„Minden tagozata erőteljes és komoly” – Visszakapja régi palástját a Pénzügyminisztérium épülete a budai Várban

A századforduló reprezentatív épületeihez hasonlóan a Pénzügyminisztérium Szentháromság téri épülete is kőből kapott főhomlokzatot. A rekonstrukció során a szakemberek különös gondot fordítanak a második világháborús pusztítás és az azt követő átépítések következtében megfogyatkozott elemek pótlására. A homlokzati mészkőburkolatokat és kváderköveket öt különböző külső műhely kőfaragó mesterei készítik elő az újjáépítéshez.

A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium Fellner Sándor-féle épülete Budapest építészettörténeti, történeti és gazdasági szempontból is legfontosabb, legmeghatározóbb időszakának csúcspontján épült. A főváros az Osztrák-Magyar Monarchia idején (1867–1918) vált világvárossá, és mai, historizáló-szecessziós városképi arculatát is ekkor, a 19. század utolsó harmadában és a 20. század elején nyerte el más európai fővárosok, többek között Bécs és Párizs mintáját követve – írja Katona Júlia, a Pénzügyminisztérium épületének ornamentikájáról írt tanulmányában. Ez a körülmény az egyik oka, hogy a korszak más reprezentatív épületeihez hasonlóan – legyen szó a közigazgatás (a Parlament, a Kúria és más minisztériumok) palotáiról vagy a művészet templomairól (Operaház, Szépművészeti Múzeum és Műcsarnok épülete) - asszociatív módon adott történeti stílusokat rendeltek. Így a gótika a parlamenti épületekre, templomokra, várkastélyokra, városházákra volt jellemző, a reneszánsz pedig főleg kulturális középületekre és bérpalotákra. A Pénzügyminisztérium stílusára így egyszerre hatott az épület rendeltetése és a szomszédos Mátyás-templomhoz történő igazodás, a tér gótikus összehatásának igénye.

„Az aránylag szűkre szabott költségek nem engedték meg a művészi dísz oly gazdag kifejtését, mint amilyent a kései gotika kíván. Inkább a tömegek csoportosításával és a körvonalak festőiségével iparkodtam hatni. A tér felé néző homlokzatra helyeztem e tekintetben fősulyt: a fogadó- és tanácstermek hatalmas emeletmagassága, a magas földszint és a nagy méretű kapuzatok alkalmasak voltak a monumentális jelleg kifejezésére. Vessünk mindenekelőtt egy tekintetet a főhomlokzat kiképzésére. Ez végig kővel van burkolva s minden tagozata erőteljes és komoly jellegű" – írja maga Fellner az épület díszalbumában.

A Pénzügyminisztérium Szentháromság téri épületének rekonstrukciója során a főhomlokzat és a rizalit helyreállításán túl az összes homlokzat visszanyeri régi köntösét, melyeken szobrászati díszek és egyéb ornamanetális motívumok is megjelennek. A szakemberek különös gondot fordítanak a második világháborús pusztítás és az azt követő átépítések következtében megfogyatkozott, illetve részben átalakított eredeti épületrészek restaurálására, és a hiányzó elemek pótlására. A projekt egyik leglátványosabb része az épület homlokzat- és tetőrekonstrukciója, ami már javában zajlik.

Nemrégiben az ikonikus tornyok kőarchitektúráiról is közöltünk írást, azonban a homlokzat burkolóelemeinek helyreállítása is érdekes a mai építéstechnika szempontjából. Ezek a munkák számos szakember összehangolt munkáját igénylik a tervezőktől, a mérnökökön és a bányászokon át a kőfaragókig, és a kifaragott elemeket felhelyező iparosokig. Mindez az építés idején sem volt másként: „A stílus szokatlan volta és a sokféle anyag viszont megnehezítette azoknak az iparosoknak a munkáját, akik a művészi kiképzés és dísz kivitelével foglalkoztak. Így a kőfaragó munka a legkülönfélébb hazai köveket kapta anyagul" – írja az építész a díszalbumban.

„Az épület legjellegzetesebb része a főhomlokzat közepe: erőteljes kiszökelléssel, tornyokkal emeltem ezt ki. Három hatalmas ivezet hordja az emeletsort. Ezeknek dusan tagozott pilléreiből fejlődik a nyílt erkélyt tartó csillagboltozat bordázata. Két oldalt egy-egy torony pilonszerű tömege zárja le a középrészt" – teszi hozzá.

„A homlokzat talapzata számára dévai szürke trachitot és almási fehér mészkövet, a főhomlokzaton beszterczebányai, a felső homlokzatfelületek számára biai követ dolgoztak fel. Mindazok a darabok, amelyeknek fagyállóknak kell lenniök, kemény mészkőből készültek; ilyenek a fedőlapok, a főpárkányok, könyöklők, vízvezetők, torony-bordák és krabbák. Erdélyi bács-dorogi finom szemcsés homokkövet használtam a lépcsőházakban, predeti márványból és homokkőből valók a lépcsőfokok" – sorolja Fellner hányféle – akkor még hazai – kőből emelte a palotát.

Az épületszerkezetek elkészültét követően idén megkezdődött a homlokzati mészkőburkolatok és kváderkövek felhelyezése, melyeket öt különböző külső műhely kőfaragó mesterei készítenek elő. A kibányászott mészkövet először tömbökké alakítják, majd a konszignációs tervrajzok átmásolásával sablonokat készítenek, és azok segítségével faragják ki az egyes formákat. Ezeken a felhelyezés előtt a pontos illeszkedés miatt még a helyszínen is igazítanak, és az elemekből összeállítják a mérműves ablakot, a csúcsíves boltívet vagy a sima kváderköves falazatot.

A kövek a felrakást és rögzítést követően gondos védelmet kapnak az időjárás viszontagságai ellen. A régi kövek anyagát konszolidálni és javítani is szükséges, mivel ezeken évtizedek óta nem történt állagmegóvás. A rekonstrukciónál fontos szabály a formai hitelesség, tehát ami anyagában megmaradt és restaurálható, azokat az elemeket újra visszahelyezik az épületre, pótlásra pedig igyekeznek olyan anyagokat felhasználni, amelyek eredetileg is beépítésre kerültek. A biztonsági háló mögé belesve láthatjuk, hogy a főhomlokzaton a rizalit áthajtójában és a visszaépített felső szinteken már felkerültek az első motívumos kőszobrászati elemek, a rózsaablakok, az oromfal csúcsdíszei. Számos helyen a mészkő ablakkereteket is beépítették már a szakemberek, valamint a díszítésként szolgáló címerek közül is 12 darab ékesíti már a homlokzatot.

Fellner a különféle mészkövek mellett más egyéb anyagokat is használt a homlokzatok burkolására, illetve díszítésére. Ezek között természetesen a tégla is megtalálható. A helyreállítás során az Országház utca és a Fortuna köz felőli homlokzatok 1-2-3. emeletek közötti részére megközelítőleg 90 ezer darab burkolótégla kerül az eredeti terveknek megfelelően, ami több mint 800 m2 felületet  jelent. A homlokzat képzéshez két típus szükséges: az ú.n. bekötő és fejelő tégla. A darabok már gyártásban vannak, hamarosan elkészül a teljes mennyiség, melyek felhelyezése egy mintafelület jóváhagyását követően kezdődik meg. Az épületre magyar téglagyár magyar terméke kerül, igazodva Fellner Sándor építkezés alatt megfogalmazott kikötéséhez: „kizárólag hazai anyagot használtam és kizárólag hazai munkaerőket kellett igénybe vennem".

Tálos Lőrinc