Négy évtized után hazatértek a Raffaello-terem falképei Bajnára

Több mint hatvan négyzetméternyi, a 19. század közepén Alessandro Sanquirico milánói díszítőfestő munkájával elkészült értékes mennyezetkép tért vissza a felújítás alatt álló Sándor-Metternich-kastélyba, Bajnára. A falképeket még 1974-ben választották le Illés János és Szentesi Róza restaurátorok, a biztos pusztulástól mentve meg őket. 

A Hild József tervezte bajnai Sándor-Metternich-kastély, amely az „ördöglovas" Sándor Móric megbízásából nyerte el mai formáját, hazai klasszicista építészetünk kiemelkedő emlékei közé tartozik. Az épületegyüttes legfontosabb értékei sorolható az egyedülálló díszítőfestés, többek közt az Etruszk, a Pompeji és a Raffaello-teremben, amely Alessandro Sanquirico díszlettervező, építész, festő, a milánói Scala díszlettervezője vezetésével készült. A Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében, a Palatium Stúdió által tervezett, 1,74 milliárd forintos költségvetésű nagyfelújítás részeként most a Raffaello-terem sajátos sorsú falképei több mint négy évtized után visszatérhettek az eredeti helyszínre – tudtuk meg a bajnai kastély hivatalos Facebook-oldaláról.

A II. világháborút követően iskolaként hasznosított épület Raffaello-terme hosszú ideig beázott; a fagerendák elkorhadása mellett ez a vakolat alatti nádazást is megviselte, így a falképek pusztulásnak indultak. Megmentésüket 1974-ben Illés János és Szentesi Róza restaurátorok kezdeményezték, akik a 61 négyzetméternyi falképet összesen 124 darabban, az ábrázolások körvonalai mentén szétvágva választották le a mennyezetről. 

Illés és Szentesi saját lakásán hozta tárolásra alkalmas állapotba az egyedülálló képegyüttest: visszakaparták a hátoldali vakolatot, majd hordozóval stabilizálták a képeket. 

A most zajló felújítás során Boromisza Péter és Nemessányi Klára festőrestaurátor művészek vezetésével, különböző műtermekben összesen 11 festőrestaurátor dolgozott a sérült falképdarabok precíz helyreállításán. Szerencsére 120 darabot eredeti anyagában megőrizve, retusálni lehetett, csak négy és felet kellett rekonstruálni. 

A falképeket valószínűleg az Ördöglovasról készült film forgatása előtt „kijavították", azaz az addig keletkezett vakolathiányokat vastag, erős vakolattal pótolták, a festékhiányokat pedig kazeines festékkel átfestették. Főképpen a pergő kék hátterek lettek az átfestés áldozatai, ugyanis kobaltkék helyett sokkal sötétebb és lilásabb tónusú ultramarin kéket használtak. A restaurálás során ezeket a korábbi változtatásokat lehetőség szerint korrigálták, hatásukat retus módszerekkel csökkentették. Ahol a pusztulás nagyobb mértékű volt, ott rekonstrukciót készítettek.

A darabok most a leválasztás előtti fotók alapján készült montázs alapján kerülnek vissza eredeti pozíciójukba. A kastély felújítása várhatóan az idei évben befejeződik.