Kisváros a fővárosban - a Liszt Ferenc repülőtér épületei

1939-re nyilvánvalóvá váltak a budaörsi nemzetközi repülőtér korlátai, ezért új, nagyobb légikökötő építése kezdődött Ferihegyen. A főépület tervezésére ekkor kiírt pályázat győzteseként ifj. Dávid Károly terve valósulhatott meg. Fotó: Fortepan/UVATERV

A második világháborúban az épülő reptér katonai szerepét túlbecsülték a szövetségesek, ezért öszesen mintegy 800 tonnányi bomba hullott a területre. A már majdnem kész főépület is több találatot kapott, és csak 1950-ben nyílt meg.

A 540 négyzetméter alapterületű, pompás utascsarnok 1960-ban. A terminál 1985 után Ferihegy 1 néven, egészen 2012-ig működött eredeti rendeltetése szerint, azóta vezetett túrákon, vagy különleges alkalmakkor látogatható. Fotó: Fortepan/UVATERV

A kettős irányítótorony sokkal inkább az építészeti szimmetria eszköze volt, mint üzemeltetési szükségszerűség. Az átadás után a déli -baloldali- építménybe költözött be a forgalomirányítás, míg az északi toronyba a meteorológiai állomás.

A magasból kirajzolódik az épület repülőgépet formáló alaprajza. Jelenleg Európa legnagyobb, teljesen üzemképes, de használaton kívüli reptéri termináljaként, a világ minden tájáról érkező filmes produkciók népszerű munkahelye, valamint rendezvénytér.

Az épületet 2000-ben műemléki védelem alá helyezték, azonban felújítása és bővítésére feltétlenül szükséges volt, ami különleges feladat elé állította a megrendelőt és tervezőit. A 2005-re elkészült munkát építőipari nívódíjjal jutalmazták.

A reptér máig legjelentősebb bővítése 1983-ra készült el, amely ekkor egy második kifutópályát, és sok egyéb épület mellett új irányítótorony építését jelentette.

Az UVATERV műhelyében, Nieder Iván építésztervező segítségével a repülőtér újabb meghatározó épülete jött létre. A torony tetején egy körbeforgó radarantenna üzemel, amelyet a radarhullámok számára átlátszó műanyag gömb véd az időjárástól.

Az irányítótorony két vasbeton pilonja között, 60 cm magas acél I gerendákon nyugszik az alsó szintek tömege. A tornyot 2000-ben két szinttel bővítették a szerkezet által lehetővé tett irányba, tehát lefelé, sajnos az eredetitől eltérő falburkolattal.

A torony melletti tűzoltóság épülete. A reptér területén egy második hasonló bázis is épült, hogy vészhelyzetben a tizenöt Margitsziget méretű terület minden pontja gyorsan elérhető legyen.

Bár sík területnek tűnik, az ötven méter magas torony teteje valójában a Gellért-hegyi Szabadság-szobornál is magasabbra ér, a kifutópályák két vége között pedig 23 méter a szintkülönbség.

Az 1980-as években számos nagy méretű hangár is épült. A reptér ezen részei elzártan működnek, azonban a Lgiközlekedési Kulturális Központ reptéri túráin alkalmanként megnyílnak a nagyközönség előtt.

A reptér bővítésének meghatározó állomása volt a T2 teminál átadása 1985-ben. A tervezése hazánkban addig szinte példátlanul összetett feladat volt, amelyet az UVATERV fiatal mérnökcsapata mellet külföldi szakemberek is segítettek.

Az épülethez tartozó új repülőgép állóhelyektől egészen a közúti kapcsolatig terjedő, teljes akadálymentesség úttörő volt a hazai épületek közt, a nemzetközi előírásokat is megelőzve.

Az utascsarnok födémje, a homlokzatra 45, egymáshoz 90 fokos szögben csatlakozó acél rácstarókkal. Alattuk két szinten bonyolódik az induló és érkező forgalom.

Az 1998-ra elkészült 2B terminálban nagyobb alapterületen, újragondolt formában ismétlődnek a szomszédos épület bevált megoldásai.

A 2000-es évek újabb bővítése során eltértek az eredeti tervtől, és a C terminál megépítése helyett az A és B épületeket kapcsolták össze a reptér üzemi területe felé nyitott, látványos Skycourt csarnokkal.

A csarnok közel száz méter hosszú üvegfala mögött várótermek és vámmenetes üzletek, alattuk pedig automatizált poggyászkezelő rendszer kapott helyet. A Tima Zoltán, és a Közti Zrt. tervei szerint épült létesítmény 2011 óta szolgálja a forgalmat.

A tetőszerkezet egyedi, ívelt főtartói csak a csarnok két szélén kaptak alátámasztást; a reptér felőli oldalon jól látható módon elhelyezve.

Az alsó, érkezési szinten külön folyosó is összeköti a két régebbi terminált. A fontos, konkrét időpontok, például járat indulások, következetesen írott számként jelennek meg, míg a tájékoztató jellegű idő hagyományos, dekoratív órákon látható.

Az épületeggyüttes legfiatalabb tagja az Ibis lánchoz tartozó 145 szobás szálloda, 2018-ra készült el az Aspectus Architect terveiből. A szálloda és a terminál közti építéséi területen remélhetőleg a már nem túl távoli jövőben jelenhet meg a vasútállomás.