelmes megoldások kidolgozását és terjesztését.

A félnapos nagyon tömény látlelet konklúziója, hogy a meglévő magyarországi források akkor hasznosulnak a leghatékonyabban, ha közvetlenül a lakóépületekhez kerülnek. A lakosság szemléletének formálásával, pénzügyi támogatással és a megfelelő szakmai tájékoztatással érhető csak el, hogy a hosszú távra tervezett, hosszú időtávban megtérülő, komplex műszaki beavatkozást igénylő rettenet valóban szexivé váljon az átlag állampolgár számára. Ehhez a Holland Királyság Nagykövetsége és az Energy Cities által támogatott, Koritár Zsuzsanna, a Magyar Energiahatékonysági Intézet ügyvezető igazgatója által moderált konferencia tartalmas muníciót adott. Az online forma előnye, hogy minden újranézhető, érdemes rá időt szánni.

Zöldi Anna

A konferencia teljes anyaga megtekinthető a Youtube-on, ezen a linken.