Minden ízében zöld, avagy valódi környezettudatosság az építészetben

Manapság úton-útfélen divatos a környezettudatos jelző használata, bár sokszor nem indokolt. Ez a fajta szemlélet nem merül – nem merülhet – ki pusztán abban, hogy valaki felépít egy passzív házat, beszerel egy geotermikus hőszivattyút vagy feltesz pár napkollektort a tetőre. Az épület átadásáig felhasznált energia, illetve a kibocsátott CO2 adja az ökológiai lábnyomot, amit magunk után hagyunk.

Környezettudatos családi ház = kényelmetlen kompromisszumok?
Bár a „környezettudatos" kifejezés egyre elterjedtebb és trendibb, sokan még mindig valamiféle áldozatra, lemondásokkal járó életmódra asszociálnak belőle, attól félnek, hogy a mai jóléti társadalmakban megszokott kényelemtől kell elbúcsúzni az energiatakarékosság jegyében. Más, esztétikai jellegű ellenérzések is felmerülhetnek, egyesek attól tartanak, hogy a környezettel összhangban építkezni csak úgy lehet, ha például – némi nosztalgiával – a vernakuláris építészet megoldásaihoz nyúlunk vissza. Valóban, eleink (főleg a gazdálkodó életmódot folytató emberek) tudtak valamit, amit nem árt szem előtt tartanunk. Tisztelték az adott táji jellegzetességeket, a lehető leglogikusabb módon használták ki a helyi építőanyag-forrásokat, a tájolást, éghajlati tulajdonságokat. Az épületek mérete, kialakítása az adott funkciónak akart megfelelni, nem kívánt se több, se kevesebb lenni. Ma elég lenne csupán ezeket az elveket követni, hogy hiteles építészetet hozzunk létre – s a vályog- vagy szalmaház is lehet modern kialakítású, egyáltalán nem muszáj lemondani a kényelemről vagy a kortárs megjelenésről.

Eldobható pelenka, eldobható épületek
A városok erőteljes fejlődésével, a befektetési célú ingatlanépítések számának növekedése eredményeként a cél minél több ház, lakóépület vagy iroda felhúzása lett, gyakran akár a funkciót is elfeledve, szegényes kivitelezésben és építészeti megjelenésben. Ez a szemlélet az épületeket is valami eldobható termékként kezeli, melyeket olyan könnyen le lehet bontani, újat építeni, kicserélni, mint akár egy autót vagy egy megunt pár cipőt. A különbség csak a rengeteg felemésztett energiában és megtermelt hulladékban jelentkezik. Ezzel szemben a hagyományos vagy népi építészet flexibilis volt, azaz átalakítások során alkalmazkodott a változó igényekhez, életmódhoz, viselkedésmintákhoz, és évszázadokig is szolgálhatta lakóit.

Bár nehéz pontos statisztikát kimutatni, de a világ építőipara tehető felelőssé a globális szén-dioxid-kibocsátás, a szilárd hulladék és az energiafogyasztás nagyjából 40 százalékáért. Önmagában a cementgyártás a globális szén-dioxid kibocsátás 5-8 százalékát adhatja. (forrás: Dominic Bradbury: Korszerű természetes ház) Belegondolva a rengeteg elvesztegetett energiába, a felhalmozott szemétre és törmelékre, elég hajmeresztő az az elképzelés, hogy egyszerűen dózeroljuk le, és építsük újra az alig húsz-harminc éves épületeket, csak mert nem képesek a funkcióváltást követni, vagy épp kimentek a divatból.

Józan ész, kézenfekvő megoldások
A Föld megmentésének nemes eszméje, az energiafelhasználás csökkentésének célja mellékutakra is vihet minket. Egyes irányzatok vagy kutatások azonnali megoldást próbáltak keresni, ám a különböző technológiák, találmányok és high-tech megoldások – mint például a külvárosi házak tetejére szerelt szélturbinák – nem jelentenek többet valamiféle költséges gesztusnál, ami hosszú távon meglehetősen kevés előnnyel kecsegtet. Ugyanígy kérdőjeleket vethet fel a tökéletesen leszigetelt passzív ház is, ahol mesterségesen, gépészettel kell a frisslevegő utánpótlást, szellőztetést megoldani.

