Növénytani kutatóintézet Gödöllőn

Földből kiemelkedő, mesterséges dombszerű növénytani kutatóintézetet tervezett Jobbágy Ágnes diplomatervében a Szent István Egyetem Növénytani és Ökofizikai tanszékének. Az épület és környezete funkcionalitását tekintve több részből tevődik össze: növénytani kutatóintézet egy hallgatók által is használt részleggel, gyakorlólaborokkal és egy közösségi kerttel.

A funkció felvetése abból indult ki, hogy a Szent István Egyetem gödöllői területén található Növénytani és Ökofiziológiai tanszéknek szüksége van egy kutatói egységre. Ezen felül hiányt jelent a hallgatók számára egy olyan egyetemi részen található terület, ahol maguk művelhetik a földet és megtanulhatják kézzel foghatóan az órán hallottakat, látottakat.

A tervezési terület SZIE Campus területén elfekvő jelenleg csak részben kialakított rögbi pálya (melynek áttelepítése indokolt, mert rögbipályához kevés ez a terület) valamint időnként művelt mezőgazdasági területekből tevődik össze. A terület mellett közlekedésre alkalmas közút húzódik, emellett a városi tömegközlekedési pontoktól (vonat, busz) gyalogosan illetve kerékpárral lehet megközelíteni, mert az egyetem területén tömegközlekedési járművek nem közlekednek. Az egyetem működő kollégiumai területemmel nyugati irányból szomszédosak, déli irányból Környezet és Tájgazdálkodási Intézet található és az egyetem botanikus kertje is a közelben terül el.

A koncepció alapját adja az új épület környezetébe való beilleszkedése, amit a földből kinövő domb szimbolizál. A létrejött mesterséges domb vonalait megtartva formálódik ki az árnyékoló lamellarendszer alakja, ezáltal megszületik egyfajta interakció a dombok és az épület között.

A domboktól délre elterülő közösségi kertet az épület elzárt kutatóintézetével egy teázó kialakításával kötöm össze. Különböző rendeltetésű terek (elzárt kutatóintézet és a kert) szigorú szétválasztását oldja fel ez az új funkció, így a teázóval oldott kapcsolat hozható létre a külső és belső terek funkcionális átmenetében. A teázó épületrész más részről is megalapozott, mert a helyszín közelében lévő botanikus kertben termesztett teafüveket kipróbálhatják, akár itt helyben elfogyaszthatják mind a hallgató, oktató és a botanikus kert látogatói egyaránt.

Alaprajzi elrendezés

Az épület fő lüktető ereje, hogy a hallgatók közelebb kerüljenek saját szakmájukhoz, gyakorlatias úton megközelítve mindezt, ezért a kutatólaborok látogatását nyitottabbá próbáltam tenni, hogy közvetlenebb legyen a diákok felé. Vertikálisan két szintre helyeztem el az elzárt és a megközelíthető nyitottabb helyiségeket, amit a fő közlekedő folyosó szel ketté. Ez alkotja épületem keresztirányú tengelyét, mind horizontálisan, mind vertikálisan is. A tengely a földszintet két egységre osztja: egy teljesen nyitott és befogadó teázó, kiszolgáló részre valamint egy nagyobb részt alkotó közönségtől elzárt kutatói laborokra, fekete (kosszal járó) laborra és öltözőkre. A laborokat hallgatók - amikor szükséges - látogathatják, de azért, hogy a kutatók munkáját ne zavarják földszinti hallgatói labort is kialakítottam, mely bemutató, gyakorló, kísérletezési órákra használható.

Az emeleti egységet a fő közlekedő folyosó ugyanúgy ketté szeli egy nyitottabb és egy zártabb részre. A nyitottabb rész a teázó feletti galériaszinttel egy légteret alkot, így a hallgatók átlátható hangulatos térben tanulhatnak, társaloghatnak. Az emeletre terveztem egy előadótermet, kutatói szobákat, sötétszobát - növénytani kutatáshoz szükséges ablak és minden fénytől elzárt szoba - irodákat, így az emeleti szintnek ez a fele csendesebb, nyugodtabb de ugyanakkor hasonlóan zártabb is, mint az alatta lévő földszinti egység, a kutatólaborok.

A fő közlekedő folyosó ősi arányban, az aranymetszést követve metszi ketté az épületem hosszát, de ugyanakkor összeköti az északi főbejáratot a közösségi kert "bejáratával", ami egyben az épület hátsó, déli kijárata. A kettéosztott épület nagyobb tömegén belül a helyiségeket egy középfolyosón keresztül lehet megközelíteni, de a földszinten szükség volt egy oldalsó fekete folyosóra is. Fekete folyosó, mert a kertből koszosan az oldalfolyosón keresztül az öltözőkbe léphetünk be és a belső elzárt középfolyosó csak a tiszta laborokat szolgálja ki.

Az épületem fő magját a zártság, de ugyanakkor a nyitottság egyaránt jellemzi. Ezt az átmenetet értelmezem át a külső és belső terek átmenetében is, így hoztam létre azt a dombot, ami körülfogja az épületet, ahol fedett külső terek jönnek létre a domb támfalai és az épület falai között. A létrejött külső fedett terek elengedhetetlenek ugyanis az esővédett kerékpártároláson túl a kertészkedéshez szükséges eszközöknek, tároló kalodáknak is védelmet nyújt a környezeti hatások ellen.

Funkcióelemzés

Diplomatémámhoz a helyi környezet vizsgálatán kívül meghatározó terepszemle volt a martonvásári MTA Növénytani Kutatóintézetének látogatása. A használt gépek, hűtőberendezések mérete, beszélgetés a dolgozókkal, helyigények felmérése és különféle funkciójú helyiségek megtekintése segítette elő az épületem helyiségeinek kiosztását. Figyelembe kellett vennem, hogy itt a gödöllői egyetemnek kisebb épületre és kevesebb laborra van szüksége, ami egyaránt kiszolgálja a kutatók és a hallgatók igényeit is.

Helyszín és a szerkezet összefüggése

Kutatómunkám során arra jutottam, hogy a labor tevékenységekhez rendezett és jól átlátható helyiségekre van szükség.
Ez a szabályos elrendezés adott indokot arra, hogy raszterben kiosztott vasbeton pillérváz szerkezetű legyen a tervezett épület. Ellenben azt a kihívást, hogy természetben ez ne egy hasábként jelenjen meg -ami a gödöllői dombokkal teljesen ellentmondana- egy földből kinövő mesterséges dombbal oldottam meg. Ez a mesterséges domb körülfogja, lazítja a kapcsolatot a belső üvegezett mag és a domborzat között, egyben megoldja a fedett külső terek szabálytalan alakulását és fedettségét.

A füves domboldalt fokozatosan felváltja a fém, ami az épület fedését adja. Az áramvonalasan vezetett tetőgerinc, különféle tetőidomokat hoz létre. A mozgalmas tetőidom belső terekből ugyanúgy láthatóvá válik a látszóbeton koporsófödémnek köszönhetően. A fém lamellarendszer szabálytalan alakulása leköveti a domb formáját és élvonalait majd az épület tömegéhez kapcsolódik, ami az átmenetet adja a természetes és a mesterséges között.

Jobbágy Ágnes