„Minden ember macska nem lehet…” – A CAT Budapest bár

„…pedig a macska tudja csak a nagy titkokat." A Floyd Huddleston és Al Rinker által írt klasszikus mesedal juthat eszünkbe, ha belépünk Budapest tavaly megnyílt éjszakai barlangjába, amelyet világunk egyik legkiszámíthatatlanabb, ám roppant fenséges teremtménye inspirált. Naná, hogyha Kiss Miklós e lény köré szervez arculatot egy éjszakai klubban, akkor ott kő (macska)kövön nem marad!

Ókori civilizációk istenként tisztelt teremtménye, ragadozó, amely több száz állatfaj számára jelenti a tápláléklánc csúcsát, mítoszok és legendák ősi szereplője, az éjszaka buja ura, a kiberkultúra imádott totemállata. A jelenséghez, amelyet macskának hívunk azonban kettőség társul: egyfelől az ember hű társáról van szó, mely kapcsolat a jelenlegi kutatások szerint vagy 10.000 éve töretlen. A háziasított bolyhos kedvencek már a korai érákban gazdáik terményeit őrizték, a kártékony rágcsálók rémei voltak, egyes kultúrákban pedig még törvény is védte biztonságukat. A soron következő évszázadokban a nemesség kedvelt háziállataivá váltak, előkelő úrhölgyek bűntársainak is tudhattuk őket, azt pedig meg sem kell említeni, hogy az egyiptomi kultúrától kezdve a görög, kínai, skandináv, hindu, de még az iszlám kultúrkörben is rendkívül meghatározó alakok voltak e doromboló entitások.

Van a macskáknak azonban egy másik oldala: ott van benne a ravasz és legfőképpen öntörvényű lény, amely a keresztény kultúra számára például a sátán egyik arcát vagy a boszorkányságot is jelentette, és amely a papokat valósággal a szervezett kiirtásukra sarkallta a középkorban. (Egyes kutatások szerint a korszak patkány szaporulata és a pestisjárvány oka sem különíthető el ettől a jelenségtől).

Budapest pezsgő bulinegyedében tavaly nyílt meg egy olyan night club, amely ezt a tartalmas misztikumot szerette volna fókuszba állítani: így született meg a CAT bár. Az alagsori éjszakai barlang térszervezését és építészetét a CraftBenson csapata tervezte Benson Marcell vezetésével, az arculat és az enteriőr design kialakítására pedig Kiss Miklóst kérték fel. Utóbbi nem cicázott: leülve a számítógép elé felkutatta az összes popkulturális macska-jelenséget, mémet, poént és geget és igyekezett egy térbe sűríteni azokat oly módon, hogy a fent említett kettősség is markánsan megjelenjen az enteriőr koncepciójában. Honlapunkon a projekt teljes vizualizációját akartuk megmutatni, melyek közül nem minden egyes elem valósult meg, mi mégis a komplett anyagot és az összes eredeti ötletet szeretnénk olvasóink elé tárni.

A tervező a macskáról kialakult, „zanzásított" képünket igyekezett ismert ikonokkal összekomponálni, ezért akár logók főszereplői, vagy mesealakok is visszaköszönnek a jól ismert mémek mellett. Nem minden poén lett egy az egyben átültetve a térbe, de tény, hogy Kiss nem árul zsákbamacskát és az összes képi megjelenés egyértelmű karakterisztikumokat örökölt az eredeti mintáktól, a legtöbb figura esetében így bizonyára felkiáltunk majd akként, hogy „oh, hát ezt ismerem"! És itt nem csupán az űrben révedő macskára, vagy az interneten elterjedt, macskafejekkel montázsolt klasszikus portrékra kell gondolni, de arra is, hogy igenis lesz, aki egy tigrisfejben felismeri egy orosz jégkorong csapat logóját, az egyik feliratban a többtucat ázsiai, szerencsét hozó integető macskát, vagy egy kiterített tigrisbőrben a jellegzetes tibeti meditációs szőnyeg utalását.

A figuratív elemek jelentik az egyik aspektusát a gondolatmenetnek, ám itt van még nekünk az attraktív belsőépítészet és anyaghasználat is. Kiss Miklós ezen a területen is „összeugraszt" csak éppenséggel most az évtizedeket. Van itt például atmoszféra a múlt század közepének ijesztő vidámparki világából – gondoljunk csak az elnagyoltan festett műgyanta feketepárduc szobrokra. A tervező saját bevallása szerint egy Alice Csodaországban életérzés vezérelte ezt a néhol bizarr, de kétségtelenül vagány, szobrokkal teli látványt, amelyet a klubban meg akart teremteni. (A szobrokat felsorakoztató attitűd egyébként jelen volt már a Millennium Kávéház esetében is.) Az 1980-as évek örökségének részeként tetten érhető itt még műszőrmével borított Dj pult is, vagy a hajdan minden lakótelep kötelező elemeként számon tartott tengerpart/erdő/őserdő tapéta kortárs felelevenítése, ahogy a korábbi évek hotel enteriőrjeinek unalomig alkalmazott műbőr faliburkolata is felbukkan.ű

Ez a megmosolyogtató hangnem azonban csak az érem egyik oldala, ahogy a macska sem játssza ki az összes lapját csupán a hízelgéssel. Van itt bőven komolyság és minőség is, a tervezés kezdeti irányvonala is például a jelenleginél fajsúlyosabb hangnemet ütött meg eredetileg. Van ugyanis a pihe-puha és kedves cica, amely ugyanakkor merőben titokzatos, nagyon okos és rátermett is, ehhez a kettősséghez pedig a női magabiztosságot kötötte kezdetben a designer. A céltudatos nő üzenete áradt minden vizuális elemből olyan ötletekkel, mint a kiterített tigris, mely alatt az „I am man without roar" felirat volt olvasható, vagy a fekvő nyugodt tigris, mely felett a „You are so purrfect" írás tündökölt.

Bár ez a finoman feminista vonulat végül egy méltán arányos férfi-női egyensúlyban találta meg a helyét, azért a mosolyra fakasztó részletek mellett még mindig egy igen komoly és igényes helyről beszélhetünk, ahol a falakon gondosan kiválogatott, mediterrán területekről rendelt csempeburkolatok, a réz, a bőr és tükör felületek uralkodnak. Akárcsak a portrék esetében a falakon, jelentős hangot kap az elegancia megszentségtelenítése is, hiszen mégis csak Chesterfield kanapékat húztak itt át rózsaszín műbőr kárpittal, de vice versa – maguk a poénok is összességében egy nagyon igényes és elegáns enteriőrben képesek megágyazni saját kényelmes helyüket.

A hangsúlyos kettősség megkoronázása maga a logó lett végül, azaz a rosszban sántikáló szempárral megáldott macska, amely telipohárral mosolyog, üres pohárral pedig morcos. Egy kreatív és szellemes figura, amely pálcatagjaival mégis elegáns vonalakat ölt fel, pláne, ha a beltérben rézelemekből felépítve látjuk viszont. A CAT bár egy kultikus, elegáns hely és egy dübörgő diszkó helyszín között keresi saját státuszát. Hol huncut, hol kiszámíthatatlan, hol okos és ad a minőségre. Pont, mint a macska és – habár ezt csak remélni tudjuk – pont, mint akik ide járnak szórakozni. Bár ugye tény, hogy minden ember macska nem lehet...

Pleskovics Viola