A tervezés alapos előkészítése, a tájolás, a helyszíni adottságok, a használó igényeinek felmérése már önmagában sok energiát és költséget takaríthat meg. A környezettudatos szemlélet nem merülhet ki abban, hogy napkollektorokat, geotermikus hőszivattyúkat vagy esetleg szélturbinát szerelnek fel. A megfelelő vastagságú hőszigetelés alkalmazása már szinte triviálisnak tekinthető, és bár a nagyon zöld körökben egyre elterjedtebb a természetes anyagú hőszigetelések használata (birkagyapjú vagy kender, újrahasznosított papírból származó cellulózt és lent is tartalmazó anyagok), a semminél minden szigetelési megoldás – így az olcsóbb, szintetikus anyagok – csak jobb lehet.

Ha már az építőanyagoknál tartunk: a környezetbarát viselkedés részeként az anyagválasztáskor alaposan át kell gondolni a kitermelésével, előállításával okozott kárt, felemésztett energiát vagy éppen a szén-dioxid-kibocsátást. Ezért fontos, hogy lehetőleg természetes anyagokból (viszonylag alacsony előállítási energiával), helyi forrásokból (azaz minimalizált szállítási költséggel, illetve a szállításból adódó szennyezéssel) és lehetőség szerint helyi munkaerővel dolgozzunk. Ebből a szempontból legelőnyösebbnek a fa használata tűnik, mert növekedése során oxigént termel, felhasználása az építkezésben viszonylag egyszerű, majd a keletkező hulladékot fűtésnél lehet hasznosítani. Ugyanakkor annak sincs sok értelme, hogy a tartós és szép, de lassan növekvő trópusi fajokat irtsuk ki a vélt és valós előnyök miatt, nem beszélve ez esetben a szállítási távolságról.

Korábban az anyagválasztás is sokkal egyszerűbb volt: általában a házak döntő része abból készült, ami a régióban fellelhető volt. Ez a fajta természetes választék elkerülhetetlenül meghatározta a népi stílusok, a helyi építészeti identitás, valamint az eltérő jegyek kialakulását. Még az égetett tégla színe és árnyalata is régiónként változott, a felhasznált agyagkeveréktől függően.

A helyi potenciálok kihasználása mellett működőképes ötlet lehet az újrahasznosítás – különösen átalakítások, bontást követő építések esetén. A kitermelt kő, bontott tégla, cserép, esetleg nyílászárók, faanyagok némi leleménnyel megtalálhatják helyüket az új épületben is. Érdekességképpen megemlíthető, hogy az egyre elterjedtebb előregyártott modulházak is zöld megoldásnak tekinthetőek, hiszen esetükben a keletkező hulladék mennyiségét, illetve a szállításból adódó környezetterhelést is jelentősen le lehet csökkenteni. S az újrahasznosítás és az előregyártás ötvözetéből születik a legzöldebb megoldás – mint például a dán Kim Utzon építész nyaralója esetén, ami korábban egy svéd kiállításon szereplő pavilonokból készült.

Természetes fény, természetes szellőzés
Akár triviálisnak is nevezhetnénk, sok esetben mégis látni elkeserítő példákat az ellenkezőjére: mennyire fontos a tájolás, a ház természetes világításának gondos kialakítása. Nem is kell túl sok szót pazarolni rá, olyan egyértelmű, hogy egy helytelenül bevilágított helyiségben kénytelenek vagyunk mesterséges fénnyel kompenzálni, ami az energiafogyasztás és a költségek növekedésével jár együtt. Pedig egy kis figyelemmel, illetve a manapság rendelkezésre álló eszközök széles tárházával (úgymint fénycsatornák, felülvilágítók, átriumok, fénycsapdák stb.) könnyen világossá tehetők az eldugottabb helyek is.

