Nagylépték kicsiben – új repülőtéri terminál Zágrábban

Egyszerű és átlátható. Légiesen könnyed, nagyratörő, mégis tisztában van méreteivel. A Kincl, Neidhardt, Institut IGH irodák közös munkájával elkészült új zágrábi repülőtér egy tíz évvel ezelőtt megindult nagyszabású, összetett fejlesztési projekt zászlóshajója lett. Bán Dávid írása.

Kicsi is meg nem is. Olyannak akar látszani, mint a nagyok, de léptékében sikerült jól leképeznie a világszerte népszerű repülőtéri tendenciákat a tavaly átadott, Franjo Tudman korábbi horvát elnökről elvevezett zágrábi új nemzetközi terminálnak. Számos eleme a nemzetközi porondról ismerős lehet, így akár a ferihegyi Skycourt világa is visszaköszönhet a légies, átlátható repülőtéri épületen.

Zágrábban nem először kezdtek szinte a nulláról új repülőteret építeni. A története során jó pár bővítésen átesett horvát repülőtér több alkalommal is tabula rasa módjára kezdett új életet. Most a Kincl, Neidhardt, Institut IGH horvát tervező konzorcium révén egy könnyed, jól átlátható, nagyon mai épületet kapott, ami a tervek szerint nem fog önmagában állni, hiszen egy nagyszabású fejlesztési folyamat zászlóshajója lett, valamint az épület szükség szerint idővel bővíthető lehet.

A horvát főváros repülőterének története voltaképpen szinte a repülés történetének kezdetéig nyúlik vissza, hiszen már 1909-ben alkalmas terep épült arra, hogy a Zágráb melletti Črnomerec repülőgépeket fogadhasson. Az első jugoszláv légitársaság, az Aeroput számára már új helyen épült repülőtér 1928-ban, ahonnan Európa jelentős városai mind elérhetőek voltak. A forgalom folyamatosan nőtt, majd a II. világháború után megalapított JAT jugoszláv légitársaság számára is jelentős központot jelentett Zágráb. A repülőteret a növekvő forgalom ütemében ismét áthelyezték, jelenlegi helyére: a várostól délkeletre eső Pleso mellé 1962-be került, majd négy évvel később már egy akkori viszonylatban korszerűnek számító terminál szolgálta ki az utasokat. A szerb-horvát rivalizálás ellenére meglepően nagy és kiterjedt forgalmat bonyolított Zágráb repülőtere az 1980-as években is számos tengerentúli járatot üzemeltetve, így a volt – félig-meddig – szocialista ország második legnagyobb városából közvetlen kapcsolat nyílt akár New York, Chicago vagy Toronto felé. Rövid ideig még az akkor második legnagyobb magyar városnak aposztrofált Clevelandbe is repülhettek innen a külhonba szakadt rokonokat meglátogató – vagy onnan hazalátogató – magyarok és horvátok.

Jugoszlávia szétesésével, majd a háborús évek lecsitulásával az immár függetlenné vált Horvátország vezető repülőterének forgalma ismét folyamatos és látványos emelkedésbe kezdett. Noha alapvetően nem vesz részt a szintén exponenciálisan növekvő tengerparti turizmus kiszolgálásában, mégis fontos közlekedési központot jelent az ország számára. Elhelyezkedése ideális, hiszen a belvárostól alig 15 kilométerre, valamint az országot minden irányba behálózó autópályák találkozásánál megépült repülőtér jól illeszkedik a horvát közlekedési hálózatok rendszerébe. A létesítmény 2004-ben már egy komolyabb infrastrukturális fejlesztésen esett át, majd négy évvel később egy, a budapestihez hasonló, hosszabb távú modernizációs program megvalósítása mellett döntöttek.

Ugyanis a folyamatosan bővített és homlokzati megújításon is időről időre átesett, a '60-as években átadott úgynevezett régi terminál kezdte elérni befogadóképességének határát. Szintén fontos lépés volt az is, hogy a horvát kormánytól 30 évre üzemeltetési jogot elnyert, a párizsi repülőtereket is működtető francia ZAIC cég a korábbiaknál nagyobb szabású fejlesztési tervekkel állt elő. Ők egy modern arculatban és egy zászlóshajószerű új épületben gondolkoztak, amely teljes mértékben felváltja a régi terminál működését.

A beruházó komolyan gondolta, hogy az új terminálépület egyfajta arcot mutasson a világnak, éppen ezért nemzetközi tervpályázatot írt ki annak megálmodására. A beérkezett 17 pályamű között olyan sztárépítészek elképzeléseit is megjelentek, mint Norman Foster, Zaha Hadid vagy Shigeru Ban. A nemzetközi zsűri végül a horvát Kincl, Neidhardt, Institut IGH konzorcium munkáját hozta ki első helyen.

A terminálépület az Airport City elnevezésű fejlesztési projekt részeként valósult meg, ugyanakkor építészetileg fontos kapuja kíván lenni a horvát fővárosnak. A könnyűnek ható, lendületes épület belső elrendezése is a nagyfokú átláthatóságra és az egyszerűségre törekszik. Kétségtelen, hogy a helyi tervezőcsapat jól ragadta meg a nemzetközi trendeket, a hasonló alapelveket követő repülőterek tervezési modelljét, s mindezt jól valósította meg az itt szükséges léptékben. A zágrábi repülőtér jelenlegi utasforgalma évi 3 millió fő körül mozog – ami nagyjából 10 millióval kevesebb a budapesti repülőtér forgalmánál –, a terminál kapacitása tervezetten 5 és fél millió utas befogadására alkalmas, de így is lényegesen kisebb volumenű a hasonló építészeti szellemiséget hordozó, főleg ázsiai társainál.

Az épület hullámzása jól illeszkedik a közeli város és a mögötte elterülő hegyek kontúrjához. A szinte teljesen négyzetes alaprajzi elrendezésű központi tér elé egy hosszanti traktus került, amely közvetlen kapcsolatba lép a repülőgépekkel: a várakozó utasok teljes panorámát kaphatnak az előtérre, láthatják a gépmozgásokat, valamint természetesen ide kerültek az utasmólók is. A könnyed szerkezetű, légies, négyszintes központi csarnok foglalja magába a hagyományos repülőtéri funkciókat: az utasfelvételtől kezdve, a biztonsági ellenőrzéseken keresztül a vendéglátóhelyekig, valamint egy másik szinten az érkezés teréig. A központi egységből kilépő utas a két irányban hosszant elnyúló szárnyba lép, itt alakították ki a kapukhoz csatlakozó váróhelyiség-szigeteket és adtak hozzá kellő kereskedelmi funkciókat.

A csarnokon és a hosszanti szárnyon egy karakteres, fehérre festett, spirálos acélrácsos szerkezet kíséri végig az utazót, amely kirajzolja a tető hullámzását is. Az így kialakult forma kapcsolódik a város és környező hegyvidék sziluettjéhez, ugyanakkor az átláthatóságra törekszik, ezzel segíti a térben mozgó utasok tájékozódását. A szerkezetében egyszerű és transzparens terminál a vizuális élményre és könnyű használhatóságra törekszik. A funkcionalizmus és a tiszta mérnöki munka ötvözeteként létrejött új terminálépület jelentős darabja a kortárs horvát építészetnek, ugyanakkor méltó folytatása a konzorciumot vezető Velimir Neidhard építész munkásságának, aki az 1990-es évek elejétől folyamatosan, konzekvensen tervezi átlátható, sok üvegfelülettel és könnyed szerkezettel megépített középületeit.

Bán Dávid