Ehhez a témához szorosan kapcsolódik az árnyékolás is. A külső vagy belső spaletták, redőnyök, zsalugáterek nem csak a különböző napszakok és igények szerint változó, rugalmasan állítható árnyékolást oldják meg, de egy plusz hőszigetelő réteggel is ellátják a házat. Egyes esetekben extra funkcióval is bírhatnak, például Marcell és Uli Strolz Lechben található házánál, ahol nagy teherbírású külső tolható fazsalugáterek védik az épületet a lavinaveszélytől.

Sok energiát meg lehet takarítani azzal is, hogy személyre szabottan, az aktuális valódi használat szerint állítjuk be a különböző gépészeti egységek működését. Például a KNX technológia alkalmazásával lehetőségünk nyílik a redőnyök, árnyékolók, a fűtés, a világítás és a csatlakoztatott villamos készülékek együttes használatára, különféle, akár előre beprogramozott szcenáriók szerint. A Schneider Electric Argus mozgásérzékelők segítségével megtudhatjuk, hogy melyik helyiségekben tartózkodnak éppen kollégáink, családtagjaink, így csak ezeket az irodákat, szobákat kell megvilágítanunk. Egy időzítő beiktatásával biztosak lehetünk abban, hogy éjszakai “fényben" nem kapcsolnak fel a lámpák. Ha a külső érzékelők a hőmérséklet emelkedését érzékelik, a fűtés automatikusan lekapcsol; ha kisüt a nap, az árnyékolók leereszkednek. A fűtés vagy légkondicionálás pontos működtetése kitűnő példa arra, miként lehet energiaköltségeinket csökkenteni a komfort és a kényelem feláldozása nélkül. A „Távollét" alkalmazás lehetővé teszi például, hogy minden áramforrást lekapcsoljunk, kivéve a folyamatos ellátást igénylőket (hűtő, fagyasztó stb.).

Az egyszerű árnyékolási technikák (a spalettákon kívül például előtetők alkalmas elhelyezése) mellett az átszellőztetéssel elért természetes hűtés is segít, hogy csökkenjen az igény az energiapazarló légkondicionáló gépekre. Az évezredek óta jól bevált kereszthuzatot kiegészítve a levegő hűtésében hatékony szerepet játszhat a növényzet, jól kialakított kert, párolgó vízfelületek, csobogók.

Zöld tüdő
Folytatva az előző gondolatmenetet, a vegetáció, a kert nem csupán esztétikai örömet nyújt, hanem nagy hatással lehet a ház temperálására is. Még az apró telkeken, szűkös városi közegben is érdemes valamilyen módon helyet szorítani a zöldfelületnek, amire szintén egyre változatosabb megoldások kínálkoznak (tetőkert, zöld falak stb.) Ugyanakkor a növényzet kiválasztásánál is érdemes a józan ész szavára hallgatni. Egyre inkább elterjed az a hozzáállás, ami leginkább az őshonos és helyi fajok mellett dönt, hiszen azok kevesebb gondozást igényelnek, illetve nem olyan érzékenyek a helyi éghajlatra, mint egyéb nem őshonos, egzotikus fajták. Természetesen a kert is alkalmas közeg a környezettudatos viselkedésre, elég csak a komposztálást vagy az esővíz hasznosítását megemlíteni.

A technika vívmányai
Az előző bekezdések során a lehető legegyszerűbb, legrégebbi eszközöket vettük sorra, de ez nem jelenti azt, hogy korunk vívmányai az ördögtől valóak lennének. Egyértelmű, hogy nagy jelentősége van a geotermikus hőszivattyúnak, napkollektoroknak, szélturbinának, biomassza kazánoknak, melyek alkalmazásával egyes esetekben teljesen függetlenedhetünk a közműhálózattól. Viszont beépítésüket mindig előzetes felméréssel, alapos megfontolással kell megtervezni, mert a helyi viszonyoktól függ, van-e értelme egyáltalán az egyes berendezések használatának (megfelelő-e a széljárás, napos órák száma vagy a geodéziai tulajdonságok). Ezen nagyobb volumenű berendezések mellett az „intelligens" mérőórák és ellenőrzőműszerek használata is segít a felhasznált energia szabályozásában, s a napi fogyasztás váltakozásának mi is jobban tudatában leszünk.

Gaschler-Gyeviki Nóra